A bolygó neve: Halál – Kritika

Az Alien – A nyolcadik utas: a Halál tulajdonképpen nem várt sikere után azt gondolhatnánk, hogy a stúdió alig várta, hogy elkészíthesse a horror folytatását. Ám hiába hozta be a mozi a készítési költség 11-szeresét(!), a 20th Century Fox nem akart foglalkozni a második résszel.

Ekkor lépett be a képbe egy tehetséges, rendező, bizonyos James Cameron, aki meggyőzte a filmgyári illetékeseket a folytatásról. Ehhez persze az is kellett, hogy a Terminator-nak (1984) óriási sikere legyen. Cameron már 1983 szeptemberében elkezdett foglalkozni az folytatással, ez a projekt akkor még az Alien II címet viselte. A forgatókönyvet is ő maga írta meg, ezek a tervezetek nagyban hasonlítottak a már kész filmhez. A rendező saját bevallása szerint a vietnami háborúra is szeretett volna reflektálni: milyen az, amikor egy technikailag fejlett civilizáció küzd egy idegen világban.

A forgatási előkészületek sem voltak zökkenőmentesek. Sigourney Weaver-t már korábban is felkérték, hogy szerepeljen a folytatásban, ám ezeket a felkéréseket konzekvensen visszautasította. Úgy indokolta, hogy nem tudnák az ő karakterét rendesen megírni. Nem gondolta volna, hogy a történetet megfelelően folytatni tudnák.

A Weaver-rel történő tárgyalások alatt a stúdió utasította a rendezőt, hogy készítsen egy alternatív sztorit Ellen Ripley karaktere nélkül. James Cameron ezt azonnal elutasította, hiszen az egész sztori rá épül, így tehát a személye nélkülözhetetlen. Cameron megmutatta Weaver-nek a forgatókönyvet, amely azonnal elnyerte a tetszését, igent mondott, viszont volt néhány feltétele. Nem akart fegyvert fogni, idegen lénnyel szerelmeskedni és meghalni. Az első kívánságát természetesen nem tudták figyelembe venni, viszont a másik kettő meghallgatásra talált. Sigourney Weaver tehát elvállalta az Alien folytatását, amiért egymillió dollárral gyarapodott a bankszámlája. Nem mellesleg a gázsi a harmincszorosa volt, mint amelyet az első részért kapott.

A főszereplő megvolt, már „csak” a stáb többi tagja hiányzott. A legtöbb színész vagy Cameron barátja, ismerőse vagy első filmes volt. Dwayne Hicks szerepét eredetileg James Remar alakította volna, de pár nap után annyira összeveszett a rendezővel, hogy kirúgták. Helyét Michael Biehn vette át, aki együtt dolgozott Cameron-nal a Terminator-ban.

Egy későbbi interjúban megjegyezte, hogy egyik nap még Los Angeles-ben süttette a hasát, a következő napokban pedig már idegeneket hajkurászott. Biehn-hez hasonlóan a rendező jó barátja volt Lance Henriksen is, aki tökéletes választás volt Bishop, az android szerepének eljátszására. Bill Paxton szintén feltűnt a Terminator-ban, igaz kevés szerep jutott neki, később Cameron nagyobb színészi feladatokat bízott rá.

Az őrmestert játszó Al Matthews a valóságban is katona volt. Fontos megemlíteni, hogy ő volt az első színes bőrű tengerészgyalogos, aki őrmesterré léptettek elő a vietnami hőstetteiért. A tökös közlegénynőt, Vasquez-t játszó Jenette Goldstein-nek ez volt élete első filmszerepe. Carrie Henn is minden színészi tapasztalatot nélkülözve kapta meg a kislány, Newt szerepét.  A tengerészgyalogosokat játszó színészek egyébként kéthetes felkészítésben vettek részt, ezen kívül el kellett olvasniuk Robert A. Heinlein Csillagközi invázió című regényét is (Paul Verhoeven 1997-ben filmesítette meg ezt a könyvet).

A film forgatása 1985. szeptember 30-án kezdődött, és 1986. február 28-án fejeződött be. Szó volt arról, hogy ismét felkérik H. R. Gigert, az előző rész látványtervezőjét és az alienek megálmodóját, ám Cameron megvétózta ezt az ötletet. Elmondása szerint csak a szörnykirálynő alakja igényelne külön tervezést, ahhoz viszont már voltak elképzelései. A film forgatása sem ment le gond nélkül. Cameron egy hónappal a forgatás kezdete után kirúgta Dick Bush operatőrt, arra hivatkozva, hogy nem elégedett a megvilágítással. A forgatás is lassan haladt Angliában, állandó feszültséget okoztak a gyakori teaszünetek. Ezt később Cameron betiltotta, ettől persze nem lett jobb a légkör. A vágás csak egy héttel a premier előtt készült el, így tesztvetítésre nem is kerülhetett sor.

Külön gondot okozott a filmzene megkomponálása. James Horner-nek összesen hat hét adatott, hogy elkészítse a zenei aláfestést. Mivel azonban a vágás és a teljes anyag rögzítése még hiányzott, teljesen felesleges három hetet töltött Londonban, ami alatt semmit sem tudott haladni. A produkció utómunkálatai során annyira megromlott a kapcsolata a rendezővel, hogy elhatározta, soha többet nem fog együtt dolgozni Cameron-nal. A rendezőnek viszont annyira tetszett  a Horner által megírt A rettenthetetlen filmzenéje, hogy felkérte a Titanic zenéjének megírására. Végül igent mondott, csakúgy, mint a nem olyan régen bemutatott Avatar-ra is.

A történet 57 évvel a Nostromo űrhajó legénységének balesete után folytatódik. Ripley mentőkabinját hosszú évek hánykolódása után találják meg. Természetesen a történetét senki sem hiszi el. Ennek fő oka az, hogy a bolygón, amelyen a Nostromo a titokzatos tojásokat találta, már évek óta emberi kolónia található, és a telepesek eddig semmilyen nyomát sem találták idegen lényeknek. Hamarosan azonban megszakad a kapcsolat a kolóniával. A Társaság felkéri Ripley-t, hogy egy kommandós expedíció tanácsadójaként térjen vissza a bolygóra, hogy felderítsék mi történt az emberekkel.

Ripley vállalja a megbízást azzal a feltétellel, hogy az expedíció célja a lények elpusztítása, és nem a Földre hozása vagy tanulmányozása. Az LV-426-on történő landolás után azonban elszabadul a pokol.

„This time, it’s a war – így szólt az Aliens angol nyelvű plakátszlogenje (szabad fordításban nagyjából: ez alkalommal háború lesz), és ezzel James Cameron tökéletesen utalt a film műfajára. Nem folytatta a Ridley Scott féle űrhorrot, hanem szinte teljesen újraértelmezte azt: egy akció-sci-fi-horrort készített. Horrornak csak azért nevezhető, mert szörnyek vannak benne, de a második rész stílusa merőben más, mint az elsőé.

Cameron az akcióra helyezi a hangsúlyt, és igazi élmény dús blockbustert varázsolt belőle. Sigourney Weaver rövid hajjal jobb, mint újkorában. A színészek mindegyike kitesz magáért. Nem tudom, melyik a szerethetőbb karakter az úgymond mellékszereplők közül: Bishop, Newt, Hicks vagy Hudson.

A bolygó neve: Halál végül 131 millió dollárt kasszírozott (18,5 millióból gyártották le). A közönség és a szakma is pozitívan fogadta. A film elnyerte a legjobb hangeffektusok és a legjobb vizuális effektusok kategóriában az Oscar díjat. Sigourney Weawer-t pedig Oscar-díjra jelölték, amelyet végül nem ő, hanem Marlee Matlin kapott meg. Az Entertainment Weekly a világ legjobb akciófilmjének választotta, ezzel a Die Hard-ot előzte meg, bár ez a lista nem mondható épp frissnek.

A moziban vetített verzió megtekintése után Sigourney Weaver azt mondta, hogy nem fog több alien-filmet vállalni, ha nem kerül a közönség elé a rendezői változat. A Cameron által csak definitív változatnak nevezett film végül nem került a mozikba, de 1991-ben kiadták lézerlemezen. Ez egy húsz perccel hosszabb változat, amely egyébként szerintem igen fontos elemeket tartalmaz; jobb, mint az „eredeti”. Magyarországon A bolygó neve: Halál a rendezői változatban jelent meg VHS-en és DVD-n is.

Én az utóbbi megnézését ajánlanám, ha még valaki nem látta volna a filmet. Egyébként a produkció a kötelező kategória. Emlékszem, amikor először láttam, szinte gyerekként, teljesen magával ragadott az egész. A hozzá készített videojátékkal, amely akkoriban Commodore 64-en futott, napokig képes voltam játszani. Ezen kívül volt egy poszterem a filmről, amely évekig ott lógott a falamon. A bolygó neve: Halál miatt lettem őrülten Alien-rajongó (előbb láttam, mint A nyolcadik utas: a Halált). Olyannyira, hogy még a nem igazán jól sikeredett Alien vs Predatorok filmeket is többször megnéztem, csak azért, hogy az Alieneket láthassam.

10/10

Érdekességek a filmről. Spoilert tartalmazhat!

– A Newt karakterét megformáló Carrie Henn-nek nem csak az első szerepe volt A bolygó neve: Halál, hanem az egyetlen. (amit én magam egyébként abszolút nem értek). Manapság tanárnőként dolgozik egy iskolában. Egyébként a filmbéli bátyját az igazi bátyja játszotta. Az ő jelenetei viszont csak a rendezői változatban láthatóak.

– Semelyik változatban nem szerepel viszont az a leforgatott jelenet, amelyben Ripley rátalál Burk-re egy gubóban, és gránátot ad neki, hogy megölhesse magát. Cameron úgy ítélte meg, hogy Burke átalakulása az előző részhez túl gyors lett volna. Az első részben Kane arcáról hosszabb idő után vált le az arctámadó.

– A bolygó neve: Halálban hangzik el először a Társaság neve: Weyland Yutani. Egy fáma szerint Weyland Yutaninak hívták Ridley Scott korábbi szomszédját, akit a rendező nem kedvelt, és ezzel kívánt „emléket” állítani neki. Egy másik (inkább hihető) verzió szerint a nevet Ron Cobb alkotta (csakúgy mint a Nostromot).

– A Bishop által bemutatott képes mutatvány Roman Polanski Kés a vízben (1962) című filmjében látható először. Ez a rész az Alien vs Predator filmben is feltűnik.

– Bishop a saját beültetett programjáról elmondott szavai megegyeznek az Isaac Asimov féle robotika három törvényével.

– A film egyik jelenetében Newt megharapja Hicks tizedes kezét. A tengerészgyalogost játszó Michael Biehn a rendező két olyan másik filmjében is játszott, ahol szintén megharapják a kezét.

– Lance Henriksen (Bishop) dupla kontaktlencsét szeretett volna viselni abban a jelenetben, amelyben a laboratóriumi munkáját meg kell szakítani rövid időre egy tengerészgyalogos miatt, ő pedig ijesztő pillantással néz fel rá. A színész lencsékkel érkezett a forgatásra, de Cameron nem egyezett bele a lencsék használatába, szerinte Henriksen azok nélkül is hátborzongató volt.

– A film mindkét változatában a 15 perces visszaszámlálás valóban 15 percig tart.

– Carrie Henn (Newt) a forgókerekes résznél mindig direkt elrontotta a szöveget, hogy újra és újra lecsúszhasson a „csúszdán”. Cameron ezért azzal a biznisszel állt elő a kislánynak, hogy ha rendesen végzi a dolgát, utána annyit csúszdázhat, amennyit csak akar.

– A Bishopot játszó Lance Henriksen ételmérgezéshez hasonló fertőzést kapott a leszúrásos jelenet következtében, mivel az android testnedveit reprezentáló joghurt és tej-keverék rengeteg baktériumot tartalmazott.

– A tartályban látható arcmászót kilenc ember mozgatta. Nyolcan a lábakat egy pedig a lény farkát volt hivatott mozgásba hozni. Az arctámadó leugrását az asztalról a rendező fordított irányú filmezéssel oldotta meg. A modellt az asztal aljához helyezték, majd visszarántották. A képsort visszafelé vágták be a filmbe, ezért úgy látszott, mintha a lény ugrana az asztalról. Gondot jelentett viszont, hogy a cselekmény szerint ekkor már spriccelt a víz a mennyezetből, ezért a visszafelé játszott képkockákon a vízcseppek is ellentétes irányba mozogtak. A trükk végül annyira rövid ideig tart, hogy ez nem vehető észre.

– A szörnykirálynő modelljének mozgatásához még több, tizenhat ember volt szükséges. A hat méter magas bábut egy daru tartotta, két munkás a szörny belsejében volt, hogy a karokat mozgatni tudják. Semmilyen kamera trükköt vagy számítógépes animációt nem használtak fel a jelenetekhez.

– Ripley és a szörnykirálynő harcát öt napig forgatták.

– A végefőcím után az elsötétült képernyőt nézve egy arcmászó hangját hallhatjuk, ahogy balról jobbra halad. (Jelentem, én ezt nem tapasztaltam.)

– És egy fontos kérdés, illetve segítséget szeretnék kérni: honnan lehetne rendelni Alien- szörnyet? Életnagyságú-félét? Elférne egy a szobámban 🙂

A film trailere:

//www.youtube.com/watch?v=XKSQmYUaIyE

A film trailere 2012-ből:

Szerintem: 10/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE