Sötét erdő – Kritika

A tavalyi Sötét erdő című filmet a műfaj rajongói meglehetősen várták. Ez érthető, hiszen a helyszín (a Japánban található öngyilkosok erdeje) adott lett volna egy kellemes borzongáshoz. Viszont a készítők óriási kapufát rúgtak, így 2016 csalódásai közé szinte azonnal bekerült az alkotás. 
Engem azonban a negatív visszajelzések nem tántorítottak el, bár az igazat megvallva nem is nagyon vártam a produkciót. Úgy voltam vele, ha majd lehetőségem lesz rá, megnézem, aztán lesz, ami lesz. Így utólag viszont már értem, miért vívta ki a közönség nemtetszését.

A történet főhőse Sara, aki Japánba utazik, hogy megtalálja eltűnt ikertestvérét. Magánnyomozása során kideríti, testvérét utoljára az Öngyilkosok erdejében látták, ahová olyan emberek járnak, akik véget akarnak vetni életüknek. Hősnőnk nem is teketóriázik sokat, egy ausztrál újságíróval és egy helyi “természetjáróval” beveti magát az erdőbe, hogy minél hamarabb előkerítse tesóját. De ahogy az ilyen típusú alkotásokban lenni szokott, a dolgok hamar rosszra fordulnak.

Film első fele láttán még kifejezetten bizakodó voltam. Igaz, már ott is akadtak hatásvadász ijesztgetések, de a sztori egész érdekesen haladt előre és néhány izgalmas fordulatnak is megágyazott. A probléma akkor kezdődik, mikor a szereplők megérkeznek a címszereplő helyszínre, hiszen innentől ugrik fejest a film minősége a feneketlen mélységbe.

Maga a forgatókönyv is egyre csapongóbbá válik, ahogy haladunk előre a cselekményben. A belengetett fordulatokat teljesen mellőzve maradnak, a karakterek motivációi is a háttérbe szorulnak és még az alaphelyzet se kerül igazán kibontásra.

Nekem olyan érzésem volt, mintha az írók félúton kapcsoltak volna, hogy “hé, ez csak egy ijesztgetős horror, minek törjük itt magunkat?”, és inkább egymás után pakolták a műfaj legnagyobb sablonjait. Bár az is lehet, hogy a félbe hagyott szálak és a homályba vesző részletek tudatosan kerültek bele a végeredménybe, hogy a készítők ezzel is a pszicho-horror vonalat erősítsék. Itt jegyezném meg, hogy ez egyáltalán nem sikerült nekik.

Sajnos a színészi játékról sem lehet sok jót írni. A főszerepben “tündöklő” Natalie Dormer nem igazán állt a helyzet magaslatán, engem egy idő után már egyenesen irritált. Mondjuk ilyen gyenge szkriptből nehéz is lett volna jobb karaktert felépíteni.

Pozitívumként a néhol kifejezetten hangulatos zenei aláfestést és a fényképezést tudnám felhozni, ezek némi kis pluszt hozzátesznek az amúgy meglehetősen gyenge alkotáshoz.

Összességében véve, ez egy eléggé félresikerült mozi. Hiába az érdekes kezdés, ha utána a cselekmény belefullad a már ezerszer látott sablonokba és ijesztgetések terén is csak hatásvadász jumpscare-jeleneteket tud felmutatni. Pedig ahogy fentebb már említettem, a helyszín adott lett volna egy izgalmas darabhoz, de ez már sajnos ilyen lett.

Játékidő: 93 perc
Rendező: Jason Zada
Forgatókönyvíró: Nick Antosca, Sarah Cornwell, Ben Ketai
Szereplők: Natalie Dormer, Taylor Kinney, Eoin Macken

Értékelés: 3/10

Megosztom:Share on Facebook2Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE