Gyilkos ösztön – Kritika

Kezdjük egy kis érdekességgel. A Gyilkos ösztön című thriller eleinte úgy indult, mint a David Fincher által rendezett Hetedik folytatása. Igen ám, de miután a direktor elolvasta a szkriptet, úgy gondolta, ez a sztori nem igazán passzol az általa elkészített mozihoz. Így a forgatókönyvet kissé átírták és egy önálló alkotásként kelhetett életre, amihez olyan ismert színészek adták a nevüket, mint Anthony Hopkins, Colin Farrell és Jeffrey Dean Morgan. 

Az FBI egy titokzatos sorozatgyilkos után nyomoz, aki “hibátlan” munkát végez, ezzel is nehezítve a rendőrök munkáját. Emellett az is gondot okoz a detektíveknek, hogy az elkövető áldozatai között kapcsolatot találjanak. Ekkor a képbe kerül egy remeteként élő médium, aki megérzéseinek köszönhetően egyre több titokról rántja le a leplet, ezzel is közelebb kerülve a gazfickóhoz.

A sztori elég erősen támaszkodik a műfaj ismert sablonjaira, de azokat eleinte egész jól adagolja. Már az első percekben belekerülünk a nyomozás középpontjába és sorra kapjuk az infókat az ügyről. Emiatt a felvezetés meglehetősen izgalmas. Majd miután csatlakozik a munkához a Hopkins által alakított médium, a feszült atmoszféra is nagyobb teret nyer. Sőt, a gyilkosságok mögött álló eszme is igencsak érdekes és elgondolkodtató, tehát minden adott egy minőségi thrillerhez.

Kár, hogy a játékidő felénél a tempó őrült iramba kapcsol és ahelyett, hogy elmélyítené a karaktereket és a cselekményt, inkább az akció dús jelenetekre helyezi a hangsúlyt. Ez pedig elég nagy hiba. Én nem is értem, hogy a vágó ritkította meg a jeleneteket, vagy az alkotók számáról tudatos döntés volt az, hogy az utolsó 30-40 percet így összecsapják?

Minden ott kezdődik, mikor egy eleinte kulcsfontosságú karakternek tűnő figurát szinte egyik pillanatról a másikra kukáz ki a film. Aztán a gyilkos személyét és annak motivációját is igen hamar letudja, hogy a fináléban még bedobjon egy fordulatot, ami azonban meglehetősen kiszámítható és érdektelen.

Ki tudja, lehet addig pofozgatták az írók a szkriptet, amíg ez lett belőle, de akkor is dühítő az, hogy egy ígéretesen induló sztorit végül ennyire elnagyoljanak. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a színészi játékra nem lehet panasz. Az egykor kannibálként tevékenykedő Hopkins nagyszerűen alakítja a gyilkos után loholó médiumot, egyértelműen ő a film legnagyobb pozitívuma. De Farrell se rossz, viszont neki nem igazán volt ideje kibontakozni, így sajnos a figurája nem igazán lett emlékezetes.

Pozitívumként említeném meg az álomjeleneteket is, melyek kellően nyomasztóak és elborultak. Ezek még a második félidőben se vesztenek erejükből, így néhány félresikerült momentum után akár még felüdülést is jelenthetnek. Sőt, ezeken látszik leginkább a készítők ambíciója, hiszen a látomásokban időnként felbukkannak olyan motívumok, melyek majd később nyernek értelmet. Kár, hogy végül a finálé nem szolgál egy épkézláb fordulattal, mert az ilyen apróságok akkor működhettek volna igazán.

Összegezve a dolgokat, nem rossz darab a Gyilkos ösztön, inkább csak fájóan átlagos. Pedig az ötlet adta volna magát egy csavaros és feszült thrillerhez és a játékidő első fele még ígéretes is. Kár, hogy később kártyavárként dől össze a cselekmény. Sebaj, a színészek és néhány brutálisabb jelenet élvezhetőbbé teszi a filmet, de ez akkor is egy kihagyott ziccer.

Játékidő: 101 perc
Rendező: Afonso Poyart
Forgatókönyvíró: Sean Bailey, Ted Griffin
Szereplők: Anthony Hopkins, Jeffrey Dean Morgan, Colin Farrell

Értékelés: 5/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE