A nyolcadik utas: a Halál – Kritika

Filmtörténeti klasszikusról írni igencsak nehéz. Ajánlani talán egyáltalán nem kell, hiszen szinte mindenki látta. Ezen kívül azt gondolhatjuk, hogy ezekről a remekművekről már mindent tudunk. Én megpróbálom megcáfolni ezen téziseket, és olyan „ajánlót” szeretnék írni az Alien-franchise-ról, amely azoknak is felkelti az érdeklődését, akik még nem láttak egyetlen darabot sem. És azok is élvezettel olvassák, akik legalább annyiszor tekintették meg ezeket a remekműveket, mint én.

A film előzménytörténete is megér egy hosszabb kitérőt. Az Alien alapötlete két fiatal munkanélküli forgatókönyvíró, nevezetesen Dan O’Bannon és Ronald Shusett fejében fogant meg. Az eredeti mű a nem túl acélos Csillagközi szörnyeteg címet viselte. A sztori kicsit kusza volt, valamint tele volt sablonnal, ezért senki sem akarta megvenni azt.

Egy év sikertelen próbálkozás után O’Bannon-nak az jutott az eszébe, hogy leadja a művet Walter Hill forgatókönyvíró irodájába. Hill azonnal lecsapott a könyvre, amelyért egyébként ezer dollárt fizetett. Évekkel később így emlékezett vissza az esetre: „Rosszul megírt, amatőr munka volt. Nem csoda, hogy előttem mindenki visszadobta. Ami engem megfogott, az a történet központi problémája volt: hogyan pusztítsunk el egy olyan lényt, amelyet képtelenség úgy megölni, hogy vele együtt ne haljunk meg mi is. Erre a problémára már lehet filmet alapozni.”

Az elején ugyanakkor hiábavaló volt Hill lelkesedése. Egyik filmvállalat sem akarta a mozit elkészíteni, mindig más ürügyet felhasználva az elutasításhoz. Hol túl véresnek ítélték, hol a sztorit gondolták elégtelennek. Miután a 20th Century Fox is elutasította a megfilmesítést, félő volt, hogy nem tudják vászonra álmodni O’Bannon-ék regényét. Egy producer, nevezetesen Roger Corman viszont fantáziát látott benne. Az ő és Walter Hill erőfeszítéseiknek köszönhetően a Fox meggondolta magát, és zöld utat kapott a projekt.

Eleinte kevesebb, mint ötmillió dollárban szabták meg a film költségvetését, de ez az összeg a forgatás során a duplájára nőtt. Eredetileg úgy volt, hogy Walter Hill rendezi a filmet, de ő inkább úgy döntött, hogy inkább a produceri teendőket látja el. Rendezőt kellett tehát keríteni az Alien-re, de ez nehezebben ment, mint gondolnánk. Hat direktor is visszautasította a felkérést. Mígnem egy ifjú tehetség, bizonyos Ridley Scott igent mondott a felkérésre. Ő korábban reklámfilmeket készített, mozis tapasztalattal nem rendelkezett.

Scott óriási elánnal vágott neki a munkának. Az egyik legfontosabb döntése az volt, hogy a film látványvilágát a svájci szürrealista festő, képzőművész és szobrász H. R. Gigerrel bízta, aki minden várakozást felülmúlva felejthetetlent alkotott. Azon kívül, hogy a film belső és külső környezetét, tulajdonképpen atmoszféráját tökéletesen alkotta meg, megtervezte minden idők egyik legfélelmetesebb és leghíresebb szörnyét, az Alient. 1980-ban a munkáját Oscar-díjjal jutalmazták.

A film zenéjének megírásának lehetőségét az akkor már elismert Jerry Goldsmith kapta meg. Lassan alakult a színészgárda is. John Hurt, Ian Holm, Harry Dean Stanton és Tom Skerrit már a fedélzeten volt. Hill és a film készítői már korábban döntöttek arról, hogy a főszereplő nő lesz.

Először Veronica Cartwright-é lett volna ez a nemes feladat, de nem érezték elég meggyőzőnek a főhős szerepére, így ő más szerepet kapott. Ekkor került képbe Sigourney Weaver. Weaver-nek voltak Broadway-tapasztalatai, de mint filmszínész abszolút ismeretlen volt. Őt kasztingolták be utoljára a szerepre, így a próbái díszleten belül történtek. A meghallgatáson Ridley Scott-ot, Walter Hill-t és a többi résztvevőt is lenyűgözte. Így ő volt az a szerencsés, aki megkapta Ripley, a harmadparancsnok szerepét. Nem mellesleg Sigourney Weawer lett a filmtörténet első női akcióhőse.

A filmet az USA-ban 1979-ben mutatták be (Magyarországon 1981-ben). A címét sokféleképpen fordították le, az egyik legelterjedtebb a „nyolcadikus utas” kifejezés volt, mint ahogy a magyar mozikba is így került be: Alien – Nyolcadik utas: a Halál. A filmet hirdető plakáton Barbara Gips szövegíró híres szlogenje tette még figyelemfelkeltőbbé a mozit: „In space, no one can hear you scream.” Ami szabad fordításban a nagyjából a következőt jelenti: Az űrben senki sem hallja a sikolyodat.

A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség űrhajókkal gyarmatosítja a bolygókat. A Nostromo nevű teherűrhajó épp a Föld felé tart rakományával, amikor egy ismeretlen eredetű segélyhívást fognak az LV-426 nevezetű bolygóról. A vállalat kérésére ellátogatnak a hívás helyszínére, ahol egy idegen hajó roncsait találják. A kutatás közben a legénység egyik tagjának arcára egy parazita ragad, amelyet sehogy sem tudnak eltávolítani. A balesetet szenvedett férfit beviszik az űrhajóba, majd folytatják útjukat a Föld felé. Senki sem sejti, hogy milyen veszedelmes élőlényt visznek magukkal…

Az Alien egyik fő erőssége, hogy sikerült a rendezőnek és stábjának igazán egyedi atmoszférát teremtenie. Giger látványterve és felejthetetlen szörnye. Jerry Goldsmith félelmetes, vérfagyasztó zenéje, a színészek játéka, a színek nyomasztó ridegsége együtt és külön-külön is kiemelik a filmet az átlag horrorok tömegéből. Ma már mindenki tudja, hogy Ellen Ripley a film főhőse. Ezt azonban a film sokáig sikeresen titkolja, hiszen egy ideig ugyanannyit időt kap, mint az űrhajó személyzetének másik hat tagja. Ripley lassan válik főszereplővé, amely szintén emeli a filmélményt.  A sikerhez a szokottnál merészebb stáb is hozzájárult. A kor ingerküszöbét a film többször átlépi, feszegeti. Már eleve azzal, hogy egy nőt tettek egy sci-fi-horror főszereplőjévé, eltértek a megszokottól, a sablontól. A vetítéskor emberek lettek rosszul, amely még inkább felkeltette a horror rajongók érdeklődését.

Az Alien – A nyolcadik utas: a Halál sikere könyvek, videójátékok, képregények és folytatások hadát indította el. A 2012-es, szintén Ridley Scott által rendezett Prometheus tulajdonképpen az Alien-mozik előzményfilmjének felel meg.

Véleményem szerint az Alien minden idők egyik legjobb sci-fi-horrorja, mindenkinek ajánlom a megtekintését. A következő írásom az Bolygó neve: Halál lesz, amely az én abszolút kedvencem az Alien-sorozatból.

10/10

Érdekességek a filmről. Spoilert tartalmazhatnak!

– Egy Bolaji Badejo nevű nigériai tanuló bújt az Alien bőrébe. Ridley Scott egyik embere fedezte fel őt egy bárban. Scott úgy gondolta, hogy a 218 centiméteres Badejo tökéletes lesz, hogy „eljátssza” az idegent.

– A film első hat percében nem hangzik el párbeszéd.

– Ron Cobb művész ötlete volt, hogy az idegennek savas legyen a vére.

–  A robot, Ash karaktere eredetileg nem szerepelt az O’Bannon féle forgatókönyvben

– Giger eredeti rajzain az alieneknek voltak szemeik. Később maga a művész ragaszkodott hozzá, hogy a szemek eltűnjenek a lényekről. Így a lények sokkal félelmetesebbek és még „arctalanabbaknak” hatottak.

– Ridley Scott 2003-ban elkészítette a film rendezői változatát. Ez egy perccel rövidebb lett, mint az eredeti mű.

– Az Alien az első vágások után 192 perces lett. Innen sikerült „elérni” a 117 perces vetítései időt.

– Az Entertainment Weekly az Alient minden idők harmadik legfélelmetesebb filmjének szavazta meg.

– A Kane által talált tojás belsejét marhaszív és marhabendő töltötte ki. A boncolásos jelenetben az arctámadót kagyló, osztriga és egy bárány veséje alkotta.

– A stúdió először nem akarta jóvá hagyni  a space jockey megépítését, annak óriási mérete miatt. A Fox kihagyta volna a filmből.

– Ridley Scott egyik kedvelt módszere volt a hitelesség elérése érdekében, hogy a szereplők nem mindig tudták, mi is fog történni a forgatás folyamán, így a reakcióik is valódibbak voltak. A híres „mellkasrobbantós” jelenet előtt John Hurt, alias Kane kivételével senkinek sem magyarázták el pontosan, hogy mi fog történni. A szereplőknek fogalmuk sem volt arról, hogy másodperceken belül vér és belsőségcafatok fognak rájuk spriccelni.

A film adatlapját itt éred el!

A mai szemmel nézve igen érdekes trailer:

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE