Kegyetlen titok – Kritika

Hölgyem-uram, úgy gondolom mindenkinek van egy fajta film, amiben valamiért titkos/bűnös élvezetre talál. Nekem a bugyuta (vagy néha-néha kevésbé bugyuta és egész jó) tini-horrorok azok. A Rémálom-sorozat óta nagyon kedvelem őket, de sajnos azóta eléggé mélyre zuhant az a bizonyos mérce. Mostani filmünket ugyan nem kell annyira lesajnálni, de nem is egy világmegváltó alkotás. Vannak jó pillanatai, de sokszor csak nevetni lehet rajta. Bár szerencsére a film sem veszi véresen komolyan saját magát. Én már sokszor láttam, mindig jól szórakozom rajta, de talán kicsit elfogult vagyok a műfajjal szemben.

Történetünk egy csapat egyetemista lány köré épül, akik egy balul elsült szívatás után kénytelenek egy szörnyű és súlyos titokkal együtt élni. Amikor aztán a tragédia után pontosan egy évvel mindannyian fura üzeneteket kapnak, és lassan de biztosan elkezd ritkulni a csapat, a megmaradt tagok kezdik úgy érezni, a múlt eljött, hogy leszámoljon velük.

Természetesen nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy azt először gondolják. Mindenesetre a fura üzeneteket először betudják egy rossz viccnek, és inkább rákészülnek a diplomaosztó utáni házibulira. Mert azok mindig jól sülnek el egy horrorfilmben.

Kérem szépen, vannak gyenge pontjai ennek a filmnek, de biztosan nem a női főszereplők azok. Nyilván sablonfigurákról beszélünk, csekély személyiséggel és/vagy mélységgel, de egy ilyen filmben azt hiszem nem is ez a lényeg, és nem is éreztem szükségét. Pont annyit tudunk meg róluk, amennyi kell ahhoz, hogy megfelelő mértékben utáljuk őket vagy szimpatizáljunk velük. Ha ki kellene emelni valakit, nyilván Briana Evigan (Mother’s Day, Mine Games) lenne az, Cassidy szerepében. Benne még némi emberség is van, ő a csapat “jó” tagja, de persze mint tudjuk, mindegyik horrorfilm ugyanazokat a női figurákat vonultatja fel. Van a rendes csaj, az ultimate seggfej ribanc, a csaj aki mindenkivel lefekszik, és az okos (és sok esetben dögös) szürke egérke. Véleményem szerint, na nem mintha nehéz dolguk lett volna, de mindannyian hozták a hoznivalót.

Kegyetlen titok - Kritika

Leah Pipes (Fingerprints, The Originals) tökéletes volt a számító, érzéketlen liba szerepére. Nagyszerűen gyűlölhető lett. Egész idő alatt azt vártam, hogy valaki végre segítsen neki befogni a száját. Margo Harshman (Simon mondja, A gyilkos bennünk) egész vagány volt, pár évvel később az Agymenőkben már jó ismerősként üdvözöltem. Jamie Chung (Sin City 2, Másnaposok 1-2-3) karakterét nem tudtam hova tenni, mintha mindenkivel jóban akart volna lenni, de nem nagyon jött össze neki. És végül de nem utolsósorban itt van a dögös okoska, aki nem más mint Rumer Willis (Túszdráma, A gyilkos bennünk). Igen, jól gondolod, ő Bruce Willis lánya. Bár nincsenek olyan világmegmentő hajlamai mint a papának, azért van remény számára. Ebben a filmben jobbára csak sírdogál szegény, de a vége felé bekeményít kicsit. Az az utolsó slow-motion-ös jelenet, ha kicsit nevetséges is, de ott van a szeren, jót lehet derülni rajta.

Mondanom se kell, hogy rengeteg logikai buktató van a filmben. Igaz én eleve nem vártam sokat tőle, úgyhogy nem csalódtam kifejezetten nagyot. Stewart Hendler rendező ezelőtt csak néhány rövidfilmet és a Suttogás című horrort tette le az asztalra. Mindehhez képest pedig egészen korrektül sikerült ez a film. Na, meg ahhoz képest is, hogy remake. Az 1983-as House on Sorority Row-hoz még nem volt szerencsém, de azon és annak a forgatókönyvén alapul a Kegyetlen titkok.

A végkifejlet kicsit furcsán sikerült, többet és/vagy mást is ki lehetett volna hozni belőle. Legalább a motivációkat kicsit átgondolhatták volna. De még a hibák ellenére is mérföldekkel jobb, mint például a Szalagavató (Prom Night, 2008) vagy a 2006-os Fekete Karácsony (Black Christmas) remake. Azok nem hagytak mély nyomot bennem. Nem mintha ez hagyott volna, de valamicskével azért többet mutatott, mint az utóbbi kettő.

Kegyetlen titok - Kritika

Sajnos az olyan klasszikusok, mint a Rémálom az Elm utcában, a Péntek 13 vagy a Halloween, elég magasra tették anno a mércét. Nehéz azt a szintet megütni, pedig rám se a Péntek 13-sorozat, se a Halloween-filmek nem tettek túl mély benyomást (masszív Rémálom-fan voltam mindig), de legalább meg lehet őket különböztetni. Nem ilyen egyforma, egy kaptafára készült hulladékok, mint a mai felhozatal 80%-a. Freddy Krueger, Jason Voorhees vagy Michael Myers sosem lesz összetévesztve senki mással. A mai tini slasher-ek nagyon ritkán tudnak bármi újat mutatni (még jó főszereplőket sem nagyon, nemhogy jó gonoszokat vagy anti-hősöket).

Ennek ellenére persze mindig megnézünk párat, hátha, és néha még kellemes csalódások is érnek, de tényleg csak kb. tízből egyszer. Persze azért született néhány olyan alkotás, ami a legtöbb horror-fannak ismerősen cseng és emlékeznek is rá. A Sikoly-sorozat, a Végső állomás-sorozat, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, esetleg a 13 kísértet, hogy csak néhányat említsek. Nem mondom, hogy a Kegyetlen titok egy észbontóan jó film lett, de talán (?) nem olyan rossz, mint amilyen a mai felhozatal, és mint amilyennek először tűnhet. Szerintem egyszer mindenképp meg lehet nézni. Ha másért nem, akkor a jó csajok miatt. Briana Evigan tényleg király. Ha nem veszed véresen komolyan az egészet, még jól is szórakozhatsz.

Adok neki 6/10-et de ebből minimum másfél Briana Evigan-ért jár. Remélem látjuk még őt valami kellően véres alkotásban a közeljövőben.

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE