Pletyka – Kritika

Daryl a The Walking Dead-ből és Cersei a Trónok harcából egy filmben? Ráadásul egy kiváló thrillerben? Akkor ez kötelező darab. Bár a mozi nem mai „gyerek”, a napokban újranéztem, és meg kell, hogy állapítsam: egész jó kis film. Itt a Pletyka kritika

A mozi már anno is tetszett, szeretem ezt a témát. A pletyka, a kommunikáció hatása az emberekre és környezetükre. Érdemes azon elgondolkodni, hogy egy-egy szóbeszéd mennyire tudja kifutni magát, illetve hogyan jut el „A”-ból „B”, és ez idő alatt mennyit változik az eredeti verzióhoz képest. Mert a film tulajdonképpen erről szól, legalábbis így indul.

A történetben a diákok azt a feladatot kapják az egyetemen (talán kommunikáció órán), hogy írjanak egy tanulmányt a pletykáról.

A film főszereplői Cathy, Derrick és Travis úgy gondolják, hogy ők gyakorlatba ültetik át a pletyka megfigyelését. Elhatározzák, hogy elindítanak egyet, és a végén megnézik, mennyire változott meg, milyen gyorsan terjed stb.

Sokáig nem találnak jó alapot, de aztán kapóra jön Naomi, a gazdag lány, aki arról híres, hogy nem adja oda magát szinte senkinek, még a barátjának, Bo-nak sem. Egyik buliban Bo azonban (ismét) próbálkozik, hogy lefektesse a lányt, de ő nemet mond, bár annyira sokat iszik, hogy semmire sem emlékszik az éjszakából.

Pletyka kritika

A három lakótárs azt kezdi el terjeszteni, hogy Bo szexelt Naomival. Mindhárman ugyanazt a verziót kezdik el továbbadni, és kíváncsiak, melyik szál meddig jut. A hír gyorsan terjed, és gyorsan is „mutálódik”; így jut vissza Naomi fülébe. Ő nem biztos, hogy nem történt meg az aktus, csak arra emlékszik, hogy nem akarta a dolgot, és mivel Bo félreérthetően viselkedett az esetet követően, úgy véli, barátja megerőszakolta, és feljelentést tesz a rendőrségen. Innen már egy egészen más sztori kezd kibontakozni, ahol mi sem tudjuk, mi pletyka és mi igaz, hiszen nem voltunk ott végig a szobában.

A sztori viszonylag egyedi, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nekem új, ugyanakkor a történet lefolyásában nem sok meglepetés éri az embert. Ennek ellenére azt mondom, végig feszült és szórakoztató marad a film; korrekt kis thriller-dráma kerekedett a filmből.

A mozit egy bizonyos Davis Guggenheim rendezte, aki számomra nem annyira ismert. Ő korábban főleg sorozatok rendezésében vállalt főszerepeket (Vészhelyzet, Gyilkos számok), míg az utóbbi időkben inkább mint dokumentumfilmes csillogtatja tehetségét. A Kellemetlen igazság című filmje Oscar-díjat kapott, míg a 2015-ös Malala-t Bafta-díjra jelölték. Nagyjátékfilmben sem dolgozik rosszul. Kiválóan adagolja a feszültségen, jól bánik a színészekkel, sőt, még mondanivalót is sikerült belepréselnie a filmbe.

A rendezés mellett érdemes megemlíteni Graeme Revell nevét, aki a film zenéjét álmodta meg. Az ő munkásságát lehetetlen felsorolni, de azért néhány film, amelyhez a zenéjét adta: Egy kosaras naplója, A holló, Alkonyattól pirkadatig, Nincs alku, Sin City, A kísérlet, Riddick.

Ugyanakkor zene ide, rendezés oda, a film egyik tartópillérje a szereposztás. 2000-ben szinte ismeretlen, de kiváló színészeket sikerült összeverbuválni, akiket azóta már milliók ismernek.
pletyka-1

Az egyik természetesen egyik személyes kedvencem, Norman Reedus. A The Walking Dead Daryl-jét szerintem egy sorozatkedvelőnek sem kell bemutatnom; az az érzésem volt a film megnézése alatt, hogy semmit nem változott az idő múlásával. A Pletykában egy kissé kattant, a többieknél lényegesebben szerényebb anyagi körülményekkel rendelkező férfit játszik. Vele kapcsolatban még azt megjegyezném, hogy ha Negan véletlenül rá csapna le, akkor csak nagy duzzogva folytatnám a sorozat nézését.

Mellette egy másik mai sorozatsztár is felbukkan, Lena Headey. Ő még igencsak fiatal, teljesen más a fizimiskája, megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy belőle egy félelmetes Cersei Lannister válhat. Márpedig így lett.

A harmadik lakótárs, Derrick szerepét James Mardsen kapta. Ő a szépfiú a filmben, amelyet néha vérfagyasztóan (jól) játszik. A többi színészt is érdemes megemlíteni, már csak azért is, mert Naomit rögtön Kate Hudson játssza, az ő barátja pedig a filmben Joshua Jackson, aki akkoriban főleg egyetemista filmekben szerepelt (Koponyák, Kegyetlen játékok).

Az ajánló írását azzal szerettem volna kezdeni, hogy megnézem, mit írtak a kritikusok a filmről, de azt tapasztaltam, hogy ezt a filmet nem nagyon ismerik az emberek; egyáltalán nincs róla kritika (vagy nem találtam meg). Ez pedig abszolút érthetetlen számomra és érdemtelen a mozival szemben. A port.hu-n például öten szóltak hozzá filmhez, igaz 32 szavazat alapján 8,2-en áll, ami azért nem rossz.

Én mindenkinek azt tanácsolom, nézze meg, mert kiváló szórakozás, és emellett van benne agyalni való is. Nem sok alkotást ismerek, amely a pletykával foglalkozik, pedig érdekes jelenség. Ha megengeditek, megosztanék veletek egy érdekes cikket, amely ezt a témát járja körül, hogy úgy mondjam, tudományos szinten. Ezt a cikket a film miatt ismét elolvastam, szerintem nagyon érdekes és elgondolkodtató.

Ha bárki tud hasonló témájú filmet, szívesen várom az ajánlást. Addig is jó szórakozást kívánok a filmhez!

Szerintem: 8/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE