Egyenesen át (2017) – Kritika

Joel Schumacher filmje, az 1990-es Egyenesen át nem lett kultuszfilm. Inkább korrekt iparos munkának nevezném, amiből talán még újrát is érdemes csinálni. Niels Arden Oplev így tett, filmje azonban mégsem működőképes, inkább egy súlytalan tucathorror, amiből szintén nem lesz kultalkotás.

Az Egyenesen át adatlapja.

Ha láttad az eredeti filmet, akkor nem fogsz túlságosan meglepődni a sztorin. Ben Ripley ugyanis a dolog ezen részét nem nagyon bolygatta. Adott néhány fiatal, törekvő és talán unszimpatikus orvostanhallgató. Szinte mindannyian karriert akarnak építeni, gátlástalanok és még csak az életet sem tisztelik. Utóbbi talán a kíváncsiságból fakad, szeretnék megtudni, hogy mi történik a halál után. Egy érdekes módszert alkalmaznak. Szinte egy pillanatra megállítják a szívüket, hogy a túlvilágra ugorjanak. Onnan visszatérve pedig különleges tudásra tesznek szert. Azonban nem csak ezt, hanem szörnyű dolgokat is magukkal hoznak a halálból. Valami, ami a rejtett bűntudatból táplálkozik.

Joel Schumacher eredetije tényleg nem volt egy igazán nagyot ütő film. Más kérdés, hogy Kiefer Sutherland, Kevin Bacon, William Baldwin és Julia Roberts elég komoly névsor, akkoriban fiatal sztárok voltak. Ezen a téren pedig talán Arden Oplev alkotása sem feltétlen vall szégyent.

Egyenesen át (2017) - Kritika

Diego Luna neve jól cseng, ahogy Ellen Page sem ügyetlen, de lehet Nina Dobrev nevét is érdemes megemlíteni. Mondjuk esetében színészkedésről néha elég nehéz beszélni, bár ez a mostani szerep eléggé fekszik neki, és jól hozza a karaktert. A figurák viszont még így is kicsit súlytalanok és nem elég érdekesek. Ez mondjuk nem is biztos, hogy egy ilyen film esetében elvárás. A színészek legyenek szépek, oszt jó’ van. Ezzel mondjuk nincs probléma. Igaz az Egyenesen át, akár morális kérdéseket is hordozhatna magában. Hordoz is. Azt nem állítom, hogy elbagatelizálja a dolgot, de mégis ennek a morális dolognak sincs súlya a sztoriban.

Reménykedhetnék abban, hogy ha ezen a téren billeg a léc, akkor majd a horrorelemek talán helyre rántják a dolgot. Hát, nem. Kicsit a felvezetés is hosszú, ezt követően pedig ha beindulna a horror, akkor javíthatna a nívón. Viszont megint a súlytalan jelzőt kell használnom. Ne haragudj, ez az igazság.

Egyenesen át (2017) - Kritika

A jelenetek vagy rövidek vagy nem elég parásak, esetleg tényleg ócska jump scare-rel próbálják meg kizökkenteni a nézőt. Ez pedig még egy nem túl keményvonalas horrorrajongón sem hiszem, hogy kifogna.

Ezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy már a külföldi vélemények is elég lesújtóak voltak az Egyenesen át remake-kel kapcsolatban. Abban sem vagyok biztos, hogy a Schumacher-féle eredetit sikerül überelni. Sőt. Ott legalább újszerűbb volt a sztori, itt pedig még ezt sem róhatjuk fel pozitívumként.

Igazi középszer végeredmény ez, ami nem fog sok vizet zavarni és 27 év múlva akár újra fel lehet dolgozni az alapötletet. Persze lehet, hogy ezt a változatot elfelejteni még 27 év sem kell…

5/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
  • Frankie

    Én bírtam a régit, már jó régen láttam, meg is nézem újra.

CLOSE
CLOSE