Aljas nyolcas – Kritika

Hirdetés

Quentin Tarantino neve nem szokott gyakran feltűnni az oldalon. Eddig talán kétszer lett megemlítve, az Alkonyattól pirkadatig kapcsán, ahol a forgatókönyvért volt felelés és a filmben is feltűnt egy kifejezetten emlékezetes karakter bőrében. A másik darab a Halálbiztos, amiért már rendezőként felelt. Viszont a végeredmény már közel sem volt olyan közel a horrorhoz, mint az előbb említett vámpírmóka.

A napokban azonban mozikba került a direktor 8. alkotása, az Aljas nyolcas, amely ugyan nem az oldal által preferált zsánerbe tartozik. Mégis úgy gondoltuk, megér egy különálló bejegyzést. Hogy miért? Mindjárt kiderül.

A történet részleteibe nem mennék bele, hiszen nem akarom elrontani azok számára az élményt, akik még nem látták a filmet. Legyen elég annyi, hogy egy Isten háta mögötti fogadóban egy nagy hóvihar elől menekülve összefut néhány titokzatos figura. Köztük pedig szép lassan elmérgesedik a hangulat.

Az ok, amiért virtuális hasábjainkon szerepel ez a kamaradarabba ágyazott western, az az erőszak meglehetősen explicit ábrázolása. Tarantino sosem készített családbarát alkotásokat, de amit itt leművel, azt még a legbrutálisabb horrorfilmek is megirigyelnék! A fogadóban összegyűlt figurák egy idő után olyan mészárlásba kezdenek, ahol aztán kő-kövön nem marad. De még mielőtt elmerülnék a töménytelen mennyiségű vérben, kicsit mélyebbre ásnék, mert ebben nem merül ki az Aljas nyolcas.

Adva van egy egyszerű történet, amely egy idő után teljesen átértékelődik, köszönhetően a cselekménybe ágyazott csavaroknak. Az első blikkre úgy tűnhet, hogy összeállt a kép, de aztán jön egy fordulat, ami teljesen új színben tünteti fel az addig látottakat. Tény és való, hogy a direktor előző alkotásai is tartalmaztak érdekes csavarokat, de ilyen téren talán ez a legösszetettebb munkája. Egy idő után teljesen bizonytalanná válik, hogy ki-kivel van és mit-miért csinál, hogy aztán a befejezésben helyére kerüljenek a hiányzó puzzle-darabkák.

A kiszámíthatatlan történethez sokat hozzátesznek a frappáns karakterek. Ők sem tudnak kiigazodni egymáson, de mi nézők sem. Motivációik a háttérbe vannak szorítva és csak annyit kötnek az orrunkra, amennyit elmondanak magukról. Ez pedig egyáltalán nem zavaró, sőt, kifejezetten izgalmas követni őket. Hiszen bármelyik percben nekiugorhatnak a másik torkának. Emiatt szinte az összes képsort átlengi a feszült hangulat.

Tarantino-tól már megszokhattuk, hogy élvezettel “nyúl” más filmekből és az innen-onnan kölcsönvett elemeket zseniálisan tudja a saját képére formálni. Jelen esetben épp az első ismert alkotásából, a Kutyaszorítóból ment át bizonyos ötleteket. Illetve rendkívül sok ihletett merített John Carpenter ’82-es A dolog című klasszikusából is. Még egy ok arra, hogy ez az egyedi western itt szerepeljen.

Elég csak annyit írnom, hogy a történet itt is egy elzárt, hóval körülzárt épületben játszódik, ahol olyan karakterek szerepelnek, akik nem bízhatnak meg egymásban. Erre rátesz még egy lapáttal Ennio Morricone zenéje is, aki egy jelenetben felhasználja A dolog egyik tételét. De egy másik ismerős dallamra is felfigyelhetünk, amit az Ördögűző második részében használt fel korábban. A filmhez írt eredeti muzsikájára sem lehet panasz, remekül passzol a képsorok alá és sokat segít a feszült atmoszféra megteremtésében.

Amiről még nem esett szó, az a színészi játék. Rendkívül impozáns gárdát vonultat fel a rendező. Olyan színészeket találhatunk, mint Kurt Russell, Samuel L. Jackson vagy Tim Roth. Én mégis Michael Madsen-nek örültem a legjobban, mivel mostanság inkább csak Zs-kategóriás produkciókban találkozhatunk vele. Igaz, nem sok időt tölt a vásznon, de azért jó érzés volt újra egy elsőrangú moziban látni.

A show-t azonban Walton Goggins lopja el, akinek a figurája igencsak jelentős fejlődésen esik át. Eleinte csak egy idegesítő mitugrász, de a végén már egy rendkívül szimpatikus szereplővé változik.

Összegezve a dolgokat, az Aljas nyolcas egy zseniális alkotás, ami terjedelmes játékideje ellenére végig nagyon feszült és izgalmas. Minden egyes képkockáján érződik, hogy ebbe aztán Tarantino mindent beleadott. Nem is szenvedünk hiányt pazar párbeszédekben, fantasztikus színészi alakításokban és vérgőzös jelenetekben. Akik erős gyomorral rendelkeznek és a direktor stílusát is kedvelik, mindenképp váltsanak jegyet erre az aljasul szórakoztató mozira!

Játékidő: 168 perc
Rendező: Quentin Tarantino
Forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
Szereplők: Samuel L. Jackson, Kurt Russell, Walton Goggins

Értékelés: 9/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE