Burrowers – A felszín alatt – Kritika

Hirdetés

Kérem tisztelettel, a Burrowers – A felszín alatt egy igazán izgalmas és jó film lehetne (egyébként nincs is kizárva, hogy az, lehet csak nekem van ízlésficamom). Viszont nekem valamiért kevés volt az izgalom és kevés volt a jóság. Többet vártam, ám végül csalódnom kellett.

Történetünk szerint a Vadnyugaton járunk, ami egészen jól is hangzik. Ki ne szeretne egy vadnyugati horrort. Hisz mégis csak izgalmasabb, mint a már megszokott szellem járta ház, járvány okozta zombulás, vagy a mitugrász kis gyilkosok. A középpontban egy férfi áll, aki éppen azt tervezgeti, hogy feleségül veszi drága kedvesét, amit drága kedvesének apja nem feltétlen akar. Hősünk azonban erősen hisz saját meggyőző erejében.

El is jön hát a nap, fiatal barátunk, ahogy azt illik lóra pattan és megindul. Viszont nem várt esemény következik (legalábbis főhősünk szemszögéből). Szerelme házát feldúlták, halottakat is találnak, a kiszemelt hölgyet pedig elvitték. Fasza. Biztos azok a buzi indiánok voltak, gondolja főhősünk, Jack. Mondjuk könnyen elképzelhető, hogy nem is így hívtak, de ennyire hagyott bennem mély nyomot a dolog.

“Jack” így összeszed pár havert és katonabácsit, hogy meginduljanak a nő és az indiánok után. Mennek mendegélnek a Vadnyugaton. Jó sokat. Néha megállnak, beszélgetnek,. Illetve, ami fontos lehet, hogy mikor megállnak furaságokat vesznek észre, amik elsőre nem gyanúsak nekik. Ilyen lyuk a földben jellegű dolgokra kell egyébként gondolni, amit az egyszerűség kedvéért a prérikutyára fognak.

Időközben egy éjszakai táborozás során még szégyenszemre pár katona is eltűnik. Elszöktek a katonaság terhe alól, legyint az idegesítő kis pöcs, a katonafőnök. Az ő rangjára sem emlékszem. Így a katonák ki is szállnak a buliból. Marad hát főhősünk, pajtásai és a fekete szakács, így mennek tovább az ismeretlenbe.

Aztán persze idővel sajnos tudatosul bennük, hogy a lányt nem indiánok rabolták el. Ezt egyébként elősegíti az is, hogy találnak a földbe ásva egy nőt, aki a “hűha” hatás kedvéért azért még él.
Barátocskáink ellenségeiről pedig kiderül, hogy valami fura föld alatt közlekedő kis lények, akik nem akarnak jót, de rosszat annál inkább. A harc pedig megkezdődik. Lehet fogadni, hogy ki nyer.

A Burrowers – A felszín alatt szegről-végről valahogy így néz ki. Kapunk közbe igazi indiánokat is, akik nem a tvájlájtban látott szivárványos fiúk gyülekezetére hasonlítanak, hanem tényleg indiánok. Ott vannak a szörnyek is, akik valószínűleg a Tremors filmekből léptek elő (bár esetünkben inkább vissza), még akkor is, ha külsőre nem egy anyától származnak.

Az igazi izgalom szerintem sajnos hiányzik a filmből. Igaz azt azért meg kell jegyezni, hogy a nézhetetlen jelzővel nem illethetjük. Egyszeri nézésre alkalmas az alkotás. Sőt az ötlet talán még jónak is tűnik. Úgy gondolom a megvalósítás bicsaklik egy kicsit meg.

A rendezés és a forgatókönyv is J. T. Petty nevéhez köthető. Rendezőként korábbról a Mimic 3. részét köthetjük a nevéhez. Történetíróként pedig leginkább számítógépes játékok fűződnek a nevéhez – például a Splinter Cell-eken ügyködött.

Azok talán jobban megváltják a világot, mint a Burrowers.

4/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE