A látogatók – Kritika

Wesley Snipes sokáig az egyik kedvenc akciószínészem volt, aki ha akart, igencsak komoly alakításokat is kitudott préselni magából. Fénykorát a ’90-es években élte, akkor szinte sorban jöttek ki a főszereplésével készült alkotások. Ezek közül egy-kettő még ma is nagy becsben van tartva. Kétség kívül az egyik leghíresebb szerepe a Fénybenjáró. Azaz Penge, a félig ember-félig vámpír, aki arra tette fel életét, hogy vérszívókra vadásszon.

Igen ám, de a fickó néhány rossz döntésnek hála, szép lassan ledolgozta magát a B és a Zs-kategóriába. Ennek az lett az eredménye, hogy manapság egyre nehezebb olyan filmet találni tőle, mely megütné a nézhető színvonalat. Legutóbbi szösszenete a 2017-ben bemutatott A látogatók, amit elnézve Snipes nagy visszatérése még várat magára.

A történet meglehetősen sok sablonból áll össze. Adva van egy rakás fiatal, akik egy kis buli reményében leruccannak vidékre. Ám az események durva fordulatot vesznek, mikor az égen megmagyarázhatatlan fényjelenségek bukkannak fel. És ha ez még nem lenne elég, egy begőzölt ex-asztronautát is magukra haragítanak, aki mostanság hobbiként a vadászatot űzi.

Az alkotókat elkerülhette a kreativitás szele, mikor a forgatókönyvön dolgoztak, hiszen a horror műfajára oly jellemző klisék percenként tiszteletüket teszik ebben a félresikerült darabban. Arról már nem is beszélve, hogy A látogatók a sci-fi zsánerébe is szeretne belekóstolni, nem véletlenül kaptak fontos szerepet a filmben a földönkívüliek. Ez viszont azt eredményezi, hogy a sztori végül egy hatalmas, kidolgozatlan masszává alakul, amiben nagyítóval se lehet sok logikát találni.

A látogatók - Kritika

Igaz, ilyen gyenge alapokra sokat nem lehet építeni, de azért ebből az egészből simán ki lehetett volna hozni egy szórakoztató, alsókategóriás horror/sci-fi hibridet. Ehhez nem kellett volna más, csak jó sok vér és egy letisztultabb szkript.

De amit itt kapunk, abba nincs köszönet. Egyrészt a főszereplő társaság egytől-egyig irritáló figurákból áll, akikért egy pillanatig nem lehet izgulni. Erre rátesz még egy lapáttal a pocsék színészi munka, nem is tudom, mikor láttam egy rakáson ennyi inkompetens szerencsétlent. Egyedül Snipes az, aki jól láthatóan nagy élvezettel bújt a hóbortos vadász bőrébe, de ő se ezt a produktumot fogja kitenni az ablakba, hogy tehetségét reklámozza.

A látványra nem érdemes sok karaktert pazarolni, aki megnézi az előzetest, esetleg gyorsan rákeres pár jelenetfotóra, gyorsan rádöbbenhet, ez egy igencsak fapados alkotás. Egyedül azért nem szidom meg nagyon, mert még így is mérföldekkel jobban teljesít CGI és maszkok terén, mint egy Asylum produkció.

A látogatók - Kritika

Ami sokkal zavaróbb, az a tempó. Egy ilyen alacsony költségvetésű bugyutaságot nagyon szórakoztatóvá varázsolhat az, ha a cselekmény végig pörög és nem hagy időt a nézőnek az unatkozásra. Itt viszont nagyon lassan folyik előre a sztori, ami le is van terhelve teljesen felesleges és idegesítő drámai szálakkal. Mégis, a kedvencem az volt, hogy az egész „jönnek az idegenek” vonalat globálissá tették, tehát nem csak a szereplőket fenyegeti a veszély, de az egész világot is. Még külön jeleneteket is kapunk, ahol azt láthatjuk, ahogy a nagy fejesek összegyűlnek tanakodni. Ezeket a részeket jobb lett volna le se forgatni, mivel elképesztően megakasztják a cselekményt, másrészt a pénzhiány is erősen megmutatkozik rajtuk.

Mindent összevetve, ez egy közel nézhetetlen szemét. Snipes jelenléte valamelyest dob rajta, de még így is messze helyezkedik el a bűnös szórakozást nyújtó alkotásoktól. Megéri elkerülni.

A film adatlapját itt találod.

Játékidő: 90 perc
Rendező: Mauro Borrelli
Forgatókönyvíró: Reggie Keyohara III, Mauro Borrelli, Teddy Wynne, Sam Acton King
Szereplők: Wesley Snipes, RJ Mitte, Laura Bilgeri

Értékelés: 2/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE