Temetetlen múlt – Kritika

Kellemes emlékeim vannak erről a filmről, pedig tulajdonképpen egy pszichothriller-horrorról van szó. A megjelenésének évében (2000) kétszer sikerült moziban megnéznem, egyszer egyetemista társaimmal, egyszer pedig akkori barátnőmmel, Gyöngyösön, egy fapados filmszínházban. A lényeg persze nem ez, hanem hogy mindkétszer tetszett, és akárhányszor megnézem, egyszer sem kell csalódnom.

Robert Zemeckis rendezőt szerintem senkinek sem kell bemutatnom. Olyan hihetetlen jó és szórakoztató filmeket álmodott vászonra, mint a Forrest Gump, a Vissza a jövőbe trilógia vagy a Kapcsolat. A direktor korábbi munkái közül egy sem volt thriller vagy horror, de a Számkivetett forgatása alatt lett egy kis szabadideje (Tom Hansk-re kellett várnia egy évet, hogy megfelelő legyen a kondija). Rendelkezésére állt egy stáb, egy korrekt forgatókönyv, ragyogó színészek így leforgatta a Temetetlen múlt című filmet. Milyen jól tette!

A történetbe akkor kapcsolódunk be, amikor Claire és Dr. Norman Spencer lánya kollégiumba költözik. A házaspár kettesben marad a kutyájukkal, egy óriási, vízparti házban. Az elkeseredett és sokszor magányos feleség egyre több gyanús dologra lesz figyelmes. Hangokat hall, furcsa, ijesztő dolgokat lát, tapasztal. Nyugalmát az sem csillapítja, hogy a szemközti szomszédban lakó pár állandóan veszekszik, majd a nő egy idő után eltűnik. Claire a gyanúsan viselkedő férfire gyanakszik, és magánnyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi is történik a környezetében. Előbb-utóbb rájön, hogy sokkal közelebbi a veszély, mint sem azt gondolná.

A mozi során sorra érnek minket a kellemes és kellemetlen meglepetések, egy kiválóan felépített pszichothrillert kapunk, ahol egy másodpercre sem hagynak minket nyugodtan üldögélni.

 

Zemeckis ötlete volt, hogy a filmbeli férfi főszerepet Harrison Ford kapja. Ő volt egyetlen és első számú jelöltje Dr. Norman Spencer szerepére. Őt mindenki ismeri, igazi világsztár, ugyanakkor ebben a filmben egész új arcát mutatja be nekünk. Ford azt nyilatkozta, azért is döntött a szerep elvállalása mellett, mert régen szeretett volna már együtt dolgozni Michelle Pfeiffer-rel. Persze az sem mellékes, hogy a szerepért 20 millió amerikai dollárt kasszírozott… A feleségét alakító színésznő kiválóan hozza a bizonytalan, szomorú, mégis tettre kész nő karakterét. Mindkét színész lubickol a szerepben, nélkülük nem lenne olyan erős és hiteles a film, mint amilyen.

A színészek és a szakmai stábon kívül megemlítendő Alan Silvestri neve. Ő a Temetetlen múlt zeneszerzője, nem mellesleg Zemeckis kedvenc komponistája, minden fontosabb alkotásában az ő dallamait hallhatjuk. Ebben a filmben (is) feledhetetlent alkot. Nem egyszer ismerősen csendülnek fel a zene. Ez nem véletlen, hiszen a Psycho című Hitchcock-filmből is emelt át ismerősnek hangzó részleteket. Nem titkoltan nagy filmzene-rajongó vagyok, Alan Silvestri munkája ebben a filmben csillagos ötöst érdemel nálam. Évekig vadásztam a film zenéjére, míg végül ráleltem. Hátborzongató és ijesztő. Ha az ember egyedül hallgatja, hajlamos ellenőrizni a helyiséget, nem lakoznak-e szellemek a közelében.

Mindent összegezve a film véleményem szerint nagyszerű alkotás. Nem eredeti, nem klisé nélküli, de amit elvárunk tőle, azt kiválóan hozza, ráadásul intelligensen felépített. Sok jelenetet nem fogunk egy ideig elfelejteni, többek között ilyen a fürdőszobában vagy a ház melletti tóban zajló események. Az ember hátán feláll a szőr, ha visszagondol rájuk. A mozi végig leköti a nézőt, néhol ideglelelést is kapunk, de pont ez a lényege az ilyen filmeknek. A thriller rajongóknak kötelező, de már csak azért is érdemes megnézni, hogy láthassuk, Harrison Ford ilyet is tud.

Szerintem: 9/10

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE