Fekete hattyú – Kritika

Most biztos azt kérdezed, hogy kerül egy balett-film a Horror-Filmek.hu repertoárjába. Ugyanezt a kérdést én is feltettem magamnak anno, hogy mégis miért érdekelne ez engem. Aki látta, az viszont tudja, hogy nem egy szokványos táncosfilmről beszélünk, és hogy igenis van benne para-faktor.

Egy fiatal balerinát követhetünk figyelemmel, aki éppen a nagy áttörést jelentő szerepére készül. Viszont ez a szerep nagy kihívást jelent neki, mert két karaktert kell játszania egyszerre. Jót és rosszat, egy lányt és annak gonosz alteregóját. A pozitív szerep nem probléma, de a negatívval meggyűlik a baja. Egészen addig, míg végül görcsös próbálkozásában az őrület és a paranoia határára sodródik.

Főhősnőnk, Nina Sayers élete legfontosabb meghallgatására készül, hogy a legjobb lehessen és eltáncolhassa a Hattyúk Tava női főszerepét. Egy kissé semmilyen, szerény, naiv lánykáról van szó. Így nem csoda, hogy a főnököt nem győzi meg elsőre, de végül mégis őrá esik a választás. A pozitív karakterrel nincs is gondja, de a gonosz már nehezebben megy. Nina lassanként kezd megőrülni, már nem tudja, mi valóság és mi az, amit a félelmei láttatnak vele. Mindeközben meg kell küzdenie a riválisaival, akik csak a pillanatra várnak, hogy Nina összeomoljon és megkaparinthassák a szerepet. Továbbá ott van a tanára, aki igyekszik őt elcsábítani. Meg az anyukája is, aki egy icipicit megszállott, hogy a lányának meglehessen az a karrier, ami neki (szerinte a lánya születése miatt) nem adatott meg. Egy szó mint száz, Nina élete nem egyszerű.

A szereposztás zseniálisra sikerült, de tény, hogy Natalie Portman (Közelebb, V mint vérbosszú, Thor) elviszi a hátán az egész filmet. Nem is csoda, hogy mindenféle díjat bezsebelt érte (Oscar, Golden Globe, BAFTA), sokat megtett a szerepért. Sosem volt nagydarab csaj, de majdnem 10 kilót fogyott még, hogy balerinásabb alkata legyen. Egy éven keresztül tanult balettozni, mielőtt a forgatás ténylegesen megkezdődött volna. Természetesen voltak dublőrök a filmben, de a rendező Darren Aronofsky szerint összességében a táncjelenetek 80%-a Natalie érdeme, és saját munkája.

A többiek is remekül hozták a szintet. Mila Kunis (Piranha, Átnevelő tábor, Max Payne) például kifejezetten komolyan alakít, furcsa is volt ilyet látni tőle a vígjátékok után, de kifejezetten frissítően hatott. Vincent Cassel-t (Farkasok szövetsége, Bíbor folyók, Sheitan) remélem nem kell bemutatnom senkinek. Eléggé önelégült és kicsit pszichopata a karaktere, de kiválóan megbirkózott vele. Barbara Hershey (Összeomlás, Insidious 1-2) remekül adta a lányát végletekig hajszoló mániákus anyukát. Na és persze ne feledkezzünk meg a szépséges Winona Ryder-ről (Drakula /1992/, Észvesztő, Ollókezű Edward) sem. Bár szegénynek ezúttal csak a trónjáról épp letaszított rangidős balerina szerepe jutott, aki bizony nehezen birkózik meg a ténnyel, hogy kiöregedett a szakmából.

Darren Aronofsky már beírta magát a filmtörténelembe. Ha mást nem is, a Rekviem egy álomért című filmet biztos láttad már tőle, (talán még a Forrást is, de a Noé már hanyagolható alkotás lett), és az minden tekintetben zseniálisan sikerült. A rendezőnek sikerült egy jó producer-csapatot gyűjtenie maga köré, akik olyan filmeken dolgoztak, mint a Viharsziget vagy a Zodiákus.

Hölgyeim és uraim, igaz, hogy ez a film nem horror, és brutál trancsír-fanoknak nem is ajánlom, mert csalódni fognak. Bár azért van benne Natalie Portman-nek és Mila Kunis-nak egy bizonyos közös jelenete, ami azért sokakat érdekelhet, de csak amiatt ne üld végig. Ha egy feszült hangulatú, pszichológiai problémákat is boncolgató filmre vágysz, ami tele van remek színészi alakításokkal, akkor bátran tessék megnyomni a lejátszás gombot, nem fogod megbánni. Hidd el, nem egy bugyuta Step Up-féle táncfilmről van szó. De nem is egy idióta, jump-scare-ekre alapozó tucat-horrorról. Nagyon korrekt alkotás, végig fenntartja az érdeklődést, és a lezárást kicsit nyitva hagyja, hogy a néző döntse el magában, mi is történt.

Tulajdonképpen egy majdnem kétórás karakterfejlődést követhetünk végig anélkül, hogy egy pillanatra is elunnánk, ami nem kis szó. Megmondom őszintén, először én is alacsony elvárásokkal ültem neki, de nagyon kellemeset csalódtam. Nem az a fajta film, amitól rosszat fogsz álmodni éjjel, de elgondolkodtat, és valószínűleg ez is volt a célja.

9/10

Megosztom:Share on Facebook2Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE