Stephen King: Az – Kritika

Végre! Az első előzetes óta – vagy még korábban – várjuk tűkön ülve, hogy a legújabb AZ feldolgozás befusson a mozikba. A pillanat, amiért az őszt, a szeptembert várták kismillióan a világon. Pennywise pedig megérkezett, de talán mégsem úgy, ahogy azt a legtöbben elképzelték.

Azt gondolom nem túlzás azt állítani, hogy Andy Muschietti Az feldolgozását nagyon komoly várakozás övezte. Talán az elmúlt időszakban nem is igazán akadt hasonló film a zsáneren belül. Persze voltak jól teljesítő darabok, mint mondjuk a Tűnj el!, bár az inkább derült égből villámcsapásként érkezett. Na meg az aktuális Démonok között franchise felvonás – most éppen az Annabelle 2 – is rejtett magában potenciált ilyen szinten, de az Az mindent lepipált ezen a téren.

Az előzetesek többnek tűntek, mint korrektnek, az előzetes kritikák pedig oltári filmet ígértek. A helyzet az, hogy Andy Muschietti filmje tényleg nem rossz, bár talán egy kicsit másabb, mint azt vártuk volna. Kicsit nehezemre is esik eldönteni, hogy ez most jó vagy sem.

A történet Derry-ben, a Stephen King más borzalmainak is helyszínül szolgáló városban játszódik. A főszerepben hét lúzer, a Vesztesek Klubjának tagjai állnak, akik rájönnek, hogy a 27 évente bekövetkező városi tragédiák mögött egy szörnyűséges identitás áll, Pennywise, akinek igazából a bohóc csak egy a sok szörnyűséges alakja közül. A rém elsősorban gyerekekre feni a fogát, hogy aztán legbelsőbb félelmüket felhasználva végezzen velük. A mostani film kifejezetten a fiatalokra koncentrál, a folytatásban – már, ha lesz, mondjuk erre igen jó az esély – pedig a felnőtt karakterek kaphatják majd a főszerepet.

Stephen King: Az – Kritika

Andy Muschietti kicsit azt csinálta, mint a Duffer-tesók a Stranger Things esetében. Remekül ragadta meg a ’70-es, ’80-as évek hangulatát. A főszerepre pedig zseniális gyerekszínészeket választott. Úgy gondolom, hogy a fiatalokon sok film elhasalhat, ám az elmúlt időszakban a tengerentúlon ezen a téren is sikerül zseniálisan kimaxolni a dolgokat. Ha már Stranger Things, akkor esetünkben is az onnan ismerős Finn Wolfhard viszi a hátán az Az-t.

Muschietti-ék remekül álmodták vászonra a fiatalokat és a köztük lévő kémiát. Zseniális zrikálások, beszólások és káromkodások tarkítják a filmet. Az előzetesekből nem tűnt ki, de ezek kifejezetten olykor a hangosan felnevetős kategóriát képviselik. Az írók nagyon jó munkát végeztek. Már ha ez volt a cél. Ez a humor és könnyedség ugyanis olykor képes elvenni a dolgok élét.

Várj, ne érts félre! Az Az korhatáros film, az pedig baromi jó, hogy a stúdiók végre belátták, hogy ebben van fantázia. Muschietti filmje így meglehetősen kegyetlen és nem ódzkodik nem csak a káromkodástól, de a vizuális erőszaktól sem. A kegyetlenkedés és a durvulás azonban sokszor egy-egy beszólásban nyer feloldozást.

Stephen King: Az – Kritika

A külföldi beszámolók az egekig magasztalták Bill Skarsgard játékát. Talán jogosan. Pennywise belépője ugyanis kellően hatásos, ám mintha kicsit keveset lenne a vásznon. Más kérdés, hogy Muschietti már a premier előtt leszögezte, hogy a folytatásban többet kapunk a bohócból, amit várunk is, hiszen Skarsgard játéka tényleg jó.

Ennek ellenére meglepő módon mégis horrorként nem 100%-ban működőképes az Az. Érdekes kettősség ez, hiszen Muschietti a hangulat megteremtését remekül oldja meg, a humor működik, amikor azonban jönne az ijesztgetés, akkor mintha az egész csődöt mondana. Jumpscare-ek és véleményem szerint feleslegesen túltolt CGI jellemzi ezeket a jeleneteket.

A többség talán azért vált jegyet a filmre, hogy rettegjen, ezen a szintén viszont nem teljesít tökéletesen a produkció. Sőt. Pennywise kegyetlen és sokkal durvább, mint az 1990-es tévéfilmben, ez tény. Mégis valahogy kevésbé működőképes. Kicsit talán elképzeléstelen.

Stephen King: Az – Kritika

Mivel talán egy bőralámászó horrorfilmre számítottunk, így ez mindenképpen hiányosság lehet. Más szempontból viszont remek és üde alkotás lett Muschietti filmje. A fényképezés nagyon szép, a színészi játék előtt le a kalappal – a gyerekek és a bohóc is korrekt – a humorra pedig nem lehet panaszunk. Tinidrámaként kiválóan működik az egész, a kérdés csak az, hogy erre vártunk-e.

A választ így az írás végére sem találtam meg teljesen. Szerettem és tetszett az új Az. Ennek a filmnek ugyanis lelke van, és valóban kiált azért a bizonyos folytatásért. Viszont kicsit más, mint amire akár az előzetesek, akár a könyv alapján számítani lehetett.

Mindenesetre még így is olyan műről van szó, amely a jól sikerült Stephen King feldolgozások közé tartozik és érdemes rá jegyet váltani.

7/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE