Bilincsben – Kritika

Hirdetés

Úgy tűnik, Hollywood idén újra felfedezte magának Stephen King munkásságát. Sok más adaptáció mellett ugyanis befutott a Bilincsben filmes változata is.

Először a Setét Torony adaptációja került moziba, ami végül elég csalódáskeltőre sikeredett és anyagilag se teljesített valami fényesen. De azt követően érkezett a gonosz bohóc, Pennywise filmje, melynek sikerült megfelelnie az elvárásoknak és a kellően pozitív kritikai fogadtatás mellé rengeteg pénzt is hozott a konyhára. És itt még nem ért véget a felsorolás, hiszen a Netflix is előrukkolt két King mozival, a Gerald’s Game-el és az 1922-vel. Én most az előbbivel foglalkoznék egy kicsit.

A magyar keresztségben Bilincsben címen futó regényhez még nem volt szerencsém, de történetével nagyjával tisztában voltam már a mozgóképes verzió megtekintése előtt is.

Adva van egy házaspár, akik elutaznak tóparti nyaralójukhoz, hogy ott eltöltsenek pár napot és közben javítsanak kissé megfáradt kapcsolatukon. Ennek első állomása némi romantikázás, melyet aztán egy erotikus szerepjáték követ, ahol a férj ágyhoz bilincseli feleségét. A nő rövid időn belül nem tetszését fejezi ki ezzel kapcsolatban és emiatt heves vitába kezd a férfival, aki viszont pont ekkor szenved el egy szívrohamot. Ezt követően a nő védtelenül, bilincsbe verve marad az üres nyaralóban.

A sztori nem különösebben bonyolult, de ez nem is elvárás egy olyan horrortól/thrillertől, mely többnyire egy helyszínen játszódik és egy szereplőt tart a középpontban. Viszont az mindenképp fontos, hogy a csapdába került főszereplőt kellő mértékben megismerjük és szimpatizálni tudjunk vele. Ilyen szempontból ügyes a film és arra is képes, hogy izgalmas képsorokat tárjon elénk, melyek során hősnőnk először szabadulni próbál a bilincsektől. Majd később már csak arra törekszik, hogy minél tovább húzza ki ebben a szerencsétlen helyzetben.

De aztán a játékidő felénél megszaporodtak az olyan megoldások, melyek jócskán lehúzták számomra az élményt. Azt még elfogadtam, hogy a nőt egy idő után hallucinációk kezdik gyötörni, hiszen ezekből fény derül a múltjára és közelebb kerülhetünk hozzá érzelmileg.

Bilincsben - Kritika

Azonban egy idő után ezek a képzelgések már nem drámaiak és nem félelmetesek, szimplán csak elképesztően szájbarágósak. És itt jegyezném meg, hogy leírva hiába működhetnek jól a részletes ismertetések, azért egy filmben (főleg ebben a műfajban) nem kéne ennyire hatásvadász módon felfedni az összes lapot.

Hősnőnk múltjával kapcsolatban hamar kiderülnek a legfontosabb dolgok. Viszont követően is jönnek a visszaemlékezések és hallucinációk, melyek ugyan képileg hatásosak, de leginkább csak az időt húzzák. A történet szempontjából nézve már nem szolgálnak érdemleges információval.

Az utolsó 10 perc pedig már csak a jéghegy csúcsa ilyen szempontból. Rendkívül túlhúzott és giccses lett, ahol már a belső monológok is inkább röhejessé válnak, mintsem érzelem dússá.

Ennek ellenére azonban mégsem nevezhető rossznak a Bilincsben. Egyrészt a színészi játék rendkívül erős. Carla Gugino egyszerűen remek, játéka csak a film végén bicsaklik meg kissé, de erről szerintem csak a szájába adott gyenge mondatok tehetnek. Bruce Greenwood szintén megmutatja, hogy nincs híján tehetségnek és ha nincs is annyit a képernyőn, mint Gugino, attól még egyen értékű társává tud válni.

Technikai szempontból se érheti panasz a mozit, hiszen az operatőri munka korrekt. Ugyan a zenei aláfestés nem fogja megrengetni a világot, de a képsorok alatt teljesen jól működnek a dallamok.

Amit még kiemelnék, az a véres jelenetek minősége. Nincs belőlük sok, de az a kevés, ami van, nagyon hatásos. Sőt, az egyik képsornál még fel is szisszentem és majdnem arra vetemedtem, hogy egy kicsit elfordulok. Pedig már sok brutális alkotást láttam, mégis, ez a viszonylag visszafogott szösszenet képes volt arra, hogy pár pillanatra elborzasszon.

Összegezve a dolgokat, az Oculus és a Hush rendezője, Mike Flanagan most se végzett rossz munkát, de nálam a jó kategóriát még így se éri el a Bilincsben. Egyszerűen túl szájbarágós volt számomra, helyenként önismétlésbe csap át és a befejezést is sikerült elnyújtani. Emiatt inkább hajlok az átlagos értékelés felé, viszont az egyhelyszínes thrillerek/horrorok és King kedvelők nyugodtan próbát tehetnek vele.

Játékidő: 103 perc
Rendező: Mike Flanagan
Forgatókönyvíró: Mike Flanagan, Jeff Howard
Szereplők: Carla Gugino, Bruce Greenwood, Henry Thomas

Értékelés: 6/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE