A zátony – Kritika

Hirdetés

Sikerült végre megnéznem azt A zátony című filmet, amelyet eredetileg is akartam. Azt kell, hogy mondjam, a 2016-os verzió fényévekre van a 2010-estől. A szerencsétlen magyar címfordítás azonban számomra megmagyarázhatatlan. Sokan zátonyra futhatnak, amikor a filmről szeretnének olvasni.

Nem tudom, hogy a kedves olvasó hogy van vele, de én szeretem a katasztrófa-filmeket. Nem tudom, hogy ez egyfajta perverzió-e, de érdekelnek a szorult helyzetbe került emberek sorsai, döntései és persze legtöbbször győzelmei.

A cápát, mint a tengerek mélyében ragadozó első számú katasztrófafelelősét először igazán Steven Spielberg találta meg magának. Bár 1975-ben a technika még gyerekcipőben járt a maihoz képest, sikerült egy felejthetetlen klasszikust a vászonra álmodnia.

John Williams zenéjétől azóta is kiráz a hideg, és ilyenkor elkerülöm inkább még a fürdőkádat is. Spielberg tengeri szörnye azóta több rendezőt megihletett (elég csak a Cápa folytatásaira gondolni), de igazán kiváló alkotás kevés született. Talán az egyetlen üde kivételt a Nyílt tengeren képezi.

a-zatony-8

Próbálkozások voltak szép számmal, de ezek inkább a paródia kategóriájába sorolhatóak. Volt cápákat komolyan vevő alkotás, mint a Háborgó mélység, de a többiek inkább zs-kategóriás dráma-thriller-horror-vígjáték-fantasy kategóriába illenek. Elég csak a Gyilkos cápa vs óriáspolipra gondolni a gumiarcú Lorenzo Lamas-szal, vagy a többi förmedvényre, mint a Sharknado, Shartopus vagy Megalodon.

Nem könnyű tehát egy cápás sztorit meglovagolni, újat mutatni pedig még nehezebb. Jaume Collet-Serra csapata azonban gondolt egy nagyot, és úgy döntöttek, hogy olyan csinálnak, ami eddig még nem volt. Mégpedig: hogy egy nő egyedül veszi fel a kesztyűt a gyilkos állat ellen.

A spanyol rendező nevét mostanában kezdte el megjegyezni a szakma. Első rendezése, a Viasztestek főleg csak Paris Hilton szereplése miatt maradhatott emlékezetes, de az Árva című horrorfilmje már korrekt kis alotásnak mondható.

Ezután Liam Neeson-rajongóvá válhatott, olyannyira, hogy rögtön három filmet is leforgatott vele (Az ismeretlen férfi, Non-stop és Éjszakai hajsza). A rendező és a forgatókönyvíró, Anthony Jaswinski (kár, hogy nem Jawsinski…) tudták, hogy egy olyan filmnél, amely tulajdonképpen egy one-(wo)man-show, a legfontosabb, hogy jó főszereplőt találjanak a mozihoz.

a-zatony-1

Collet-Serra Deadpoolnéban, vagyis Blake Livelyben találta meg azt a nőt, aki hitelesen tud küzdeni egy cápa ellen. Blake Lively a Pletykafészek című sorozatna köszönhetően lett ismert színész. Ezután olyan filmekben játszott, mint a Tolvajok városa, Zöld lámpás vagy az általam nem régiben megtekintett, és tetszésemet igen elnyerő Vadállatok. Az igazi szakmai sikert szerintem azonban az Adaline csodálatos életével vívta ki. Aki szereti a romantikus filmeket, kötelező darab.

De vissza A zátonyhoz. A sztori nem túl bonyolult.

Főhősünk, Nancy elveszíti édesanyját, és a gyász miatt érzett fájdalom miatt abbahagyja a sulit, és Mexikóba megy, hogy kicsit összeszedje magát. Azt a partot látogatja meg, amelynek vendégszeretetét a néhai édesanyja még terhessége idején élvezhette. Egyik kedvenc időtöltésének, a szörfözésnek adja át magát. Azonban egyik, vízben töltött kalandja nem várt fordulatot vesz: az öbölben felbukkan egy óriási cápa.

Az idilli időtöltést rettegés váltja fel, és Nancynek nincs más hátra, mint felvennie a harcot az ő rá acsarkodó cápával. A 90 perces film a főhős küzdelmét mutatja be.

A mozi fő erőssége a hihetetlenül gyönyörű látványvilág, a mesés táj, illetve a szokatlan, de profi rendezés. A színek meseszépek, ezen kívül sok az egyedi kameraszög, amely még élvezetesebbé teszi a mozit. Rengeteg felvétel kettős: a víz felszínéről gyakran alámerül a tengerbe a kamera, majd megint vissza. Nem tudom, ki hogy van vele, én ezeket imádom, és tényleg profin oldották meg.

a-zatony-3

Flavio Martínez Labiano operatőr extraklasszis munkát végzett. A film zenéje nem annyira markáns (mint például John Williams-é a Cápa esetében), ugyanakkor Marco Beltrami (A fekete ruhás nő, Sikoly-filmek, A bombák földjén, Én, a robot, Kaptár) is nagyon sokat tett hozzá a mozihoz. És ha már fent a gyönyörű látványvilágot említettem, nem szabad elmenni szó nélkül Lively kisasszony látványa mellett sem.

A kamera többször tudatosítja bennünk, hogy főhősünk egy szép, sportos nő, akiről én például el is hiszem, hogy tud szörfözni. Popsi, cici, lábak, nagyon ízlésesen megmutat szinte mindent a kamera; nem túl tolakodóan, de sokat sejtetően.

Nem szeretnék senkit megbántani, de tegyük a kezünket a szívünkre: ha Melissa McCarthy vagy Whoopi Goldberg játszaná a főszerepet, nem biztos, hogy ennyien megnéznénk ezt a filmet. Azon férfiaknak, akik a lábakra buknak, főleg kötelező megnézni. A combtól a lábujjakig, minden többször látszódik, premier plánban. (én utóbbiaktól konkrétan kifejezetten undorodom, de aki lábfetisiszta, biztos örömét leli az ilyenfajta dolgokban).

A film egyébként leginkább Danny Boyle 127 órájára hasonlít, egy kis Számkivetettel vegyítve. A kő szimbolizálhatja cápát, amitől meg kell szabadulni, valamint Nancynek is van társa a zátonyon, egy madár kíséretében.

A zátony azonban nem ér fel a két film nívójára. Bár Blake Lively szerintem egészen hitelesen hozza a nyomás és fájdalom miatt gyötrődő hőst, de messze van James Francotól vagy Tom Hankstől (bár kétség kívül jobban néz ki bikiniben…).

A rendező jó munkát végzett, kiváló, izgalmas nyári mozit varázsolt nekünk, de tulajdonképpen nem csinált mást, minthogy felmondta a leckét, így az film sok újdonságot nem tartalmaz. A moziban van pár zavaró „hiba”, amely miatt kicsit elvesz az élvezhetőségéből.

a-zatony-4

Az egyik ilyen a giccses, már-már nyálas családi mellékszál, amely szerintem senkit sem érdekel igazán (kifejezetten a végkifejlet volt kínos). A másik ilyen zavaró az élőlények viselkedése az öbölben. Egyrészt az áldozatok mókás, gyors halálára gondolok (különös tekintettel az „erre nincsenek cápák” örökérvényű legutolsó mondatos pasas), másrészt  a cápa magatartása is irracionálisra sikeredett a végére.

Ne feledjük, a cápa egy állat, egy ösztönlény, nem hiszem, hogy bosszúvágy hajtaná (biztos, hogy nem), ezért érthetetlen és furcsa számomra, hogy a film vége felé kicsit megzavarodik, és egy bója felfalatozása sem tántorítja el, hogy bekapja főhősünket. Hogy ez sikerül, persze legyen meglepetés (nem az). A legvégső ütközet még engem, sok mindent látott nézőt is meghökkentett. Nem egy szokásos végkifejlet; eszes és szerencsés, és még talán az ésszerűség határain belül van.

A film kellemes nyári szórakozást nyújt azoknak a nézőknek, akik nem várnak túl sokat egy cápás filmtől. Van benne egy gyönyörű bikinis nő, aki okosan küzd ellenfelével szemben. Vannak benne izgalmas akciójelenetek, ijesztget minket egy korrektül megcsinált, közelről is rémisztő cápa, ezen kívül gyönyörű, tájak és felvételek színesítik a mozit.

Szerintem jó kis időtöltés, a család fontosságát képünkbe toló képsorokon kívül minden perce tele van feszültséggel. Én kijelentem, hogy a második legjobb cápás film, amelyet készítettek. Spielberg klasszikusát szerintem soha sem tudják majd überelni, időtálló klasszikus.

Azt már csak zárójelben és olimpiai lázban említeném meg, ha Hosszú Katinka lett volna a film főszereplője, nagyon rövid kis film lett volna. Kiúszik gyorsan, a cápa meg szomorúságában visszasomfordál oda, ahova való.

Szerintem: 8/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE