Rémálom az Elm utcában 5: Az álomgyerek – Kritika

Hirdetés

Jelenlegi filmünk a Rémálom az Elm utcában sorozat 5. része, és jogos lehet a feltételezés, hogy bizonyos mértékben már megfáradhatott minden. Legfőképp az alkotók ötletei, amiket még érdemes vászonra vinni, és amik esetleg még valamelyest előrevihetik a sztorit, vagy bővíthetik a film világát. Sajnos ez egy picit itt is igaz, viszont vannak pozitívumok, amik ellensúlyozni tudnak.

Az előző rész hősnője és túlélője, Alice, ismét szembekerül Freddy-vel. Kedvenc álomdémonunk azonban ezúttal már nem szemtől szemben támad, hanem Alice születendő gyermekének álmait használja fel. Általa szeretne újjászületni (lévén, hogy a méhben a magzat akár idejének 70-80%-át is álomban töltheti, nem rossz alapötlet).

Alice próbálna küzdeni Freddy ellen, a gyereket elvetetni azonban nem akarja, úgyhogy a nehezebb utat kell választania. Kideríteni, van-e módja annak, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen az egésznek. Egy kis szerencsével mellé szegődik Freddy halott anyjának szelleme. Amanda Krueger egy elmebeteg bűnözőkkel teli fegyházban dolgozott, és egy baleset folytán több napra bent ragadt az épületben, összezárva a bentlakókkal. A nőt ezalatt a néhány nap alatt több százszor megerőszakolták, és Freddy Krueger születése ennek a szörnyűségnek lett a következménye. Amanda szelleme azonban szeretne segíteni Alice-nek abban, hogy drága fia ne juthasson soha többé ilyen ördögien nagy hatalomhoz. Ehhez azonban az kell, hogy Amanda földi maradványait, amik azóta is a fegyház egyik zárt szobájában hevernek, valaki megtalálja és kiszabadítsa.

Hatalmas Rémálom-rajongó lévén nyilvánvaló volt, hogy végignézem mind a hat részt, hiszen az első megvett magának kilóra. Ám be kell vallanom, ennek már én is nehézkesen ültem neki. Mégiscsak ötödszörre látok valami nagyon hasonlót. Azonban szerencsére már az elején beindulnak az események, nem nagyon volt időm arra, hogy elgondolkodjak bármin is, és ez ebben az esetben jól sült el.

Rémálom az Elm utcában 5: Az álomgyerek - Kritika

Stephen Hopkins rendező mindössze négy hetet kapott a forgatásra. Valamint még négyet a szerkesztésre, és mindenki meglepetésére teljesített mindent határidőn belül, amin a stúdió annyira elámult, hogy utána egyből nekiadták a Predator 2. részét is.

A színészekkel nem volt különösebb gond, mindenki tette a dolgát, egész jól. Az előző részből már ismert Lisa Wilcox (Watchers Reborn, Dead Country) szerencsére ismét igent mondott Alice szerepére. Ezzel az ő karaktere a túlélők királynője ebben a szériában (Nancy még mindig kicsit emlékezetesebb és badass-ebb, de azért Alice-nek is jár a piros pont). A barátnőjét, Yvonne-t játszó Kelly Jo Minter ismerős lehet sokaknak az Elveszett fiúkból vagy a Wes Craven által levezényelt Rémségek házából. Először kicsit idegesítő volt, de aztán lassan elviselhetővé vált. Sokszor nem értem, hogy a horrorfilmekben miért nem hisz az áldozatnak senki. Se a fiúja/férje, se a legjobb barátja/barátnője, se a tesója, senki. Pedig valószínűleg nem a kisujjából szopta ki az abszurd rémálombeli gyilkos (vagy bármi más) sztoriját. Na mindegy, talán csak én vagyok túl naiv. Megint.

Robert Englund ezúttal is zseniálisan hozza Freddy-t. Olyan, mintha minden egyes résszel egyre jobban eggyéválna a figurával. Jobban érti, jobban játssza, jobban átéli. És azok a one-linerek, amiket beszólogat. Emberek, komolyan mondom, nagyon el lettek találva (pl. az “It’s a boy!” vagy a “Put your pedal to the metal!” jeleneteknél majdnem meghaltam). Pont kellő mennyiségű morbid poén került bele, ennyi kellett is, néha nagyon feldobja a hangulatot.

Rémálom az Elm utcában 5: Az álomgyerek - Kritika

Az alapötlet, miszerint Freddy a születendő magzat álmait használja fel, hogy továbbra is terrorizálhassa a springwood-i fiatalságot, nagyon el lett találva. Ehhez csak hozzátesz az, hogy a múltjáról is sok dolog kiderül. Jól van adagolva az infó, szépen fokozatosan megtudjuk mi is, meg a szereplők is, hogy tulajdonképpen kivel/mivel is állunk szemben. Mert akinek több száz elmebeteg bűnöző az “apja”, abból jó eséllyel lesz gyerekgyilkos a későbbi életében. A még későbbiben meg álomdémon. Végül is… logikus.

A hat rész közül ez termelte a legkevesebb bevételt, de még így is körülbelül a kiadások a háromszorosát visszahozta csak az USA-ban. Szóval nem volt azért annyira rossz. És még így is mérföldekkel jobb, mint a 2010-es remake. Kicsit érződik, hogy fárad a széria, de valószínű, hogy ezt a készítők is így vélték, mert az ez után következő epizóddal búcsút is mondtak a sorozatnak.

Még így is bőven megér 7/10-et.

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE