Krampusz – Kritika

Michael Dougherty 2007-ben bemutatott Adsz vagy kapsz című horrorantológiája szerintem egy rendkívül jól sikerült darab, amely fürdik a pazar ötletekben és a megkapó hangulatban. Nekem nagy kedvencem a film, Halloween alkalmából szinte mindig újranézem.

Emiatt a Krampuszt is kifejezetten vártam, hiszen a karácsony hiába a szeretet ünnepe, simán rá lehet építeni egy horrort. Dougherty élt is a lehetőséggel, azonban fantáziáját sajnos most nem engedte olyan messzire, mint előző alkotásánál.

A történet középpontjában egy olyan család áll, akik már nemigazán élvezik a szeretet ünnepét és szinte már csak kényszerből gyűlnek össze a karácsonyfa körül. Igen ám, de amikor az egyik gyerek összetépi a Mikulásnak írt levelét, kénytelenek lesznek összefogni, hiszen maga a Krampusz jön el értük, hogy lelküket a pokolba vigye.

A sztori nincs túlbonyolítva, de ezzel nincs is baj. Az különösen tetszett, hogy felvezetés meg lett fűszerezve némi iróniával. A készítők ügyesen figurázzák ki a karácsonyi készülődést, a boltokban összegyűlt tömeget, és az egymást nem igazán kedvelő rokonokat. A baj ott kezdődik, mikor megjelenik a címszereplő rém. Ugyanis akkor elég identitászavarossá válik a mozi. Mégpedig azért, mert a horrorisztikusabb jelenetek mellé becsúsznak meglehetősen gyerekes képsorok is.

Emiatt a rémisztőnek szánt részek többsége erőtlen. Míg a poénok furcsának hatnak, hiszen mégiscsak azt láthatjuk, ahogy egy túlvilági lény terrorizál egy családot.

Így a Krampusz a két szék közötti padlóra zuhanás tipikus esete is lehetne. Azonban a rendező képes szórakoztató módon egybetartani az eseményeket. A fentebb már említett görbe tükör például remekül működik és a cselekmény is kellően gyors tempóban halad előre.

A játékidő közepe tájékán pedig felbukkannak a Krampusz segítői is, akiknek a film legjobb pillanatait köszönhetjük. Egy olyan csatát vívnak a főszereplő famíliával, ami akár a Szörnyecskék című klasszikusban is elférne. Emellett a virgonc teremtmények kidolgozása sikerült a legjobbra. Míg a Krampusz egy meglehetősen jellegtelen figura, addig a gonosz rémek között találunk életre kelt mézeskalácsfigurát, vérengző plüssmackót és gyerekeket faló bohócot is.

A hangulatra se lehet panasz, ahogy a zenére sem, ami kiválóan keveri a karácsonyi dallamokat a baljósabb tételekkel. A látvány is rendben van. Külön dicséret jár azért, hogy kézzelfogható trükköket is alkalmaztak a készítők.

A baj ott van, hogy a film nem elég bátor. Nem tudom, hogy a producerek ijedtek e meg, vagy Dougharty akart inkább könnyedebb horrort készíteni, de ez az egész sokkal jobban működött volna kissé elborultabb köntösben.

Ennek ellenére én jól szórakoztam a látottakon. Igaz, az Adsz vagy kapsz minőségéhez hasonlítva ez visszaesés, de még így is egy minőségien elkészített karácsonyi horror-komédia, aminek a befejezése is tartogat egy kisebb meglepetést.

Játékidő: 98 perc
Rendező: Michael Dougherty
Forgatókönyvíró: Todd Casey, Michael Dougherty, Zach Shields
Szereplők: Adam Scott, Toni Collette, David Koechner

Értékelés: 7/10

Megosztom:Share on Facebook15Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE