Ellenség – Kritika

Hirdetés

Véletlenül találtam rá erre a filmre, kevés információval rendelkeztem, mivel itthon nagyjából senki sem ismerte, de úgy gondolom, találtam egy tízes produkciót. Az Ellenség egészen elképesztő alkotás. Egyedi, zseniális, magával ragadó, és ami még fontosabb: megnézését követően napokig nem hagy nyugodni.

Az Ellenség című thriller (talán ez a legjobb műfaji besorolás) José Saramago: Az embermás című könyvének adaptációja, amelyet Denis Villeneuve jegyez. A rendező neve ismerős lehet, hiszen a nagy sikerű Fogságban című mozit is ő rendezte. Ugyanakkor érdekes megjegyezni, hogy Villeneuve-nek volt egy sokkal jobb filmje, a Felperzselt föld, amelyet ugyan sajnálatos módon szintén kevesen ismernek (úgyhogy tessék szépen bepótolni).

A film főszereplője Jake Gyllenhaal. Őt nem kell senkinek bemutatni (többek között: Perzsia hercege, Forráskód, A Zodiákus, Bőrnyakúak), annyit azonban érdemes elmondani, hogy a szépfiú szerepből ő is kinőni látszik, és zseniálisat alakít már a Fogságban is. Két gyönyörű nő kapott még szerepet a filmben: Mélanie Laurent, akit főleg a Becstelen Brigantykból ismerhet a nagyközönség, valamint Sarah Gadon, aki viszont viszonylag ismeretlen volt még számomra is. Legutóbb az igencsak szánalmasra sikeredett Cosmopolsiban szerepelt. Nem lennék azonban meglepődve, ha az Ellenségben vállalt szerepe után komolyabb projektekben is számítanának rá; nagyon tehetséges színésznő.

Már maga a történet is igen érdekes. Adam egyetemi professzor, láthatjuk a szürke hétköznapjait. Órát tart, majd barátnőjével/szeretőjével folytat nemi életet, és ez ismétlődik. Egyik nap kollégája ajánl egy filmet, amelyet megnézve érdekes dologra lesz figyelmes: a moziban feltűnő egyik szereplő pont úgy néz ki, mint ő. Adam nyomozni, kutatni kezd hasonmása után. Kíváncsisága odáig viszi, hogy találkozóra invitálja a férfit. A találka azonban nem úgy sül el, ahogyan tervezte.

Ez lenne maga a sztori, és ezt a filmet sokféleképpen lehetne megcsinálni, de szerencsére Villeneuve – mint ahogy már sokszor bizonyította – egyedi látásmóddal rendelkezik. A film atmoszférája magával ragadó. A tempója lassú, a karakterek alig beszélnek, mégsem érezzük azt egy percig sem, hogy unalmas lenne. Gyönyörű képek, tökéletes vágások jellemzik az Ellenséget. Ehhez hozzájön az az egészen zseniális színészi játék, amelyet Jake Gyllenhaal mutat be. Magától értetődően mindkét hasonmást ő játssza, és bár ugyanúgy néznek ki, mindig tökéletesen lehet tudni, melyik melyik. A két mellékszereplő nő is kiválót alakít, de úgy gondolom, Sarah Gadon játszik jobban. Erre persze több lehetősége is van, a karakteréből adódóan.

Az eddig felsoroltak azonban még mindig nem lennének elegendőek a 10-es értékre. Ezt a rejtély-faktor és a bravúrosan megoldott rendezés adja meg hozzá. Azt mondom, rejtély-faktor, mert véleményem szerint tulajdonképpen ez egy roppant bonyolult film, rengeteg szimbólummal, utalással, időbeli ugrással, vágással. Ember legyen a talpán, aki 100%-ig össze tudja rakni a sztorit. Talán ez a film egyik gyenge pontja, ha lehet ilyenről beszélni. Az, hogy hiába adott egy nagy misztérium, tökéletes filmbe ágyazva, a rendező nem nyújt segítséget a megoldáshoz. Rengeteg hasonló típusú mozinál a rendező ott hagy valamit, amely alapján el tudunk indulni, ez ebben az esetben hiányzik. Elég a Memento-ra gondolni, amely Christopher Nolan első remekműve. Csupán egy másodperc utalás van az igazságra, aki jól figyel, észre veheti. Vagy ott van a másik filmje, az Eredet, amelyben szintén egyértelmű jeleket hagy, hogy ki tudjuk bogozni a valóságot, vagy legalábbis támpontot kínál, hogy el tudjuk indulni. Villeneuve ezt megspékeli azzal, hogy a film legvégén nemhogy segítene nekünk, hanem még jobban a „sötétbe taszítja elménket”. Rengeteg rendező kivár, és a végén leplez le mindent, amely után csettintünk, és azt mondjuk: na, ez igen (a teljesség igénye nélkül: Hatodik érzék, Játsz/ma, Viharsziget, Tökéletes trükk, Hetedik)

iA most következő részben SPOILER! következik, ahol a film értelmét, megoldását keresem. A nyitó képsorokkal kezdeném, amelyek már eleve meghökkentőek. Értelmezésem szerint egy nő megszül egy pókot, majd megöli. Azt pontosan nem tudom a későbbiekben sem megmondani, hogy mi a rendező célja a pókokkal, mert hát igencsak csak sokat szerepelnek a filmben. Az én meglátásom szerint – ami persze korántsem biztos, hogy jó – a következő lehet a valószínű megoldás:

Feltételezhető, hogy skizofréniáról vagy álomról, illetve fantáziáról van szó, amelyet a főhősünk nem tud megkülönböztetni a valóságtól. A film elején láthatjuk a szürke hétköznapokat: óratartás, szeretkezés, és ez ismétlődik. Szerintem elgondolkodtató, hogy az első előadás anyaga ugyanaz volt, mint a másodiké, még akkor is, ha kicsit máshogy adta elő. A szeretővel folytatott szexuális aktus is hasonló. Ekkor jön a képbe egy „kolléga”, aki csak úgy ajánl egy filmet neki. Miért pont neki? Miért pont azt? Mert ha tudja, hogy a filmben van egy ugyanúgy kinéző karakter, akkor miért nem hívja fel rá a figyelmet? Ha meg nem tudta, akkor miért pont azt a filmet ajánlotta? A film címe: Ha van akarat, ott van kiút.

Mindenesetre Adam megnézi a filmet, ahol felfedi hasonmását. Ugyanakkor már a keresőben sem találja meg először, ami igencsak furcsa. Két momentum van a filmben, amely arra mutat, hogy Adam és Anthony esetleg ugyanaz a személy. Az egyik, amikor a férfi az anyjával beszélget. Ő mondja azt, hogy ideje lenne befejeznie a fantáziálgatást arról, hogy harmadrangú színész akarjon lenni. A másik pedig: amikor nőt cseréltek, akkor a terhes asszony azt kérdezi Adamtől: milyen napod volt a suliban? Persze ez arra is lehet csupán bizonyíték, hogy rájött, hogy nem a férje van mellette. Ezt az is bizonyítja, hogy a kezüket gyakran mutatják, ahol észreveszi a nő, hogy nincs a férfin jegygyűrű. Az is lehet, hogy az egész film egy folyamatot mutat, ahogy az elme kilöki a másik személyiséget az agyból. Ezért történhetett a baleset is, amely után a kamera a kocsira közelít, és ott is látható a pókháló „szimbólum”. A baleset után mutatják a várost, ahol a pók már nincs jelen. A pók egyébiránt hosszú történettel bír a kultúrákban. Ősi szimbóluma a mágiának, misztériumoknak, erőnek és az időnek. A pók és hálója emlékeztet minket arra, hogy minden döntésünk és választásunk kihat az életünkre.

Emlékezzünk még: film végén kapja meg azt a kulcsot, amellyel a történet legelején megy a klubba, ahol a pókos szüléses dolog történik. A film végén és elején is elhangzik: keresett az anyád telefonon. Több, mint gyanús. Persze az is lehet, hogy egészet csak álmodta. Amikor a folyosón egy pókarcú nőt mutatnak, akkor felriad a barátnője mellett, tehát nem a terhes nő mellett.

Ami számomra még megfejtésre vár: a film közepéig Adam mintha fogná a nyakát, fájlalná, miért? A film közepén a táblán ott szerepel többször is a káosz szó. Tulajdonképpen ez is jellemezhetné a filmet, de ne feledjük a film elején levő idézetet: „A káosz megfejtésre váró rend.” SPOILER VÉGE.

Kedves olvasó, én várom, hogy megfejtsük a rejtélyt, így akinek bármi ötlete, megoldása van a filmre, kérem, írjon.

Szerintem: 10/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE