Cabin Fever (2016) – Kritika

Hirdetés

Kissé bizonytalan vagyok, hiszen nem igazán tudom, hol is kezdjem mondandómat. Az már szerintem sok filmkedvelő ember számára feltűnt, hogy a remake gyártás “aranykorát” éljük. Nem telik el úgy év, hogy ne jelennének meg régi klasszikusok modern feldolgozásai, de manapság a mennyiség a minőség rovására ment. A rengeteg új verzió között alig lehet olyat találni, ami megközelítené az eredeti szintjét.

És ha már itt vettem fel a fonalat, akkor ott folytatnám, hogy 2002-ben bemutatták Eli Roth első alkotását, a Kabinláz című filmet. A direktor munkássága még ma is rendesen megosztja a közönséget és ez anno is így volt, bár a húsevő vírus történetét feldolgozó mozi azért szép sikert tudott magáénak, én is nagyon kedvelem azt a darabot. Erre most itt a remake!

Oké, ezt még feltudom dolgozni. De azt már nem, hogy a készítők annyi kreativitást sem tudtak felmutatni, hogy írjanak maguknak egy új szkriptet! Áh, inkább összeszedték a büdzsét, előhalászták az eredeti forgatókönyvét és már forgattak is. Ugye ez a munkamódszer nem csak nekem tűnik pofátlannak?

A történet tehát nem változott semmit. Öt fiatal elutazik egy vidéki kunyhóhoz, hogy jól kipihenjék magukat. A sziesztát azonban megzavarja egy halálos fertőzés és ha még ez nem lenne elég, a helyi tahók is rossz szemmel nézik ottlétüket.

Cabin Fever (2016) - Kritika

Gondolom a fentiek alapján már sejthető, mi a véleményem erről a “mesterműről”. De inkább nem ködösítek, ez a film egy botrány! Egyrészt undorító az a mentalitás, ami mögötte van, másrészt minden hiányzik belőle, ami az eredetit szerethetővé tette.

A készítők néhány minimális változtatáson kívül semmit nem tettek hozzá a sztorihoz. A karakterek ugyanabban a sorrendben és módon távoznak a túlvilágra, mint Roth mozijában. Így nulla meglepetés érheti azt, aki úgy ül le a képernyő elé, hogy már látta a 2002-s verziót. Sőt, szinte teljesen ugyanazt kapja, csak felvizezett változatban.

Hiszen Eli barátunk mozija hiába készült aprópénzből, a sablonos alapszituációt kellően eredeti ötletekkel, humoros megoldásokkal és néhány kifejezetten véres jelenettel tudta megfejelni. Ja, és nem utolsósorban ott átitatta a képkockákat a lelkesedés, a műfaj iránti szeretet.

A friss verzió nézése közben pedig én szégyelltem magam a készítők helyett, szinte már láttam magam előtt az arcukat, ahogy örvendeznek azon, hogy most aztán jól megszedik magukat zöldhasúval.

Cabin Fever (2016) - Kritika

Igazából önálló filmként se lehet tekinteni az idei Kabinlázra, mivel képkockáról-képkockára, párbeszédről-párbeszédre megegyezik az eredetivel. Ja, de hogy említettem néhány minimális változtatást? Igen, a partizós rendőrfickó helyett kapunk egy begerjedt zsarunőt, szimpla vadászpuska helyett gépkarabélyt és veszett kutya helyett egy rohadó félben tengődő ebet. Mit ne mondjak, remek!

Az is dühítő, hogy Roth beteg poénjait is próbálták újra ellőni, csak itt-ott kihagytak belőlük bizonyos mozzanatokat, így ezek a képsorok is elvesztették erejüket.

Összegezve a dolgokat, ez egy gyalázat! Az égvilágon semmi szükség nem volt erre a feldolgozásra, ennél még az eredeti film kétes minőségű folytatásai is jobbra sikerültek. Egyedüli pozitívumként az hozható fel, hogy a véresebb jelenetek itt is tisztességesen lettek kidolgozva. Plusz a kezdő képsoroknál akad egy ügyes, egyben visszafogott utalás Kubrick Ragyogására. De ennyi!

Aki jót akar magának, az inkább válassza az eredetit, hiszen ott ezt a sztorit sokkal élvezetesebb és szórakoztatóbb tálalásban kapja meg.  A remake-et meg felejtsük el, de gyorsan! Megjegyzem, nem lesz nehéz.

Játékidő: 99 perc
Rendező: Travis Zariwny
Forgatókönyvíró: Eli Roth, Randy Pearlstein
Szereplők: Gage Golightly, Samuel Davis, Dustin Ingram

Értékelés: 2/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE