Desierto – Kritika

Nem is kérdés, hogy Jeffrey Dean Morgan miatt döntöttem úgy, hogy a Desierto című filmmel érdemes lehet egy próbát tenni. Persze Jonás Cuarón neve sem kutya, édesapjával közösen már ő is bizonyított. A Desierto-t viszont mindezek ellenére sem tudom hova tenni.

Azt gondolom, hogy Jeffrey Dean Morgan eddig sem volt egy népszerűtlen színész. Azonban most, hogy a világ egyik legnépszerűbb sorozatának főgenyája lett talán még inkább célkeresztbe került. Persze tényleg fenntartom, hogy azért ha a neve nem is, a fizimiskája mindenképpen ismert volt a többség számára. Úgy gondolom, hogy Morgan alapvetően jó színész. A The Walking Dead hetedik évados nyitányában pedig parádés alakítást nyújtott.

Talán pont ez az, amiért a Desierto kapcsán egy kicsit hiányérzetem van. Viszont az a helyzet, hogy ezt nem is feltétlen a színész számlájára kell írni. A Desierto esetében talán a forgatókönyv lett egy kicsit felskiccelt fajta.

Ugye Cuarón neve a Gravitáció stáblistájáról lehet ismerős. A rendezést ott nem ő vezényelte, hanem édesapja, viszont a forgatókönyvön közösen dolgoztak. Így méltán vártuk, hogy lesz ebből valami ütős dolog. Azt hiszem kicsit csalódnunk kell.

Desierto - Kritika

A történet amúgy tényleg botegyszerű. Az USA és Mexikó határán járunk. Néhány embercsempész jó pénzért segít a jobbik oldalra egy maréknyi bevándorlót. A szállítójármű azonban lerobban, így hőseink gyalog vágnak neki a kietlen tájnak. Úgy tűnik, ha kimerülten is, de célba érkezhetnek. Ám ehhez egy őrült faszinak is van egy-két szava. A fickó ugyanis a hatóságok töketlensége miatt saját kezébe veszi az irányítást és hideg vérrel igyekszik lemészárolni az illegális határsértőket. Közülük azonban nem adja mindenki olyan könnyen magát.

A sztori pedig tényleg ennyi. Ezt követően a rohamos léptekben fogyatkozó bevándorlók macska-egér harcot vívnak gonoszunkkal és kész.

Cuarón-ék ezt a sziszifuszi küzdelmet akár 9 órán keresztül is nyújthatták volna, persze ők sem akartak kibaszni a nézővel, viszont a másfél órás játékidő még így is néha kicsit terhesnek tűnik. Egy meglehetősen kies tájon megy a csörte, amikor néha egy nagyobb szikla körül kergetik egymást a felek. Ez pedig talán még megmosolyogtató is, nekem a Gyalogkakukkot idézte.

Valahogy hiányzik az igazi kraft a Desierto-ból. Ami nem lenne baj, ha valami kis drámai fűszerezést kapott volna az egész. Viszont hőseink is többnyire kétdimenziós alakok. Jeffrey Dean Morgan a morózus önkéntes határőr, akiről számomra nem is pontosan derült ki miért teszi, amit tesz. Szereti a hazáját és a kutyáját. Nyilván ha valami korábbi sérelmet hánytorgatott volna fel a forgatókönyv sablonossággal vádolhatnánk a készítőket. Viszont így sincs nagyon más lehetőségünk, hiszen elég kiszámítható a történet menete is.

Desierto - Kritika

Amúgy visszatérve a határsértőkre. Ők sem különösebben kibontott karakterek. Főhősünkről kábé annyit tudunk meg, hogy van egy fia, akinek vissza akar jutatni egy random módon énekelni kezdő plüssmackót. Ettől aztán nem fogunk neki szorítani.

A téma egyébként kifejezetten érdekes, akár hazai szempontból is. Nyilván más tészta, mint az itthoni helyzet, de gondolom érted, mire gondolok. Cuarón viszont meglehetősen keveset hozott ebből ki. Talán nem akart politikai fejtegetésbe bocsátkozni, így viszont tényleg nem értem, hogy miért nem rugaszkodott el egy kicsit.

Mindazonáltal a kietlen táj abszolút kilátástalanságot sugall, szépen fényképezett darab ez, jól odakomponált aláfestő dallamokkal és óvatos, de határozott duhajkodással.

Ennek ellenére tényleg hiányérzetem volt. A Desierto mondjuk koránt sem rossz film, sőt talán a korrekt iparos munka jelzővel illetném. Annál azonban nem tud és talán nem is akar több lenni.

Szerintem: 6/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE