Bőrpofa – Kritika

Hirdetés

Ismét berreg a láncfűrész és végre megismerhetjük az igazi Bőrpofát. Legalábbis ezt ígéri a közismert sztori legújabb rókabőre. Ehelyett viszont inkább brutális vérfürdőt kapunk az arcunkba, igaz azt maradéktalanul.

A film adatlapját itt találod.

Vegyes érzésekkel fogadhatta az ember a hírt, hogy Bőrpofa, a kegyetlen texasi láncfűrészes gyilkos újabb filmet kap. Elsősorban mondjuk azért, mert a legutóbbi, Az örökség címen futó darab inkább ökörség volt és eleinte úgy tűnt, hogy a következő Bőrpofa film is John Luessenhop rendezésében készülhet el. Szerencsére a stúdió időben közbe lépett és egy ígéretes rendezőt, sőt rendezőpárost szerződtettek a munkára.

Ha szereted a horror, akkor talán Alexandre Bustillo és Julien Maury neve ismerősen cseng. Több más film mellett a francia újhullám egyik legütősebb alkotása, A betolakodó fűződik a nevükhöz. Ez a hír talán már növelte a várakozást, azonban az még így is ott lebegett a franchise fölött, hogy habár ez már a nyolcadik film volt, mégis nagyon kevés az, ami jól sikerült. Olyan pedig talán nem is van, amely képes felérni Tobe Hooper eredetijének nyomába.

Sajnos ezen a tényen az új Bőrpofa film sem változtat.

Bőrpofa - Kritika

Véleményem szerint a gond Seth. M. Sherwood forgatókönyvénél keresendő. A szkript ugyanis meglehetősen gyenge. Az a fajta, amiből talán nehéz is lett volna bármit is csinálni.

Az a gond, hogy a néző manapság talán egy kicsivel többre vágyik az esztelen vérengzésnél és brutalitásnál. Pláne egy olyan filmnél, ami azt ígéri, hogy bemutatja nekünk azt a fiatalt, akit később a texasi láncfűrészes gyilkos néven, Bőrpofaként ismert meg a világ.

Horrorfilmben nem ritkák az ennyire lapos karakterek, mégis esetünkben nagyon is az élmény rovására megy a dolog. A felütés pedig ígéretes. Adott néhány fiatal, akik megszöknek az elmegyógyintézetből, ráadásul az egyik nővérkét is magukkal ragadják. A nyomukba pedig a Stephen Dorff által megformált kőkemény seriff szegődik. A felütés pedig azért tűnhet elsőre jónak, mert nem tudjuk, hogy a négy fiatal közül ki is lesz az, aki később az emberi bőrből készült álarcot magára ölti.

Sherwood forgatókönyve viszont közel sem agyafúrt. Hamar ki lehet találni, hogy ki lesz a „nyertesünk”.

Bőrpofa - Kritika

Potenciál pedig lett volna ebben az egészben. Akár egy kicsit kedvelhetővé varázsolni ezeket a karaktereket, értem ez alatt azt, hogy a nézőben bármiféle szimpátia kialakulhasson. Járható út lett volna. Ha nem is a bolondériákkal, de legalább a nővérkével vagy a seriffel. A gond azonban az, hogy ők sem feltétlen emlékezetes vagy szerethető karakterek. Papírmasé figura itt mindenki, kérem.

Bustillo és Maury pedig ez alkalommal nem akarnak feszültséget teremteni és drámát okozni a vásznon. Szakértelmüket inkább a brutalitásra és a semmi mással össze nem téveszthető vérfürdőre összpontosítják. A helyzet pedig az, hogy ezen a téren nagyon kemény és komoly a Bőrpofa.

Brutális és kellően, néha talán már túlzóan erőszakos a film. Ebben nincs hiba és valahol ez is elvárás egy texasi láncfűrészes filmtől. Ez viszont nem Sherwood forgatókönyve miatt jó, hanem azért, mert a francia szakik ehhez nagyon értenek. A gond az, hogy pontosan tudni róluk, hogy ennél sokkal többet is tudnak. Ez alkalommal nem eresztették ki karmaikat és egy újabb közepes filmet hoztak a franchise keretein belül.

Nincs itt semmi különös. Oszoljanak, kérem.

5/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE