Siren – Kritika

A 2012-ben bemutatott V/H/S egyik legkedveltebb szegmense a rajongók által az Amaeteur Night volt, amely most egy egész estés film formájában is megelevenedhet. Egészen pontosan az ott felbukkanó szörnycsajszi eredettörténetét ismerhetjük meg.

Ha őszinte leszek számomra sosem az Amaeteur Night volt a legemlékezetesebb szegmens az említett antológiából. Akár az első részben, de  a folytatásokban is bőven akadtak érdekesebb koncepciók.  A többség mégis Hannah Fierman karakterének újabb történetére volt kíváncsi, hát meg is kaptuk.

Gregg Bishop, a Dance of the Dead rendezője ülhetett a direktori székben, a végeredmény pedig azt hiszem elég felemás lett.

A történet eleje a Másnaposok totális koppintásának tűnik. Igyekeznek humorral oldani, a bevezető jelenetben keltett feszültséget, ami azért nem üti meg az említett eposz szintjét. Persze szerencsére nem lett teljesen bárgyú ez a felvezető rész, de arra pont jó, hogy 15-20 perc után megunjuk az egészet és várjuk a durvulás elérkezését.

A történet amúgy a Lillith nevű lényről szól, akit egy luxuslebuj tulajdonos tart fogva, leginkább egy különleges lábpereccel, hogy ne történjen baj. Ám a legénybúcsún lévő srácok úgy döntenek, hogy érdemes kiszabadítani a fogságba esett szegény lányt, ami aztán súlyos vérfürdőt hoz maga után.

Szó mi szó, kicsit nehezen indul be a sztori, ráadásul logikailag sem feltétlen stimmel minden. Ám ha ezeken át tudunk lépni, akár beletekerve is, akkor kapunk egy nem is túl rossz filmet.

A Siren azonban mindent összevetve is egy közepes horrorfilm marad. David Brucknek nem tért vissza forgatókönyvíróként, de az újonnan választott urak is igyekeztek megoldani a helyzetet. Néhány ötletes dolgot is sikerült bevetniük, a vörös fickó pedig még egy egészen jónak nevezhető karakter is lehetne. Igaz a többi két D-s alak mellett nem nehéz ellopni a show-t, könnyen is mehetne, ha Justin Welborn játéka néha nem csapna át ripacskodásba.

Szerencsére a lénnyel nagyobb problémánk nem lehet, a meztelenkedés itt is az erényi közé tartozik. Akár még fejsimi is járhat a készítőknek, hogy tisztában voltak a korlátokkal. Így a repkedő lényből keveset látunk, nem is baj, nem a legtökéletesebb a CGI. Ezzel együtt viszont az igazán várt vérfürdő is egy kicsit visszafogott – én kicsit többre számítottam, még annak ellenére is, hogy volt egy jelenet, ahol kicsit rázott a hideg.

Az a baj, hogy nem is tudom többet vártam-e a Siren-től, de talán egy kicsit igen. Sajnos abban sem vagyok biztos, hogy az egykori rajongók elégedettek voltak. A Siren ugyanis próbál vicces lenni, de másokat majmolva teszi azt, ám szerencsére horrorként egy kicsivel jobban működik. Az átmenet pedig nincs meg, nem tökéletes. A kezdeti vicceskedés után sem csapunk át ütős drámába, már csak a színészi teljesítmények miatt sem.

Az a helyzet, hogy talán az előzetes és az eredeti kisfilm is bőven jobb volt, ám egyszer még így is nézhető a végeredmény. Főleg akkor, ha bírtad az Amaetuer Night-ot a V/H/S-ben.

5/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE