Hellraiser: A pokol démonjai – Kritika

Hirdetés

Mindenkinek el kell kezdenie valahol. Scott Derrickson, a Sinister, a Távozz tőlem, Sátán és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért direktora a Pokolkeltő 5., egyenesen videóra szánt epizódjával indította pályafutását. Munkáján meg is látszik a tapasztalatlanság, de az alul kezelt költségvetés ellenére egy egész szórakoztató darabot tett le az asztalra.

A történet főszereplője Joseph Thorne nyomozó, aki egy igazi rohadék. Csalja a feleségét, bizonyítékokat hamisít, drogozik és képes lenne társát is belekeverni a bajba. Ez a szimpatikus fickó bukkan rá Tűfej mester kockájára egy gyilkosság helyszínén, amit aztán ki is nyit. Joseph barátunk hamarosan nagy slamasztikában találja magát, amiből csak akkor van esélye kikászálódni, ha megtalálja a háttérben rejtőző Mérnököt, aki a szálakat bonyolítja.

A pokol démonjai már nagyon messze helyezkedik el az eredeti filmtől és azok folytatásaitól. Sőt, műfaját tekintve inkább egy nyomasztó és idegtépő pszichothriller, mintsem egy kőkemény horror. Az a beteg és elvont, brutalitásban gazdag univerzum, amit Clive Barker és a folytatások felépítettek Hellraiser címen, itt már csak adalékként vannak jelen.

A sztori ugyanis teljesen a főszereplő Thorne nyomozót alakító Craig Sheffer-re koncentrál és az ő pokoljárására. És lehet fanyalogni, hogy ez már nem illeszkedik bele az eredeti szériába, viszont én örültem ennek a stílusváltásnak. Mégpedig azért, mert Derrickson-nak sikerült új dolgokkal megfűszereznie az alapfelállást, mindezt pedig ügyesen tette. A cselekmény végig nagyon feszült és nyomasztó. A történet néhány csavarral is szolgál, és azért a véresebb képsorok is akadnak.

Hellraiser: A pokol démonjai - Kritika

Számomra óriási pozitívum volt az is, hogy az alacsony büdzsé nem látszik meg a végeredményen. Az effektek teljesen rendben vannak, az operatőri munka és a vágás sokat hozzátesz az atmoszférához, ahogy a zenei aláfestés is. Christopher Young alaptételei sajnos már nem csendülnek fel, de az új dallamok is elérik a kívánt hatást.

A színészi játékkal sincs gond. A fentebb már említett Sheffer meggyőző a korrupt és erkölcstelen zsaruszerepben, a mellette feltűnő figurák pedig hozzák azt, amit megkívánt a film. Azért Doug Bradley-ről se feledkezzünk meg, hiszen Pinhead-ként itt is ellopja a showt. Igaz, alig 10 percet tölt a képernyőn, de azt úgy teszi, hogy egykönnyen nem fogjuk elfelejteni.

A cenobiták azért picikét több játékidőt kaptak, bár az eredeti brigádból csak egy démon tért vissza, az ő megjelenésén is változtattak kicsit. Ez viszont engem nem zavart. Mégpedig azért, mert a sztori itt már nem rájuk koncentrál, hanem a főszereplőre és az ő tortúrájára.

Hellraiser: A pokol démonjai - Kritika

Negatívumként azt hoznám fel, hogy Derrickson rendezésén itt-ott meglátszik a tapasztalatlanság. Néhány jeleneten például lehetett volna változtatni, de az összképet tekintve így sem volt baj.

Én megértem azokat, akik savazzák az ötödik Pokolkeltőt, hiszen itt már csak nyomokban fedezhetjük fel az első négy rész stílusát. Ennek ellenére nekem tetszett ez a nyomozós thrillerbe beleszőtt cenobita-kaland, köszönhetően a fordulatos sztorinak, a nyomasztó hangulatnak és a jó színészeknek.

Játékidő: 99 perc
Rendező: Scott Derrickson
Forgatókönyvíró: Scott Derrickson, Paul Harris Boardman
Szereplők: Craig Sheffer, James Remar, Doug Bradley

Értékelés: 7/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE