Sinister 2 – Kritika

Hirdetés

A Sinister 2. részének nagy várakozásokkal álltam neki az első rész után. Az szerintem zseniálisan sikerült, de sajnos pont ez lett a vesztem. Azt nem mondom, hogy megbántam, és kérem vissza a jegy árát, de az élmény korántsem volt ugyanaz, még csak hasonló sem.

Az első részből megismert szerencsétlen nyomozónk visszatér és reméli, hogy a Bughuul démon által újonnan kiszemelt családot több sikerrel tudja segíteni, mint előzőleg Ellison Oswalt-ékat. Ezúttal egy anya és két ikerfia esik áldozatul a gonosznak. Bár az “áldozatul esik” talán nem is a legjobb kifejezés.

Ügyefogyott nyomozónk igyekszik minél többet kideríteni a szörnyű lényről, amely őt magát is többé-kevésbé rettegésben tartja. Meg is tud egy-két hasznos dolgot. A kérdés viszont az, lesz-e ideje arra, hogy az információnak a való életben is hasznát vegye. Eközben összebarátkozik az éppen megmentésre szoruló csonka családdal, akik egy erőszakos férj elől menekülnek és bujkálnak. Ezt pedig mint kiderül senki sem vetheti a szemükre.

Pedig voltak jó pontok. Például hogy a gonoszon kívül még egy szereplő visszatért az első részből. Ha nem vált volna szegényből egy óriási vicc, akkor még jó is lehetett volna, mert tényleg olyan, mintha szorosan kapcsolódna a két film, és egymást követnék az események. Egy szó mint száz, a sztorival tökéletesen elégedett lettem volna, csak a megvalósítás nem tetszett.

A színészi munkával úgyszint teljesen elégedettek lehetünk. Nekem kifejezetten tetszett az anya és a fiai közti kapcsolat. Pontosan ennek kapcsán a film egy másfajta, valóságosabb “gonosz” létét is boncolgatja. Hiszen sokszor nem kell a túlvilágig menni, hogy gonosszal találkozzon az ember. Ezért a megoldásért külön piros pont jár az alkotóknak, tökéletesen beleillett a képbe a család háttere.

Az anya szerepében a szépséges Shannyn Sossamon-t köszönthetjük, aki sokaknak ismerős lehet a Bűn rendjéből, az Átjáróból vagy a Nem fogadott hívásból. Kiváló munkát végzett. Ugyanez elmondható kedves nyomozónkról is (akinek a neve még mindig nem derült ki!). James Ransone (Oldboy, Szalagavató) hozta a szintet, és vélhetően nem ő akarta, hogy a karaktere közröhej tárgyává váljon, úgyhogy ezt természetesen nem az ő számlájára írom.

Sinister 2 - Kritika

Mielőtt megnéztem a Sinister 2. részét, egy kedves barátommal az viccelődtünk, hogy a Bughuul úgy néz ki, mintha a Slipknot együttesből lépett volna ki. Talán ezért, de immár nem tudom 100%-ig komolyan venni őt. Igaz ettől a hasonlattól az egyik kedvenc horror-karakterem lett. Ezt sem nevezném a gyenge folytatás hibájának. De tény, hogy sokkal kevésbé volt rejtélyes az alakja. Erősen érezhető volt a jelenléte, és sajnos egy-két olcsó jump-scare-nél többre már nem futotta belőle.

A sztori egy hangyányival érdekesebb lett, és tekintve, hogy a  film a nyitó hétvégén csak az USA-ban visszahozott annyit amennyiből elkészült, elképzelhető, hogy lesz valaki, aki úgy gondolja, van még mit lenyúzni róla.

Nekem 5/10-nél többet sajnos nem ér. Kár érte.

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE