Alkonyattól pirkadatig – Kritika

Hölgyek-urak, ezt a remekművet legjobban egy nagyon kedves barátom reakciója írja le. Vonaton, utazás közben néztük meg a filmet, és körülbelül a felénél, amikor a sztori átvált road-movie-ból vámpíros trancsírpornóba, drága barátom megszólal: “Ja, aha, értem. Ugye mielőtt bementek a bárba, Clooney karaktere azt mondta, hogy most majd jó sokat isznak meg talán be is szívnak meg ilyesmi. Szóval most akkor totál be vannak állva meg részegek is, ugye?”

Én elnevettem magam és mondtam neki, hogy bár ez is egész jó Tarantinós fordulat lenne, nem így van, amit lát az a filmben tényleg úgy van. Erre szegény csak egy “ó”-val tudott reagálni.

Én még óvodás voltam, amikor először láttam, és meg se fordult a fejemben, hogy bármiféle tudatmódosító szer hatása alatt állnának a szereplők. Csak izgultam, hogy túlélik-e. Salma Hayek átalakulásánál azért nagyot néztem.

Kérem szépen, a sztori egyszerű. Két bűnöző, a Gecko-fivérek, éppen menekülnének a törvény emberei elől. Úti céljuk Mexikó, ahol egy ismerős már várná őket. Csakhogy ehhez ugye át kell jutniuk a határon. Így jön a képbe a Fuller család, akik pechükre éppen keresztezik a fiúk útját. Még nagyobb pechükre van egy lakókocsijuk, amiben frankón el lehet bújni.

Minden simán megy, egészen addig, amíg az abszurd csapat be nem tér a Titty Twister bárba a határnál. A helyről ugyanis kiderül, hogy nem csak egy lepukkant alkoholtanya ahová fáradt (és kanos) kamionosok térnek be, hogy a nyálukat csorgassák a sztriptízes csajokra.

Egy kisebb félreértés miatt kitör a verekedés, ami némi vért is eredményez. A táncoslány, aki az este fő attrakciója, egyik pillanatról a másikra vérszomjas szörnyeteggé változik és ráveti magát a szerencsétlen Gecko srác vérző nyakára. Innentől aztán totálisan, és teljesen elszabadul a pokol. Szó szerint. Kezdetét veszi a küzdelem: a bár összes alkalmazottja a néhány szerencsétlen (de eléggé tökös) ott maradt emberrel szemben. És az egyik legnagyobb fegyverük Fuller apuka lenne, aki történetesen pap. Csak a felesége halála kicsit megtépázta a hitét.

Emberek, ez egy zseniálisan agyament film. Minden ízében Tarantino és Rodriguez. Érdekesség, hogy ez az első forgatókönyv, amit Tarantino pénzért írt meg.

A film speciális effekt felelőse, Robert Kurtzman kérte meg Tarantinót, hogy írjon forgatókönyvet a sztorijából, amiért még anno a Kuyaszorítóban című filmnél Tarantino kisegítette őket a fül-levágós jelenettel. Eredetileg Tarantino rendezte volna, de inkább átadta Robert Rodriguez-nek (aki lelkesen vállalta), hogy inkább a forgatókönyvre és Richie Gecko karakterére figyelhessen.

A színészgárda meglehetősen érdekesen jött össze a végleges verzióba. Mielőtt George Clooney (Vészhelyzet, Ocean’s Eleven, Gravitáció) megkapta volna a főszerepet, felmerül többek közt Tim Roth, John Travolta és Christopher Walken is, de mind visszautasították, mert épp másik filmen dolgoztak. Tarantino külön viccesnek találta, hogy ezelőtt Clooney egy orvos-t játszott és embereket mentett (a Vészhelyzetben), most meg embereket öl (illetve vámpírokat). Szegény Salma Hayek (Desperado, Dogma, Rémségek cirkusza) viszont egy hatalmas csalás árán került a filmbe, mint Satanico Pandemonium. Ő ugyanis retteg a kígyóktól, és először ezért vissza is utasította a szerepet. Rodriguez azonban alantas módon beetette, hogy így Madonna fogja megkapni a szerepet helyette, mire Salma Hayek rögtön igent mondott. 2 hónap terápia után pedig mehetett is forgatni.

Véleményem szerint mindenki remek munkát végzett. Clooney megfelelő mértékben volt badass. Tarantino kellően pszichopata. Juliette Lewis (Gilbert Grape, Egy kosaras naplója, Kalifornia – A halál nem utazik egyedül) aranyos, és persze Harvey Keitel-ről (Thelma és Louise, Kutyaszorítóban) se feledkezzünk meg, voltak igencsak vagány pillanatai. A mellékszereplők is el vannak találva. Tom Savini, Fred Williamson és Danny Trejo is parádéznak.

Eredetileg sokkal több és hosszabb véres-trancsírozós jelenet lett volna a filmben, amik a végső verziót nem érték meg. Így is problémás volt a cenzúrán átjuttatni az eredményt, többek közt ezért is használtak a vámpíroknak zöld színű vért. Mondjuk így is kellően undorítóan néznek ki, szóval szép munka.

Mindent egybevetve, kötelező darab. Mindkét fele a maga módján nagyon jó. A road-movie is hangulatos és jó adag feszültséggel van megspékelve. Amikor pedig átvált vámpír-horror-paródiába, teljesen más módon ugyan, de tartja a szintet.

A karakterek szerethetőek. A vámpírok szemetek és ocsmányak. Az effektekkel sincs baj, paródiához képest meg főleg. A lezárás kicsit keserű de ez nem vesz el az élvezetből semmit. Tarantino-fanoknak mindenképp látniuk kell. A szokásos dolgok mind megvannak benne: jó párbeszédek, női lábak, csomagtartó-nézetes jelenet, kiváló színészek, és persze a mester maga is.

Kezdőknek is ajánlom, amennyiben túl tudják tenni magukat a repkedő testrészeken meg a fröcsögő zöld (mű)véren, és megpróbálják nem komolyan venni az egészet.

9/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE