Day of the Dead: Bloodline – Kritika

Hirdetés

George A. Romero-nak rengeteget köszönhet a horror műfaj. A tavaly elhunyt rendezőgéniusz fektette le az alapot a modern zombi filmeknek, miközben úton-útfélen erőteljes társadalomkritikákat is elrejtett műveiben.  Nevéhez köthető a „Dead”- trilógia is, melynek tagjai a ’68-as Az élőhalottak éjszakája, a ’78-as Holtak hajnala és az 1985-ben készült Holtak napja. Később aztán bővítette még a sorozatát, de legutóbbi alkotásait már a legnagyobb rajongói sem szívlelték igazán.

Sebaj, igencsak jelentős életművet hagyott hátra a Mester, nem is véletlen, hogy bizonyos időközönként a filmesek újra előveszik klasszikusait. 2017-ben néhány lelkes alkotó a Holtak napját szemelte ki, az eredeti cím mögé gyorsan hozzá is csapták a Bloodline megnevezést és indulhatott is a móka.

A történet nagyjából megegyezik az eredeti verzió sztorijával, persze azért vannak eltérések szép számmal. Itt még mielőtt az élőhalottaktól hemzsegő pokoli világba csöppennénk, betekintést nyerünk a főhősnő hétköznapjaiba. Az ő szemén keresztül láthatjuk, hogyan is tört ki az apokalipszis.  Ezt követően ugrunk az időben és egy katonai bázison találjuk magunkat, ahol a már ismert női hősünk orvosként tevékenykedik. Egy fertőzés kitörését próbálja megakadályozni. Emiatt néhány katona segítségével a közeli városkába igyekszik ellátmányért, azonban a kis kiruccanás végzetes következményekkel jár.

Véleményem szerint Romero műveit azért nem érdemes újból és újból feldolgozni, mert egyrészt a Mester kis költségvetésből is hitelesen tudta megteremteni a világvége hangulatot. Nem mellékesen pedig a társadalomkritikát is mindig nagyon ügyesen ültette a képek mögé. Ezen felül olyan vérengzéseket álmodott a vászonra, melyek hatását ma már a CGI- korszakában nehéz újrateremteni.

Day of the Dead: Bloodline - Kritika

Ennek ellenére a Bloodline készítői mégis szerencsét próbáltak, de végül (mily meglepő) szépen pofára is estek. De még mielőtt nagyon belemélyednék a dolgokba, gyorsan letudnám a pozitívumokat. A maszkmesteri munka egész jó és vérbő jelenetekből sem szenvedünk hiányt. Igaz, ezek nem említhetők egy lapon Romero mészárszékeivel, de elvonatkoztatva azért nincs velük nagy baj. A tempó is egészen gyors, csak egy-két helyen ül le a cselekmény, de hosszabb ideig nem lehet unatkozni a látottak alatt.

Ezek után jöhet a feketeleves. A történet gerince ugyanaz, mint az eredetié, viszont a végletekig le lett csupaszítva. Itt nincs feszültség és társadalomkritika, helyettük akad klisés dráma és rendkívül unalmas szerelmi szál. A karakterek is igazi két dimenziós figurák, akik néha rendkívül idegesítőek is. Én leginkább a hősnőn húztam fel magam, mert nagyon rosszul lett megírva. A sztori próbál belőle egy kisebb szentet csinálni és alapvetően mindig jól próbál cselekedni. Viszont általában akciózásainak mindig az lesz a vége, hogy egy csomó embertársa harap fűbe. Ezen még elsőre sikerült túllépnem, de mikor már kb. a századik alkalommal is ez a forgatókönyv lép életbe, én már sírva röhögtem.

Aztán logikátlanságokból sem szenvedünk hiányt. A kedvencem az volt, mikor a fentebb már taglalt női karakter egy vidéki egyetem campusáról egy pillantás alatt a belvárosba teleportál. És ez még csak egy apró hiba mondjuk a zajos élőhalottakhoz képest, akiket a szemfüles túlélők néha két centiről sem vesznek észre.

Day of the Dead: Bloodline - Kritika

A finálé miatt is nagyon dühös vagyok, mivel az eredetinek pont az a csúcspontja, ott szabadul el végleg a pokol. Itt meg van némi súlytalan akció és már jön is a stáblista. Hiába dicsértem fentebb a vérengzéseket, azért nagyon hiányoltam az igazán durva elhalálozásokat. Ez mégiscsak egy Romero- feldolgozás, ami legalább ilyen szinten felvehetné a versenyt az eredetivel.

De ez a súlytalanság az egész filmre jellemző. Sehol egy emlékezetes képsor, egy jó karakter vagy érdekes szituáció. Minden a jól bejáratott klisék szerint zajlik. Hiába vannak bizonyos elemek átemelve az eredetiből, azokat se sikerült épkézláb módon kidolgozni (jó példa erre az intelligens zombi).

Mindent összevetve, a Bloodline egy teljesen felesleges feldolgozás, ami nem említhető egy lapon Romero klasszikusával. Elvonatkoztatva is csak egy gyenge akciózás. Annyit a javára lehet írni, hogy technikailag egyáltalán nem csapnivaló, így egyszer, maradandó károsodások nélkül kibírható.

A film előzetesét itt találod.

Játékidő: 90 perc
Rendező: Héctor Hernández Vicens
Forgatókönyvíró: Mark Tonderai, Lars Jacobson
Szereplők: Sophie Skelton, Jeff Gum, Marcus Vanco

Értékelés: 3/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE