A meghívás – Kritika

Hirdetés

A tavaly készült, azonban az idén bemutatásra kerülő A meghívás című thrillerről nem sokat tudtam a megtekintése előtt. Különböző fórumokon találkoztam vele először, ahol sok néző elismerően nyilatkozott róla, emiatt úgy gondoltam, én is próbát teszek vele. Szinte mindenfajta előismeret nélkül ültem le elé (előzetest se néztem és a szinopszisát se olvastam el), egyedül a címre tudtam támaszkodni.

A történet főszereplője egy Will nevű férfi, aki új barátnőjével meghívást kap egy vacsorára, amit ex-felesége szervez. A rendezvényre Will régi barátai is hivatalosak. Ez különösebben nem is hangzik érdekesen, legalábbis addig, amíg ki nem derül, Will egykori asszonya pár évig eltűnt és azóta ő is kapcsolatban él egy másik fickóval.

A felvezetés során megismerjük a karaktereket és bepillantást kaphatunk az egymáshoz fűződő viszonyaikba és még a múltjuk is kitárul előttünk. Miután ezeket a köröket lefutja a film, a felkészületlen néző is rájöhet, ez a vacsora nem sülhet el jól. És akkor én többet nem is árulnék el a sztoriról.

A meghívás - Kritika

Azt már most leszögezném, hogy ez egy igencsak erős alkotás. Több helyen is horrorként hivatkoztak rá, de az igazat megvallva, ez egy kamaradarabba helyezett pszichológia thriller, ahol a szereplőkön van a hangsúly. Így a tempó meglehetősen visszafogott, a cselekmény egy helyszínre korlátozódik, de a feszültség egyre jobban eluralkodik a képsorokon.

Emiatt nem is tudnám ajánlani azoknak, akik a pörgős, adrenalinpumpáló alkotásokat preferálják. Mert ez egy nagyon visszafogott darab, ahol a játékidő nagy része az utolsó 15-20 percet készíti elő. És ezt fantasztikusan teszi.

Eleinte elveszhetünk a sok figura között, de a készítők aztán kellő időt hagynak nekünk, hogy megismerjük jellemüket és motivációjukat. Nem mellesleg nagyon sokáig kétségek között hagy minket a történet, hiszen nem lehetünk biztosak abban, hogy a fenyegetés valós, vagy csak a zaklatott főhős képzeli be magának.

A meghívás - Kritika

Leginkább ez a legnagyobb ütőkártyája a mozinak. A rendkívül feszült képsorok is ebből a felállásból bontakoznak ki és így jó ideig szinte kiszámíthatatlan, hogy épp hogy is fog alakulni a következő jelenet. Erre a kiszámíthatatlanságra nagyszerűen rájátszik a nyugtalanító zene, az egyszerű, mégis nagyszerű operatőri munka és a helyszínek bevilágítása.

A színészek játékával sincs gond, sőt, mindegyikük kiváló. Külön kiemelném a főszereplőt alakító Logan Marshall-Green-t, aki elképesztően erős alakítást nyújt.

Az i-re a pontot az utolsó percek teszik fel, itt ugyanis felszínre tör az a rengeteg feszült elem, amit addig komótosan pakolt egymás mellé a film. Bár, a kiszámíthatatlanság érzete itt már nem érhető tetten, mégis nagyon megrázóak ezek a képsorok.

Összességében, ez egy fantasztikus thriller, ami remekül adagolja a feszültséget és pazar karaktereket mozgat. Lassúsága néhányak gyomrát ugyan megülheti, de akik már kissé belefáradtak a sablonokba és a semmitmondó alkotásokba, mindenképp tehetnek vele egy próbát.

Játékidő: 100 perc
Rendező: Karyn Kusama
Forgatókönyvíró: Phil Hay, Matt Manfredi
Szereplők: Logan Marshall-Green, Emayatzy Corinealdi, Michiel Huisman

Értékelés: 8/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE