Kong: Koponya-sziget – Kritika

Az adrenalin-fokozó előzetesek után természetesen moziban néztem meg az új King Kong filmet. Számomra egyetlen tétje volt a mozinak: meg tudja-e közelíteni a Peter Jackson féle, 2005-ös adaptációt. A tovább mögött választ találunk a kérdésre.

Nem tudom, mennyire volt időszerű egy új King Kong filmet vászonra álmodni, de én mindenesetre meglepett voltam, amikor az első trailereket láttam. Fantasztikus képek, lenyűgöző szereplőgárda, grandiózus lények, ugyanakkor azt gondoltam, hogy 2005 után szerintem korai egy új óriásmajmos filmet csinálni. A filmhíreket szemezgetve, illetve a mozi végén a betűk utáni jelenetet követően azonban egyértelműek a készítői motivációk, de erről később.

Miről is szól tulajdonképpen az új King Kong? Kutatók műholdon felfedeznek egy új szigetet, amelyről semmit sem tudnak, de mindenféleképpen fel szeretnék kutatni. Ehhez kapnak egy katonai alakulatot, rengeteg fegyvert és szállítóeszközt, majd elindulnak feltárni az ismeretlent. Itt nem várt bonyodalom tárul eléjük, amelynek neve is van: King Kong. Miután az óriásmajom megtizedeli a helikopteres brigádot, ők szétszóródnak. A civilek próbálnak kiszabadulni a szigetről, míg a katonák inkább megpróbálnának bosszút állni elhunyt társaikért.

A történet egyszerű, ami nem lenne akkora gond, hiszen nem egy lélektani drámára ültünk be, hanem egy igazi popcorn-mozira. A filmet Jordan Vogt-Roberts jegyzi, akinek a neve hallatán, én csak annyit kérdeztem: ki? Rendezett egy korrekt filmet, A nyári királyai címmel, hogy aztán egy 200 milliós költségvetésű filmet álmodhasson vászonra. Na, ha valakinek, akkor neki jó ügynöke lehet.

A mozi látványvilágban nagyon erős. Felejthetetlen képsorok égnek az ember retinájába, akció is van dögivel, King Kong nagyobb, mint eddig valaha, a furcsa lények is igen széles spektrumon mozognak, mégis azt éreztem a film alatt, hogy valami hiányzik. Az ember óhatatlanul összehasonlítja a filmet a 2005-ös, Peter Jackson fémjelezte alkotással, és azt kell mondjam, hogy az új King Kong-film minden elemében alulmúlja az Adrian Brody és Naomi Watts főszereplésével készült klasszikust.

A szereplőgárdát olvasva ez furcsa lehet, de az az ember érzése, hogy nem is főszereplőket látunk, hanem csak statisztikát, de az is felötlik bennünk, hogy talán King Kong is csak mellékszereplő a róla szóló eposzban. Pedig kapunk egy Oscar-díjas színésznőt, Brie Larsont. Egy vagány és jóképű Tom Hiddleston (egyre inkább el tudom képzelni James Bondként). Egy mindig szigorúan néző és makacs Samuel L. Jacksont és egy újból fénykorát élő John Goodmant. Mellettük pedig ott van a brillírozó John C. Reilly. A nagy falban megismert  Tian Jing, valamint az utóbbi pár év „Andy Serkis-e”, Tobby Kebbel. Ő játszotta Kobát A majmok bolygója folytatásában, ő Dr. Doom a Fantasztikus négyesben, valamint az videójáték adaptáció Warcraftban is szerepel, mint Durotan. Most ő „személyesíti meg” King Kong-ot, de szerintem közelébe sem érhet Andy Serkisnek.

Hiába a sztárparádé, tudjuk, hogy a legtöbb karakter csak töltelék, és arra valóak, hogy szép vagy csúf halált haljanak. Ami azonban fő gond, hogy a főszereplőnek szánt emberek is csupán egydimenziósak. Nem kell persze egy óriásszörnyes filmbe hihetetlen karakterfejlődéseket beleépíteni, de ennél azért többet vártunk mindenkitől. Conradnak (jóképű Loki) vezetnie kéne a csapatot, erre szólt a szerződése, de olyan, mint ha csak egy lenne a sok közül. A férfinevű Mason Weaver karaktere igen fontos lenne egy King Kong filmben, de a csinos nőnek sok interakciója nincs a gorillával. Tulajdonképpen nyomkodja a fényképezőgépét, és hogy hát nem a színészi játékát vesszük észre először. John Goodmannak sem jutott több, mint egy SPOILER ötletes halálnál SPOILER VÉGE, míg A Nagy Falban csodált Tian Jangról egyenesen az az érzésünk, hogy csak azért van a filmben, mert a Földön elég sok a kínai, és hát sok kínai= sok néző = sok pénz. A Samul L. Jackson által megformált Hewlett Preston Packard talán a legautentikusabb figurája a filmnek. Ahogy ő néz a szörnyre, na, talán neki kellett volna adni a főszerepet. Ő legalább kivált valamiféle érzést a film közben.

Persze igazságtalan lenne, ha csak lehúznám a filmet, mert jól szórakoztam. Látványvilágban első osztályú, talán túl erősen is kezd, hiszen a kezdeti helikopteres csinnadrattát a rendező nem tudja überelni a film hátralévő részében (megközelíteni sem).

Érdekes újítás, hogy az egész történetet a vietnami háború idejére helyezték. Jordan Vogt-Roberts nem egyszer utal klasszikusokra, főleg az Apokalipszis, most!-ra és A szakaszra gondolok; természetesen nem hiányozhatnak a kort idéző slágerek sem. Tetszettek a furcsa lények is, főleg a főgonosz szörny (nem szívesen találkoznék egy ilyennel egy sötét sikátorban, na jó,  nappal sem).

Mindent összegezve egy jól sikerült blockbuster filmet láthatunk; igényes, látványos, és főleg Jonh C. Reilly miatt néhol vicces. A bevezetőben feltett kérdésre az én válaszom: sajnos meg sem közelíti Peter Jackson remek remake-jét, és a miértre talán a legjobb válasz, hogy a 2017-es változatból hiányzik a szív. Mindent nem lehet vizualitással megoldani, mert ehhez sok a 120 perces menetidő. Nem tudtam, kinek drukkolni, mert a szereplők (mivel üresek voltak) hidegen hagytak. King Kongért sem tudtam aggódni, hiszen a végkifejlet is várható volt. A 3D totálisan felesleges volt a filmhez, parasztvakítás áldozatai lettünk ismét. Komolyan mondom, én három filmet tudok felsorolni, ahol a 3D nagyot lendített, vagy egyáltalán hozzáadott a filmélményhez: Pi, Gravitáció és Avatar (ha tud még valaki más filmet felsorolni, szívesen várjuk).

A rendező védelmében azért kijelenteném: rengeteg ötletes képi megoldással operál végig a film közben. Tulajdonképpen már ezekért (és persze a helikopteres jelenetekért) is érdemes beülni a moziba. Több ügyes vágás teszi szórakoztatóvá a filmet, ezeket nem sorolnám fel, tényleg érdemes megnézni őket.

A Kong: Koponya-sziget egyszeri filmként is megállja a helyét, de azóta kiderült, hogy ez egy új „szörnyuniverzumnak” (bizony, ilyen is van) az egyik bevezető része, hiszen ha az információink nem csalnak, akkor 2020 környékén összeeresztik a filmtörténelem két legnagyobb szörnyét: King Kongot és Godzillát. Egyelőre ez engem nem hoz lázba, ugyanakkor aki egy látványos akciófilmet szeretne nézni, annak azért tanácsolom megnézésre ezt a filmet is. Jó szórakozást!

Szerintem: 7/10

Ui.: én lemaradtam a betűk utáni jelenetről, te ne tedd 🙂

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE