Insidious: Az utolsó kulcs – Kritika

James Wan napjaink egyik legnagyobb horror-guruja, aki a rendezői feladatok ellátása mellett gyakran produceri munkákat is végez. Nevéhez három sikeres széria is köthető, a Fűrész, a Démonok között-univerzum és az Insidious.

2018 az utóbbi negyedik epizódjával indult, ami Az utolsó kulcs alcímet kapta. A direktori székbe Adam Robitel ült (előző alkotása az egész kellemesre sikerült, ez volt a Deborah Logan története) , míg a forgatókönyvet az a Leigh Whannell körmölte, aki a korábbi epizódokat is jegyezte.

Nagyjából minden összeállt egy szórakoztató horrorhoz, a végeredmény azonban csalódást keltő.

A film adatlapját itt találod.

A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a 3. felvonás véget ért, azaz Elise és a két félnótás segítője megalapították a saját „szelleműző” cégüket és próbálnak segíteni a bajbajutottaknak. Egy nap telefonál nekik egy férfi, akit elmondása szerint túlvilági erők zaklatnak és mint kiderül, abban a házban lakik, ahol Elise 16 éves koráig élt. A trió némi habozás után útnak indul és kezdetét veszi egy újabb paranormális kaland, melynek során Elise múltja is a felszínre kerül.

Alapvetően nem lenne gond a sztorival, viszont nagyon egyenetlenül került kibontásra. Kezdjük azzal, hogy megismerhetjük a főszereplőnk múltját, amely egyaránt tartalmaz drámai és horrorisztikus képsorokat is. Miközben a 2010-ben játszódó idősíkon is megy az ijesztgetés, de itt sem maradnak el az érzelmesebb képsorok. Eközben még fordulatokat is kapunk, melyeket elég erőtlenül tálal a film.

Insidious - Az utolsó kulcs - Kritika

Ez a sok különböző szál végül nem igazán akar összeállni egy koherens egésszé. Az igazat megvallva, ez szerintem a rendező hibája, hiszen előző munkája egy sokkal egyszerűbb, kézi-kamerás darab volt. Ezen felül a korábbi epizódok is hasonló játékidővel rendelkeztek, és azok is több témát érintettek sztori szinten, végül mégis kiadtak egy egységes képet.

De a legnagyobb baj mégis az, hogy az ijesztő jelenetek közel sem olyan erőteljesek, mint az elődökben. Még a játékidő első felében akadnak egész minőségi jump-scare-ek, de aztán rendkívül ellaposodnak, hogy aztán a finálé idejére fáradjanak meg igazán. Ez elég nagy hiba, hiszen a széria mindig is arról volt híres, hogy ügyesen hozta a frászt a nézőkre, itt azonban már észrevehetőek a kifulladás jelei.

Arról már nem is beszélve, hogy az eddigi epizódok mindegyikében volt egy egész kreatív megjelenéssel bíró szellem vagy démon. Az utolsó kulcs viszont csak egy ötlettelen kreatúrát képes felmutatni, melynek megjelenései rendkívül súlytalanra sikeredtek. Sőt, a háttere sincs különösebben kidolgozva, pedig az előzmények ilyen téren is nyújtottak információkat.

Zenei téren se olyan erős a film, mint azt megszokhattuk. Hiába maradt a helyén Joseph Bishara (az előző részek komponistája). Elég egyhangúra sikeredett az aláfestés, sehol egy olyan dallam, amire felkaphatnánk a fejünket.

Insidious - Az utolsó kulcs - Kritika

A színészi játék viszont nem rossz. Lin Shaye hozza a formáját Elise-ként. Míg a két segítőjét alakító Angus Sampson és Leigh Whannell (igen, színészként is aktív emberünk) is megmaradtak azok a hóbortos figurák, akik eddig is voltak.

Nekik sikerül kissé szórakoztatóbbá tenniük a végeredményt, bár Sampson és Whannell itt-ott talán már túlzásba esnek humorizálás terén.

Mindent összevetve, csalódás lett Az utolsó kulcs. Igaz, ez már egy 4. epizód, de azt gondolom, lett volna potenciál a sztoriban, hogy a végeredmény egy működőképes egészet alkosson. Ebben a formában viszont kaptunk egy csapongó, leginkább hatástalan ijesztgetésekkel operáló, néhol rendkívül giccses jelenetekbe fulladó horrort. Kétségtelen, ez a széria leggyengébb darabja. Bízzunk benne, ha készül folytatás, ennél csak jobbra sikerül.

Játékidő: 103 perc
Rendező: Adam Robitel
Forgatókönyvíró: Leigh Whannell
Szereplők: Lin Shaye, Angus Sampson, Leigh Whannell

Értékelés: 4/10

Megosztom:Share on Facebook68Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE