A legveszélyesebb játék – Kritika

Hirdetés

Azt vallom, hogy néha kifejezetten üdítő érzés egy kis horror időutazás. A többnyire trancsírozós vagy legalábbis véres alkotás között kell egy kis szusszanás. Olykor érdemes felcsapni a horror lexikont, és ugrani egy nagyot vissza az időbe.

Ez alkalommal most ezt tesszük.

Elővesszük a vaskos lexikont és találomra felcsapjuk. Az 1932-es évnél nyílik ki, a tekintetünk pedig egy amerikai darabra, A legveszélyesebb játékra siklik. Kicsit talán közhelyes cím, de nézzük mit tud.

Kezdésként egy luxushajón járunk, a fedélzeten néhány férfi fojtat hencegős csevejt. Az egyikőjükről pedig hamar kiderül, hogy híres-neves vadász, akinek tényleg van mivel kérkednie. Bár pont ő az, aki többnyire nem teszi. A beszélgetés azonban hamar félbeszakad. A hajót baleset éri, és meglehetősen gyorsan elsüllyed. Azonban főhősünk, – akit talán már ideje nevesíteni is – Bob, egy uszadékba kapaszkodva egy közeli szigetre sodródik.

A legveszélyesebb játék - Kritika

A dzsungeles területről szerencsére gyorsan kiderül, hogy lakott. Legalábbis akad egy kastély, ahol egy fura ruszki szerzet él, aki megcsömörlött a világtól. Békére és csendre vágyva pedig az addig üresen álló szigetre helyezte át lakhelyét, ahol néhány szolgájával él.

A dolognak azonban pikantériája is van. Ugyanis Bob mellett két másik vendég is tartózkodik az orosznál, mint kiderül, ők is zátonyra futottak. A bajba jutottak közül azonban valaki szőrén-szálán eltűnik. Ráadásul pont azután, hogy a pincébe megy Zaroffal, a vendéglátóval. Gondolom nem kell nagy logikai bajnoknak lennünk, hogy kitaláljuk, az orosz füle mögött meglehetősen nagy mennyiségben található vaj.

Talán az sem nagy spoiler, ha elárulom azt, amit végig sejteni lehet, Zaroffnak egy igazán különleges hobbija van. Imád emberekre vadászni, hősünk pedig így üldözőből üldözötté válik.

A téma maga 2014-ben már csontig lerágott. Azt hiszem kapásból 4-5 ilyen filmet mindenki fel tud sorolni, ha pedig jobban belegondolunk két kezünkön sem tudjuk megszámolni a hasonszőrű alkotásokat. A legveszélyesebb játék pedig még csak nem is igazán nyújt újat, sőt, ahogy említettem meglehetősen szolid.

A legveszélyesebb játék - Kritika

Halottunk ugyan akad, de vér és belsőségek nem, így hát inkább egy remek kis kalandfilm, amit kapunk, hiszen őszintén szólva az ijesztgetéseknek is meglehetősen híján vagyunk.

Viszont az alig egy órás játékidőnek hála unatkozni nem fogunk. A cselekmény meglehetősen gyors. A picit beszélgetősebb részeket pedig jó pofa humorral próbálják oldani, így meg főleg jól járunk.

A rendezőpáros Irving Pichel és Ernest B. Schoedsack közül utóbbi neve érdekes is lehet. Ő az 1933-as King Kong filmből is kivette a részét, sőt a The Monkey’s Paw is a nevéhez köthető.

Főhősünket Joel McCrea kelti életre, aki a korabeli amerikai westernek egyik nagy csillaga volt. Míg női oldalról Fay Wray kicsit túl játszott szereplését élvezhetjük, aki a ’30-as években szintén westernekben csillogott, később pedig sorozatokból kereste a kenyerét.

Kicsit elfogult vagyok a régi filmekkel kapcsolatban, hiszen néha valahol élvezhetőbbek, mint az újabb alkotások. Igaz ez A legveszélyesebb játékra is, ami 6 pontot bőven megérdemel.

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE