anyám! – Kritika

Hirdetés

Minden arra utalt, hogy Darren Aronofsky azt folytatja, amit elkezdett. Igyekszik meghökkenteni és valami olyat alkotni, amit előtte még soha senki. A direktor sikerrel járt. Nehezen emészthető, motívumokkal díszített és zseniális alkotást lőtt a világra.

Egy viktoriánus házban járunk, amely egykoron gyönyörű lehetett, azonban most leégett romjai között vagyunk. Azonban minden lehet újra gyönyörű. Így gondolja ezt a falak között élő nő is, Jennifer Lawrence karaktere, akinek sosem tudjuk meg a nevét. Sőt nem csak az övét, de a film többi karakterét sem ismerjük meg soha név szerint.

A film adatlapját itt találod.

A nő szeretné felvirágoztatni a házat. Boldog életet élni férjével (Javier Bardem). A férfi azonban nem régi önmaga. Költő volna, akit elhagyott az ihlet, nem találja az alkotásforrását és nem találja önmagát sem.

A szürke hétköznapokat azonban váratlan vendégek zavarják meg. Egy férfi jön (Ed Harris), nem sokkal később pedig felesége (Michelle Pfeiffer) is megérkezik. Jönnek a gyerekek és furcsa vendégek. Élet és halál közötti purgatóriummá változtatva mindent és kifacsarva nem csak főhősünket, hanem minket nézőket is a vászon előtt.

anyám! - Kritika

Darren Aronofsky sosem volt híres arról, hogy könnyed matinékat vett a néző elé. Nem, ő nem olyan. Alkotásai eddig is határokat feszegettek, az anyám! esetében viszont minden eddig látott Aronofsky film a háttérbe szorul. Az alkotás egyszerre zseniális és egyszerre talán el is löki magától a nézőt. Nem csoda, hogy megosztó filmről beszélhetünk. Megemészteni sem könnyű.

Elképesztő vizuális ábrázolásnak lehetünk szemtanúi és parádés színészi játékoknak örülhetünk. Jennifer Lawrence és Javier Bardem zseniálisak. Még akkor is, ha talán hiányzik egy kicsit a kémia, bár nem kizárt, hogy Aronofsky szánt szándékkal vezényelte így színészeit. Ed Harris végre ismét fontos szerepben tündököl, Michelle Pfeffier pedig talán élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

Szürreális utazás, amelyre Aronofsky elvisz minket. Az viszont talán ki sem derül, hogy hol járunk. Ránk van bízva és ez pont olyan részlet, ami miatt imádhatjuk ezt a filmet. Beszélünk róla, ha megnéztük is ott motoszkál is gondolkozunk. Talán még akkor is, ha utáltuk, amit láttunk.

anyám! - Kritika

Aronofsky egy interjúban úgy fogalmazott, hogy 5 nap alatt készítette el a film forgatókönyvét. A szkriptet átolvasva pedig Michelle Pfeiffer először nem is igazán értette, hogy miről van szó. Luis Bunuel Az öldöklő angyala volt az ihlet forrása, de talán Polanski hatását is megfigyelhetjük. Nem hiába hasonlították sokan a Rosemary gyermekéhez a filmet.

Egy kicsit talán arra számítottunk, hogy horrort kapunk. Nem így van, inkább a bőr alatti területek megcélzó filmről van szó, amelyben az emberi gyarlóságot állítják ellentétbe a tiszta szeretettel. Művészfilm, ami nem a Bosszúállókat mímelve fog szórakoztatni. Persze tudtuk, hogy így lesz.

Maradandó élmény, remek színészi játék és szavakkal talán nehezen leírható, amit látsz, amit kapsz és amit elvesz az anyám!

8/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE