Phoenix Forgotten – Kritika

Mindig is vonzottak azok a filmek, melyek középpontjában harmadik típusú találkozások és UFO észlelések állnak. Mióta az eszemet tudom, érdekel a téma, így az igaz történeten alapuló, talált-kamerás Phoenix Forgotten című darabra is hamar kivetettem a hálóm. Az meg már csak jobban felcsigázta a várakozásom, hogy a projektnél a produceri feladatokat Ridley Scott látta el, aki manapság ugyan sűrűn nyúl félre, de mégiscsak egy elismert rendezőről van szó, akinek szeretem a munkásságát.

A kezdésnél azonban rá kellett jönnöm, hogy a film valóságalapja kimerül abban, hogy 1997-ben tényleg észleltek furcsa fényjelenségeket az amerikai Phoenix felett. Erre épül ugyan a sztori, de ezen felül egy teljes mértékben fikciós eseményszál bontakozik ki előttünk.

Három középiskolás fiatal fantáziáját is megmozgatják az események, így kutatásba kezdenek, hogy utánajárjanak a megmagyarázhatatlan jelenségeknek. Útjuk a közeli sivatagba vezet, ahol nyom nélkül eltűnnek. Évekkel később az egyik áldozat húga folytatja a nyomozást és rátalál azokra a felvételekre, melyeket a korábban eltűnt fiatalok rögzítettek.

Ha ez a produkció az Ideglelés tájékán lát napvilágot és ahhoz hasonló marketing kampányt kap a háta mögé, tuti lett volna a siker, de lássuk be, ez ma már kevés. Miután tudatosul bennünk, hogy a történetnek csak egy kis szelete valós, nem kapunk mást, csak egy tipikus kézi kamerás horrort, ami magán viseli a műfaj összes hibáját.

Ugyan a cselekmény két szálon fut, a jelen időben zajló események semmi izgalmasat nem nyújtanak, szimplán csak az időt húzzák. Az utolsó negyven perc pedig a szokásos recept alapján dolgozik. Megy a kamerarángatás ezerrel, a szereplők ordítoznak, majd jól pórul járnak.

Most viszont nem valami természetfeletti szörny, esetleg egy baltás gyilkos a ludas, hanem a földönkívüliek, ami számomra valamelyest érdekessé tette ezt a szösszenetet. Oké, láttunk már sok hasonlót korábban, de itt egész ügyes ötletek is kerültek a végeredménybe.

Például az idegeneket egyáltalán nem mutatják, leginkább csak fényjelenségeket láthatunk, melyek kivitelezés tekintetében meglehetősen hatásosra sikerültek. Így a játékidő második felében látható szaladgálós-kiabálós káosz, még valamelyest izgalmasnak is nevezhető.

Helyenként a feszültségkeltés is működik, a fiatalok eltévedése, majd egyre nagyobb pácba kerülése egész kellemes perceket tartogat, bár a befejezés sok újdonságot nem nyújt. A készítők itt is inkább megmaradtak a „nagy könyvben” leírtaknál, ami valljuk be, így sokadszorra már közel sem olyan ütős.

Phoenix Forgotten - Kritika

A színészi játék nagyjából közepes szintre lőhető be. Szerencsére senki se viszi túlzásba a ripacskodást, de azért minőségi alakításokat nem itt kell keresni. Maguk a karakterek sem valami érdekesek, ismét a legtipikusabb sablon figurákkal állunk szemben.

Technikailag nincs különösebb baj, akadnak egész látványos effektek és a parásnak szánt hanghatások is működnek. Persze, akik nem szeretik a found-footage stílust, kerüljék messzire, hiszen intenzív kameramozgásokból nincs hiány.

Mindent összevetve, egyszer nézhető darab a Phoenix Forgotten, ami semmi újat nem mutat. Viszont van benne néhány értékelhető momentum és akiket megmozgat ez a téma, valamilyen szinten érdekesnek is találhatják. Igaz, ettől még a jó kategóriától igencsak messze helyezkedik el.

Játékidő: 87 perc
Rendező: Justin Barber
Forgatókönyvíró: Justin Barber, T.S. Nowlin
Szereplők: Florence Hartigan, Luke Spencer Roberts, Chelsea Lopez

Értékelés: 4/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE