Prometheus – Kritika

Hirdetés

Ridley Scott 33 év után visszatért az Alien-univerzumhoz, azonban ötödjére nem a savas vérű szörnyeteget húzza elő tarsolyából, inkább az ő előtörténetüket próbálja elmesélni.

Teszi ezt úgy, hogy az eddigi megválaszolatlan kérdések mellé (honnan származnak a mellkasrobbantó lények? / hogy került az a hatalmas űrhajó az LV-426-ra?) még többet sorakoztat fel (honnan származik az ember? / ki, vagy mi teremtett minket?) és a megoldást nem adja a kezünkbe, csak a szálakat, melyekkel a közelükbe juthatunk.

Néhány tudós a Weyland vállalat támogatásával elindul felkutatni az emberiség eredetét, azonban a célállomásban olyan dolgokkal szembesülnek, melyek túltesznek legvadabb rémálmaikon.

Legyen is elég ennyi a történet ismertetéséből, mert nem szeretnék poénokat lelőni. Azt viszont elárulhatom, elég jó forgatókönyvet rittyentett a Lost írója, Damon Lindelof és az elbaltázott A legsötétebb óra szkriptjéért felelős Jon Spaihts. Ahogy fentebb már említettem, akadnak lyukas foltok a sztoriban, de meglátásaim szerint ezek nem azért vannak, mert a készítők nem tudtak mit kitalálni. Inkább azt a célt szolgálják, hogy a nézők kissé elgondolkodjanak a látottakon, és ne legyen minden a szájukba rágva. Na, meg ezzel a módszerrel egy esetleges folytatásnak is meglehet ágyazni.

De még mielőtt elkezdenék csapongni, hogy mit szeretnék látni az esetleges folytatásokban és mit nem, inkább írnék pár sort a karakterekről, akikből van bőven, de jól bemutatni csak keveseket sikerült.

Kezdjük talán a legérdekesebb figurával, David-del, aki a legújabb “szintetikusunk” és egy nagyszerű színész keltette életre: Michael Fassbender. Őt sikerült a filmben remekül bemutatni, rengeteg érdekes párbeszédet is folytat a legénység tagjaival. Sokáig azt se lehet eldönteni, kinek is az álláspontján foglal helyet. Másik főszereplőnk Elizabeth Shaw, akire néhányan rá is akasztották az “új Ripley” jelzőt, de a két karakter lényegesen eltér egymástól. Rapace alakja jóval törékenyebb, mint a Weaver figurájáé, de ha kell, belőle is előtörnek az életben maradáshoz szükséges ösztönök. Nem mellesleg, Shaw viszi a filmbe az erőteljes ideológiai szálat, hiszen ő hisz Istenben, ahogy abban is, hogy “nem vagyunk egyedül”.

A többi színész sajnos nem tud olyan jól kibontakozni, mint az előbb említettek, de azért az ő játékukra sem lehet panasz. A kissé háttérbe szorult szereplők közül érdemes megemlíteni Charlize Theron és Idris Elba nevét. Ők azért ismertebbek, ahogy Guy Pearce is és hát hiába nem az övéké a főszerep, azért még így is igencsak jó játékkal rukkolnak elő.

A látvány mellett sem lehet szó nélkül elmenni, ez a film egyik nagy erőssége. A költségvetés 120 millió dollár közelébe lőhető, ami mondjuk eltörpül a mai látványorgiák büdzséje mellett. Scott viszont ennyi zöldhasúból is ki tudta hozni a maximumot. A díszletek szemkápráztatóak, ahogy a Prometheusról készült külső képek is és hát a filmben szereplő kreatúrák is igen erős megjelenítést kaptak. A 3D nem olyan szenzációs, mint ahogyan azt a készítők  beharangozták. Ám ha nem is ad sokat az élményhez, legalább venni se vesz belőle.

Vessünk egy pillantást az összképre: Jó történet néhány megválaszolatlan kérdéssel, grandiózus megjelenítés és minőségi színészi játék jellemzi Scott új filmjét. Emellett pedig a feszültség és a véres jelenetek sem hiányoznak belőle. Ezek együttese pedig egy kiváló egészet ad ki, melyet bátran tudok ajánlani mindenkinek. Leginkább azoknak, akik szeretik, ha nem rágnak a szájukba minden egyes dolgot. Viszont jó tisztába lenni a tényekkel, ez nem egy új Alien-mozi, hanem egy új sci-fi, mely az Alien-univerzumban játszódik. Ráadásul igencsak magas minőségi szinten mozog.

Játékidő: 124 perc
Rendező: Ridley Scott
Forgatókönyvírók: Damon Lindelof, Jon Spaihts
Szereplők: Noomi Rapace, Michael Fassbender, Charlize Theron

Értékelés: 9/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE