A ’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Egy horrorfilm nem feltétlen kell, hogy tocsogjon a vérben ahhoz, hogy kellően rémes és ijesztő legyen. Persze, ha slasherről van szó, akkor azért kis híján kötelezőnek is nevezhetjük a véres részeket. A legjobb pedig az, ha az idevágó jelenetek minél mocskosabbak és kreatívabbak. Nézzük a ’80-as évek legvéresebb horrorfilmjeit.

A gore műfaját azt gondolom az elmúlt években a filmkészítőknek sikerült maximumra járatniuk. A filmesek határokat feszegettek, olykor pedig nemes egyszerűséggel csak átlépték azokat. Szörnyen brutális, néha már öncélúan gusztustalan és kegyetlen filmeket eredményezett ez a folyamat.

Most azonban nem is az elmúlt időszak és az újévezred vértől cuppogós filmjeit vennénk górcső alá, hanem a slasher filmek hajnaláig röppennénk vissza az időben. Vérbő alkotásokból ugyanis ekkoriban sem volt hiány. A Bloody Disgusting pedig egy egészen hiánypótló listát állított össze a témában.

Rosemary gyilkosa (The Prowler – 1981)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Joseph Zito rendező neve akár még ismerős is lehet. A New Yorki születésű filmes mondjuk karrierje során mindösszesen 10 filmet dirigált, de ezek közül való például a Tomboló terror, a Vörös skorpió vagy az Ütközetben eltűnt Chuck Norris főszereplésével. Emellett 1984-ben egy Péntek 13 filmet is rendezhetett. Ezt pedig talán a Rosemary gyilkosa című slasherjével érdemelte ki. Az 1981-es alkotás ugyanis egy meglehetősen vérbő alkotás lett, amelyben egy gyilkos szedi áldozatait egy iskolai bálon. Ahogy ezt kell válogatás és mindenféle kegyelem nélkül.

Mivel, hogy gore-ról van szó, így talán a maszkmester nevét is érdemes megemlíteni. Bizonyára Tom Savini ismerős a számodra. A kiváló maszkmester szerint az egyik legjobb munkája volt a Rosemary gyilkosa és abban látható vérbő jelenetek. Ezzel pedig hidd el, hogy egyet lehet érteni.

Az erdei fantom (The Burning – 1981)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Az erdei fantom több szempontból is érdekes lehet. Egyrészt mondhatjuk aktualitása is van a filmnek. A forgatókönyv ötlete ugyanis Harvey Weinstein fejéből pattant ki. A rendezői feladatokat Tony Maylam látta el, akitől később az Őrült Stone című filmet is megkaptuk. Az erdei fantom érdekes módon meglehetősen hajaz a Péntek 13-ra. Talán mégis kevésbé lett ismert, holott vérengzésben méltán felveszi a versenyt a klasszikussal. Sőt! Gyilkosunk egy bozótvágó ollóval igyekszik egy erdeit tábor életét megnehezíteni. A jelenetek olyannyira durvák voltak, hogy az MPAA kötelezte a készítőket arra, hogy néhány részt vágjanak ki. Ezek aztán a 2007-es tengerentúli DVD kiadásban már visszakerültek a helyükre. A maszkmesteri munka amúgy érdekes módon itt is Tom Savini elképzeléseit dicséri. Kicsit szomorú, hogy Az erdei fantom nem lett igazán nagy klasszikus, pedig a slasher kedvelőinek mondhatni kötelező darabról van.

The Mutilator (1984)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Buddy Cooper és John Douglass filmje szintén a kevésbé ismert alkotások közé tartozhat. Ráadásul a film hazánkban meg sem jelent. Alapvetően mondhatnánk, hogy felejthető alkotás. A színészi alakítások nagyrészt pocsékak, a párbeszédek szintén elég silányul sikeredtek, ám ha úgy nézzük, akkor ezek  is növelik a The Mutilator szórakoztató értékét. A történet szerint Ed véletlen megöli az édesanyját puskatisztogatás közben. Az apja ezt követően hosszú időre megszakítja vele a kapcsolatot, ám később Ed-et és a barátait elhívja egy tengerparti házba, ahol a résztvevők sorra hullanak és közben fogalmuk sincs arról, hogy pontosan ki is a gyilkos.

A maszkmesteri feladatokat Anthony Showe (Choppoing Mall, Androidok lázadása, Kárhozottak) és Mark Shostrom (Rémálom 3., Gonosz halott, Dick Tracy) látták el.

Hack-O-Lantern (1988)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

A cím és a film borítója is egy Halloweenkor játszódó sztorit ígér. A forgatókönyvet Carla Robinson készítette, a rendezés pedig Jag Mundhra feladata volt. A Hack-O-Lantern vagy más néven Halloween Night egy meglehetősen kis költségvetésű alkotás volt, amely ennek minden hátrányát és báját is magáénak tudhatja. Elképesztően véres film, amelyben kapunk egy nagy adag meztelenséget, sátánizmust és női démont is. Csak óvatosan!

Nightmare (1981)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Ha van film, amely köré egy kis hírverést is csinálhatunk, akkor az a Nightmare. A filmet ugyanis annak idején betiltották. Azonban a forgalmazó kijátszotta a rendszert és bemutatta a végeredményt, amelynek okán börtönbüntetéseket is osztogattak az illetékesek között. A tilalom oka az volt, hogy film szörnyen obszcén lett. A rendezés és a forgatókönyv az olasz Romano Scavolini munkája volt. A maszkmesteri munka Ed French (Terminátor 2., Amerikai mesterlövész) és Darryl Ferrucci (Az erdei fantom, Rosemary gyilkosa) feladata volt. Ennek ellenére úgy tudni, hogy Tom Savini is közreműködött tanácsadóként a Nightmare forgatásai során.

Intruder (1989)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Egy véres horrorfilm, amely mellett több érvünk is van. Az Intruder ugyanis Scott Spiegel rendezése, akinek a nevéhez később az Alkonyattól pirkadatig 2. része és a Motel 3. fűződött a nevéhez. Az egészben viszont nem is ez az érdekes, hanem, hogy Spiegel is részt vett Sam Raimi mellett A gonosz halott 2. részének megírásában. Sőt Spiegel Raimi-vel és Bruce Campbellel együtt járt iskolába. A barátság pedig az Intruder-en is meglátszik. Sam és Ted Raimi ugyanis szerepelnek a filmben, de egy cameo erejéig Bruce Campbell is felbukkan a végeredményben. Ötletes beállításokban tárják elénk a szörnyű haláleseteket. Speigel filmje ilyen szempontból talán az egyik legjobb slasher, ha nem láttad feltétlen pótold. Még egy kis érdekesség. A maszkmesterek között Greg Nicotero nevével is találkozhatsz, aki manapság a The Walking Dead zombijaiért felel.

A gonosz halott csapdája (Evil Dead Trap – 1988)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Jöjjön egy japán film, hiszen az ottaniak sem mennek a szomszédba egy kis vérengzésért. Erre pedig A gonosz halott csapdája remek példa. A sztori szerint egy tévés műsorvezető körül bonyolódnak a dolgok, aki egyik rajongójától kap egy szörnyű felvételt, amelyen kivégeznek egy lányt. Stábjával szeretnénk felkutatni a helyszínt, ám jobban jártak volna, ha nem teszik ezt. Egészen kegyetlen filmet kapunk, amelyet jobb messziről elkerülni, ha nem bírod, a szemeket érő kínzásokat. Ebben a filmben ebből is akad bőven hidegrázós és gusztustalan jelenet. Toshiharu Ikeda filmje más rendezővel ugyan de folytatást is kapott a ’90-es évek elején. A maszkokért Shin’ichi Wakasa felelt, aki több japán Godzilla film elkészítésénél is jelen volt effektesként.

Elmebeteg (Maniac – 1980)

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

William Lustig rendezése méltán nevezhető klasszikusnak, ami nem olyan régen egy remake-et is kapott. Az a változat kevésbé lett ütős, bár bőven megér egy misét. Azonban, ha komoly vérengzésre vágysz, akkor az eredeti filmet keresd. A történet természetesen hasonló egy elmeháborodott nyomába szegődhetünk, aki fiatalkori trauma hatására női skalpokat gyűjt, hogy próbababáit díszítse a beszerzett zsákmánnyal. Azon gondolom már meg sem lepődsz, hogy a maszkmesteri feladatokat ezen film esetében is Tom Savini látta el.

Violent Shit – 1989

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Andreas Schnaas alkotása már a címében is mindent elárult. Tényleg egy erőszakos és szar filmről beszélhetünk. A nyugat-német horror igyekszik valóban kimaxolni az erőszakot és a gore-t, kapunk itt mindent, mint a mesében. Mindezt persze meglehetősen low budget módon, hiszen egy nagyon kis költségvetésű filmről beszélhetünk. Csak erős slasher függőség esetén ajánlott, akkor, ha amúgy nem idegenkedsz a kifejezetten rossz filmektől. A Violent Shit ugyanis értelmesnek nem nevezhető, történetet sem nagyon kell keresnünk, ám a legvéresebb jelző abszolút ráillik az alkotásra. Érdekesség lehet, hogy a film három folytatást is megélt. A rendezést minden esetben Schnaas vezényelte és a minőség sem változott számottevően.

Mil gritos tiene la noche / Pieces – 1982

’80-as évek legvéresebb horrorfilmjei

Nesze nekünk egy láncfűrészes gyilkos egy spanyol, amerikai, olasz koprodukció végeredményeként. Olykor talán kicsit kusza, vérengzőség szempontjából viszont kifejezetten említésre méltó darab, amelyben egy láncfűrészes gyilkos szedi áldozatait, hogy aztán a megszerzett darabokból összeállítsa saját emberi kirakósát. Szintén csak saját felelősségre.

Van, ami lemaradt? Kíváncsian vagyunk a véleményedre!

Megosztom:Share on Facebook36Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE