Csontok és skalpok – Kritika

Be kell valljam, én nagyon szeretem azt, amikor két, egymástól távol álló műfaj keresztezi egymás útjait. Persze, a legtöbb zsánerkavalkád nem tud igazán kiteljesedni, hiszen a készítők általában két szék közé esnek. Végül maguk se tudják, melyik motívumból mennyit kéne adagolni. Viszont azért akadnak azért olyan szösszenetek, melyeknek sikerül a bravúr és úgy fűznek össze két műfajt, hogy a végeredmény egy jól kidolgozott, kerek egészet adjon ki.

A Csontok és skalpok című alkotás a horrort és a westernt próbálta háziasítani, a végeredmény pedig egy igencsak stílusos darab lett. Az én tetszésemet majdnem teljes mértékben elnyerte.

A történet meglehetősen egyszerű. Egy kisváros nyugodt éjszakáját megzavarja egy csavargó, akit a seriff hamar lerendez egy jól irányzott lövéssel. A gazfickó sebe nem komoly, így a rend őre szól a helyi ápolónőnek, hogy reggelig foltozza össze a férfit, hogy ki tudja kérdezni, miben sántikál. Azzal a nőt ott is hagyja a fogdában helyettesével. Napkeltekor azonban arra lesznek figyelmesek hőseink, hogy a három személy eltűnt. Mint kiderül, egy veszélyes indián törzs ragadta el szerencsétleneket. Így a seriff másodlagos helyettesével, az ápolónő sérült férjével és egy szűkszavú pisztolyhőssel indul útnak, hogy kiszabadítsa a foglyokat.

A sztori rendkívül egyszerű, ezzel viszont nincs semmi baj. Tökéletesen passzol a film szikár stílusához és kimért tempójához. Itt nincsenek elkapkodva a dolgok, hosszan elnyújtott jelenetekben vázolják fel nekünk a készítők az alaphelyzetet. Körülbelül a 40. percnél jutunk el odáig, hogy elinduljon a kisvárosból a felmentősereg. Ennek ellenére én egy percig nem éreztem úgy, hogy a cselekmény leülne.

Ez annak is köszönhető, hogy a karakterek rendkívül alaposan ki lettek dolgozva, ahogy a közöttük lévő kapcsolatok is. Erre pedig még rátesz egy lapáttal a remek színészi játék. Kurt Russel a kisujjából kirázza a kemény, de igazságos seriff karakterét. Patrick Wilson is hozza a formáját, mint sérült, de elszánt férj, azonban az én két kedvencem Richard Jenkins és Matthew Fox volt. Előbbi a seriff féleszű segédjét formálja meg, utóbbi pedig a profi pisztolyhőst, aki gyűlöli az indiánokat.

A 4 fős felmentősereg egymáshoz fűződő viszonya nem csak feszültséget, de némi humort is eredményez, mely leginkább az előbb említett személyeknek köszönhető. De az a néhány vicces beszólás és poénos képsor, ami akad, egyáltalán nem lóg ki az összképből, sőt, inkább még jobban egyben tartja a nem mindennapi hangulatot.

A horrorfilmes elemek leginkább a játékidő háromnegyedénél jelentkeznek, ahol hőseink megérkeznek az indiánok területére. Itt aztán végérvényesen elszabadul a pokol és olyan vérengzéseket kapunk, melyektől még az én szavam is elállt. Pedig láttam már ezt-azt, de a készítők annyira naturalisztikusan mutatják a gyilkosságokat és csonkításokat, hogy azok még a gyakorlottabb nézőkön is kifoghatnak.

Az operatőri munka pedig rátesz még erre egy lapáttal, hiszen nem fordul el akkor, mikor roppannak a csontok, és ömlik a vér. Nem, helyette inkább nyugodtan mutatja az embertelen brutalitást, mintha az mindennapos lenne. Ez pedig azért annyira megrázó, mert olyan karakterek kerülnek át kíméletlen utakon a másvilágra, akik már közel kerültek hozzánk.

A feszült, néhol már torokszorító atmoszféra is azért tud kiteljesedni, mert miután sikerült szimpatizálni a figurákkal, szinte bármelyik pillanatban leszakíthatja a fejüket egy balta.

Egyedül a finálé okozott számomra kisebb csalódást, mivel azt a készítőknek sikerült egy kissé elnagyolni. Az addig felépített feszültség nem tud igazán érvényesülni az utolsó képsorokban, köszönhetően a gyorsan elvarrt szálaknak.

Összességében azonban számomra az év egyik legmeghatározóbb alkotása a Csontok és skalpok. Szikár, szinte az ember bőre alá bekúszó atmoszférája, feszült, egyben brutális képsorai, ügyesen kidolgozott karakterei és a cselekményben jól elhelyezett poénjai miatt biztos nem fogom elfelejteni egyhamar.

Játékidő: 132 perc
Rendező: S. Craig Zahler
Forgatókönyvíró: S. Craig Zahler
Szereplők: Kurt Russell, Patrick Wilson, Richard Jenkins

Értékelés: 9/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE