Libabőr – Kritika

Hirdetés

Nem vagyok oda az ifjúsági kalandfilmekért, viszont a nem rég bemutatott Libabőr című alkotás felkeltette az érdeklődésemet. Elsősorban azért, mert története számomra a Jumanjit juttatta eszembe, ami hatalmas gyerekkori kedvencem. Aztán a főszereplő nem más, mint Jack Black, akit egy nagyon jó komikusnak tartok. Lássuk is, milyen lett a végeredmény!

A történet egy álmos kisvárosban játszódik, ahová egy megözvegyült nő érkezik tinédzser fiával. A srác hamar közelebbi kapcsolatba kerül a szomszédban lakó lánnyal, ám annak apja nem igazán örül a fiatalok turbékolásának. Azonban nem tart sokáig a sablonos tinirománc, hiszen hamar kiderül, hogy a szomszéd csaj apja egy híres horroríró, aki eredeti kéziratait lakatra zárva tartja a könyvespolcán. Hogy miért? Mert ha kinyílnak a kötetek, akkor életre kelnek a lapokról a szörnyetegek. Ez meg is történik, így a két tini indul a rémségek után, kiegészülve a csaj apjával és egy balfácán sráccal.

Maga a sztori teljesen átlagos. Egyedül a magját képző “elszabadulnak a könyvekből a szörnyek” szál nevezhető érdekesnek, de egy idő után már ez sem igazán működik. Mégpedig azért, mert a rengeteg kreatúra közül a legkézenfekvőbbek kapják a legtöbb játékidőt, azaz egy farkasember, egy yeti és néhány zombi.

Libabőr - Kritika

A főszereplők se igazán nyűgöztek le. Igazából nem azzal van baj, hogy a figurák sablonosak, hiszen ebben a műfajban azért nehéz előállni kellőképp elmélyített karakterekkel. A probléma az, hogy a szereplők közötti viszonyok túl felszínesek, így nincs is meg közöttük a kémia. Ugyan a tinirománc nem fájóan giccses, de néhol azért már zavaró. A kretén mellékszereplő pedig hiába próbál vicces lenni, poénjai közül alig akad egy vagy kettő, ami működik.

Akire azonban nem lehet panasz, az Jack Black. Neki jól állt ez a karakter, és hozzá azért fűződnek vicces pillanatok.

A látvány az, ami a film nagy húzóereje. Igaz, a CGI-effektek alól néha kilóg a lóláb, és itt-ott az akciójelenetek is elég harmatosak. Ám összességében a technikai megvalósítás azért nem rossz. Sőt, a farkasember és az óriás sáska egész ütős megvalósítást kaptak (persze, gyerekfilmhez képest). Viszont a yeti úgy festett, mintha egy animációs alkotásból lépett volna elő.

Amit még a pozitívumok oldalán említenék meg, az Danny Elfman muzsikája. Alkotott már sokkal maradandóbb dallamokat a komponista, de azért az itteni tételeit se érheti panasz.

Libabőr - Kritika

Visszakanyarodva a negatívumokhoz, nekem még a tempóval akadtak gondjaim. Szerencsére a felvezetés nem hosszú, de számomra pont akkor ült le a cselekmény, mikor elszabadultak a rémségek. Onnantól kezdve a film nem tudja egységesen adagolni az akciókat, ezért engem többször is megcsapott az unalom szele.

Összességében egy teljesen átlagos családi kalandfilm a Libabőr. Lehetett volna sokkal jobb, ha kissé ügyesebb arányérzékkel dolgozik a rendező és humort tekintve is magasabbra teszi a lécet. De biztos vagyok benne, hogy a célközönségnek (10-15 éves korosztálynak) tetszeni fognak a látottak.

Játékidő: 103 perc
Rendező: Rob Letterman
Forgatókönyvíró: Darren Lemke
Szereplők: Jack Black, Dylan Minnette, Odeya Rush

Értékelés: 5/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE