Amikor kialszik a fény – Kritika

Hirdetés

David F. Sandberg rendező 2013-ban készített egy rövidfilmet, amire aztán felfigyelt James Wan, korunk egyik legfelkapottabb horror direktora/producere. Így Sandberg lehetőséget kapott tőle arra, hogy vízióját a széles vászonra is átültesse.  Ezzel idáig nincs is gond, hiszen jót tehet a műfajnak egy kis vérfrissítés, főleg akkor, ha fiatal és tehetséges alkotóknak adnak esélyt.

Igen ám, de az Amikor kialszik a fényre keresztelt mozi elég hatásvadász előzetest kapott, emiatt kicsit tartottam is tőle. De ahogy elkezdtek szállingózni a pozitív visszajelzések a végeredményről, úgy gondoltam, egy próbát mégis megérdemel.

Folytatást kap az Amikor kialszik a fény

A sok felvezető szöveg után nézzük is a történetet. Főszereplőnk Rebecca, aki elköltözött otthonról és próbál a saját talpára állni a nagybetűs életben. Azonban öccse még mindig az anyjával él, és a nő igen furán kezd viselkedni, amit már a kisfiú sem tud tolerálni. Mint kiderül, a csonka családot egy gonosz lény terrorizálja, ami a sötétben ólálkodik. Miután Rebecca erre rájön, próbálja megismerni a túlvilági szerzetet és megmenteni tőle testvérét és édesanyját.

És akkor itt el is érkeztünk a film legnagyobb negatívumához, ami nem más, mint a forgatókönyv. Szerintem én többet bajlódtam azzal, hogy röviden összefoglaljam a sztorit, mint Eric Heisserer, aki a szkriptért volt felelős.

Oké, értem én, hogy egy ijesztgetésre kihegyezett horrornak nem kell végtelenül bonyolultnak lennie, de azért legalább ne félmondatokban intézze el a cselekmény szempontjából fontosnak nevezhető fordulatokat!

Amikor kialszik a fény (2016)

Itt van ugye a csúnya rém, aki próbál befűteni hőseinknek. Róla annyi derül ki, hogy a múltban szörnyűségek történtek vele és a depressziós anyukán élősködik. Igen, ezek után jöhetne a többi információ, hogy például micsoda is ő. Talán egy szellem, esetleg démon? Tudja a fene, mert ezt véletlenül elfelejtették közölni a készítők.

A rendkívül rövid játékidő miatt a karakterek is igencsak felszínesre sikerültek. Leginkább Mario Bello figuráját nagyolták el a készítők és ez azért is probléma, mert ő kulcsfontosságú szereplője a filmnek. Sajnos a színésznő se tudott mit kezdeni szerepével, emiatt sokszor már kifejezetten kínos a játéka. Viszont a főhősnőt megszemélyesítő Teresa Palmer alakításával szerencsére nem volt gond, ahogy az öccsét megformáló Gabriel Bateman-éval sem.

amikor-kialszik-a-feny-6

Ami viszont meglepett, az az, hogy az ijesztgetések egész jól működnek. Ügyesen vannak felépítve, némelyik nem csak hatásos, de kreatív is. Ilyen szempontból tehát panaszra nem lehet okunk, hiszen már az első percekben belecsöppenünk a rémisztgetések közepébe, melyek aztán szép fokozatosan követik egymást, hogy végül az utolsó 20 percben teljesedjenek ki.

És ugyan a film PG-13-s korhatár besorolást kapott (hazánkban 16-os karikával fut), néhány véresebb képsor is helyet kapott a cselekményben.

Összegezve a dolgokat, simán lehetne egy kiemelkedő horror a Lights Out, szimplán egy épkézláb történet kellett volna ehhez. Mert így, ebben a formában csak egy viszonylag szórakoztató, néhol ügyes ijesztgetésekkel megtöltött agymenés, melynek a forgatókönyve  elég lyukas és összecsapott.

Értékelés: 5/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE