Amerikai pszichó – Kritika

A következő írás az Amerikai pszichó című regényről és filmről fog szólni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyrészt olvastam a könyvet és láttam a mozit. Másrészt mindkét mű a kedvenceim közé tartozik, így ismét megtisztelve érezhetem magam, hogy olyanról írhatok, amelyet nagyra becsülök.

Bret Easton Ellis 1964-en született Los Angelesben. Első regénye, a Nullánál is kevesebb még egyetemista éveiben jelent meg. 1987-ben került a boltokba A vonzás szabályai című regénye, amelyet már többen olvastak; ráadásul később vászonra is kerül. Roger Avary rendező moziját 2002-ben mutatták be a nagyközönségnek. A regény egyik központi alakja egyébként egy Bateman nevezetű figura.

Ellis 1987-ben kezdett neki az Amerikai pszichó megírásának. A megjelentetést tervező kiadó, a Simon & Schuster jókora összeget fizetett a szerzőnek a kéziratért, amely még meg sem született. Ezen kívül rengeteg pénzt ölt a reklámhadjáratra és az előmunkálatokba. Nem titkoltan a bestseller listákra szánták a művet. A kiadó néhány munkatársa beleolvasott a készülő műbe, és felháborodtak az olvasottakon. Hogy megbotránkozásuknak hangot adjanak, részleteket szivárogtattak ki a műből. Az azóta már megszűnt Spy magazin és a Time kritikát közölt 1990 októberében a még meg sem született szövegről.

A kiadó a kialakult botrányt követően felbontotta az Ellis-szel kötött szerződést, így elesett az író számára kifizetett előlegtől is. Még felocsúdni sem volt ideje a szerzőnek, mert a történtek után 48 órán belül mégis elkelt az Amerikai pszichó kézirata: a Knopf vette meg a jogokat. Ezek után a kézirat átesett néhány szerkesztési folyamaton, ám ez nem biztos, hogy a kiterjedt botrány hatására történt így. A könyv 1991 márciusában, a tervezetthez képest két hónappal később került a könyvesboltokba. Magyarországon 1994-ben vehették kézbe a  az olvasók.

Amerikai pszichó - Kritika

 

A regény főszereplője Patrick Bateman, huszonhat éves yuppie. A yuppie szót először egy amerikai újságíró, bizonyos Bob Green használta 1983-ban. A „young urban professoinal” rövidítése fiatal, feltörekvő értelmiséget jelent. Ezek az emberek jól keresnek, karrieristák és munka alkoholisták. Nagyon odafigyelnek a külsejükre, luxuscuccokat hordanak, ezzel jelzik mindenki felé a szociális helyzetüket, hovatartozásukat.

Pat Bateman tehát ebbe a kategóriába tartozik, fiatal, gazdag, sznob, jól keres, a Wall Streeten dolgozik. Ezen kívül intelligens és jóképű, mi lehet vele akkor a gond? „Csak” annyi, hogy egy pszichopata szörnyeteg, aki a legkülönbözőbb módon öli meg, kínozza meg, valamint eszi meg áldozatait.

A történet nagyjából ennyi, és nem több, ugyanakkor Ellis stílusa egyedi, a leírások brutálisan naturalisztikusak és sokkolóak, ezen kívül vannak a regényben olyan leírások (Pl. Genesis, Whitney Houston), amelyek önmagukban kritikaként is megállnák a helyüket valamelyik magazinban. A borítón szerepel a „csak 18 éven felülieknek” kitétel, de erről tudjuk, hogy általában csak reklámfogás. Nos, az Amerikai psycho esetében ez nem így van. Én a 18 éves kitételt is megváltoztatnám valami olyasmire: csak igazán erős idegzetűeknek. A könyv nem egyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Konkrétan emlékszem olyan részre, amikor egészen egyszerűen le kellett tennem a regényt, mert nem tudtam tovább olvasni.

Amerikai pszichó - Kritika

Patrick Bateman karakterét Ellis Ed Gein-ről mintázta, aki egy valós személy volt. 1906-ban született; miután családja meghalt, magányos lett, majd hogy idejét valamivel elüsse a rá maradt házban, a női test anatómiája után kezdett el érdeklődni. Először holttesteket ásott ki, majd darabolt fel. Később ő maga is gyilkosságokat követett el, az egyik legbrutálisabb sorozatgyilkos volt ebben az időben. Elkapásakor többek között a következő „holmikat” találták a házában: emberi koponyákat oszlopra húzva, emberi bőrből készült lámpaburát, koponyatetőket, amiket levesestálnak használt, egy nő fejét egy papírzacskóban, emberi szájakból készült mennyezi lámpát, övet, amely mellbimbókból és hasonló tesztrészből készült, zoknit, amelyet emberi húsból készített… Érdekesség, hogy a Hitchcock féle Psychoban a főszereplő Norman Bates volt, Bateman (bate man, vagyis dühös ember) neve erre is utalás.

A regénynek a brutalitáson kívül természetesen tartalma is van. Nem a tipikus amerikai álmot tárja elénk, hanem egy rémálmot vizionál. Egy anyagiasságba fulladó kultúra kritikája a mű. A mondanivalóját nem kell szerintem szájba rágni, bár természetesen mindenkinek mást jelentenek a leírtak, megjelentek.

Egy Marry Harron nevezetű rendezőnő érzett magában annyi kurázsit, hogy megrendezze az Amerikai pszichó filmváltozatát. Egy nőre bízni egy ilyen brutális, naturalisztikus, perverz mű vászonra vitelét kockázatos dolognak bizonyult, de véleményem szerint a film igen jóra sikeredett.

Eredetileg úgy volt, hogy Patrick Bateman karakterét Keanu Reeves kapja meg, de végül nem ő lett a befutó, mindenki örömére. A főszerepet egy Christian Bale nevezetű fickó kapta, aki addig bár rengeteg (mondjuk így jelentéktelen) filmben szerepelt, neve nem volt közismert. Bale annyira hihetően és tehetségesen hozta Bateman karakterét, hogy az embert kirázza a hideg. Tökéletes választás volt. Miután anno megnéztem a filmet, hosszú ideig ő lett a kedvenc színészem, pedig akkor még nem sokan ismerték. Ugyanebben az évben mutatták be a Shaft című filmjét, majd az Equilibriumot, majd később a Gépészt (amelyben a szerep kedvéért 28!!! kg-ot fogyott le). Számomra abszolút kedvenc lett a filmszínészek között, így akkoriban kifejezetten örültem, hogy végül a Batman szerepét is ő kapta meg Christpher Nolantől. (Amióta Ryan Gosling feltűnt Hollywoodban, ketten bitorolják nálam a kedvenc színész megtisztelő titulust)

Maga a film magától értetődően nem tudta bemutatni a regényben rejlő erőszakot és tébolyt, mert akkor sehol sem mutathatták volna be a világon. Ehhez képest rengeteg jelenet tökéletesen vissza tudta adni azt, amit a regény olvasása alatt éreztem. Ilyen a híres névjegykártya jelenet, vagy Phil Collins Susstudioja alatti képsorok.

Amerikai pszichó - Kritika

Azon kívül, hogy ezek igen szórakoztatóak, rémisztőek is. A legjobban talán Paul Allen meggyilkolása hivatott mutatni azt, amit maga Bateman (Ellis?) képvisel a filmben. A fejszével megölt férfiról felspriccelő vér Bateman arcának egyik oldalát teríti be, szimbolizálva a férfi és úgy gondolom, világunk kétarcúságát. Mert hát ki tudja, kiben mi rejlik igazából?

A filmváltozat sikere az egyébként tehetséges rendezőnőn kívül Christian Bale jutalomjátéka miatt felejthetetlen alkotás. A többi karakter a film műfajából adódóan nincs annyira kidolgozva, mint a regényben, de így is vannak üde színfoltok a szereplőgárdában. Ilyen Jared Leto, Reese Witherspoon, Josh Lucas vagy Williem Dafoe. Ekkor még ők sem voltam annyira ismertek, mint manapság.

A könyv illetve a film egyik legnagyobb kérdése mégis az, hogy Patrick Bateman valóban elkövette-e a szörnyűségeket, vagy „csak” kitalálta, a fejében születtek meg a borzalmak. Én úgy gondolom, hogy a könyv és a film együtt adják meg a választ a kérdésre. Persze mindenki döntse el, hogy mit gondol, de számomra egyértelmű. A film a regény olvasása nélkül is kiváló élvezetet nyújt, de aki igazán borzongani szeretne, mindenféleképpen olvassa el Ellis klasszikusát.

Szerintem: 9/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE