The Open House – Kritika

A Netflix manapság nem viccel, hiszen sorra adják ki a jobbnál jobb sorozataikat (Stranger Things, Mindhunter, Narcos, stb…). Ezek közé persze néha beékelődik egy-két kevésbé nívós széria is, de az összkép így is meglehetősen fényes. Filmek terén is próbálkoznak, már számtalan híres és egyben elismert színész és rendező dolgozott náluk. Azonban ilyen téren már jóval vegyesebb a felhozatal. Akadnak nagyon ütős darabjaik, de közepesre sikerült produkciókra is van példa. Olykor-olykor pedig nagyon gyenge munkák is belekerülnek a szórásba.

Egyik legújabb próbálkozásuk a The Open House, ami különösebben nagy sztárokat nem vonultat fel és a készítők között sincsenek megkerülhetetlen figurák, de az alaptörténete kellően érdekes.

Adva van egy anya és az ő tinédzser fia, akik a közelmúltban egy elég kemény családi tragédiát éltek át. Ha ez nem lenne elég, anyagi gondokkal is küszködnek. Szerencséjükre a nő testvére felajánlja nekik vidéki házát, hogy ott próbálják meg összeszedni magukat a gyászból és adósságukból. A lakás azonban épp eladó és így bizonyos napokon a két főszereplőnk kénytelen eljönni onnan, hogy az esetleges vevők kedvükre nézelődhessenek. Igen ám, de egy idő után furcsa dolgokra lesznek figyelmesek a lakók és kezd tudatosulni bennük, hogy mégse volt jó ötlet az ideiglenes beköltözés.

Nem fogom sokáig kerülgetni a forró kását, a Netflix ezzel a filmmel bizony nagyon mellé lőtt. Hiába a viszonylag érdekes sztori, amiből egyaránt ki lehetett volna hozni egy thrillert vagy egy misztikusabb horrort, a készítők szinte semmit nem kezdtek vele. A forgatókönyv alig lehetett hosszabb 5 oldalnál. Csoda, hogy egyáltalán ezt az egészet eltudták nyújtani másfél órásra.

The Open House - Kritika

A drámai vonulat egyáltalán nem működik, köszönhetően a rosszul megírt, szürke karaktereknek. Egyáltalán nem lehet érezni irántuk semmit, annyira jellegtelenek. A színészek se nagyon tudtak mit kezdeni velük, bár ők egy közepes teljesítményt azért kipréseltek magukból. Meglepő, hogy erre egyáltalán képesek voltak, elnézve a röhejesen gyenge alapokat.

Aztán maga a tempó is borzasztóan lassú, az első valamirevaló ijesztgetés, aminek célja is van, az 50. perc környékén következik be. Előtte be kell érnünk annyival, hogy két főszereplőnk ide-oda kóvályog a hatalmas lakásban, miközben baljós zene szól. Mit ne mondjak, nagyon izgalmas.

Az utolsó 10-15 percre pörögnek fel az események, ott már látható némi durvulás is, hogy aztán a befejezés ne vezessen sehová. Ahogy elindult a stáblista, felpattantam ülőalkalmatosságomból és hangos káromkodásba kezdtem, annyira felidegesített a zárás. Összesen csak egy-két kérdést vet fel a film – köszönhetően annak, hogy egyszerű, mint egy lapostányér -, de még azokra se hajlandó választ adni.

The Open House - Kritika

Így igazából nincs is értelme az egésznek. A karakterek nem jutnak el A-ból B-be. A sztori is csak egy helyben toporog és semmi konkrétummal nem szolgál. Persze, azért akadnak klisék szép számmal, de ezek is csak ész nélkül lettek bedobálva a cselekménybe. Például vannak furcsán viselkedő szomszédok, akik igazából felbukkannak itt-ott, de semmit nem tesznek hozzá a végeredményhez.

Amivel nincs baj, az a technikai oldal. Az operatőri munka egész ügyes. A zenének is vannak jó pillanatai és a helyszín kellően hangulatos. Egy tehetséges stáb ki is tudta volna használni az előnyeit.

Összegezve, a The Open House egy teljesen súlytalan és céltalan horror/thriller. A készítők még arra se vették a fáradságot, hogy egy egyszerű sztorit épkézláb módon kibontsanak. A végeredmény nem nézhetetlen, de ez nem nagy dicséret, valljuk be.

Játékidő: 94 perc
Rendező: Matt Angel, Suzanne Coote
Forgatókönyvíró: Matt Angel, Suzanne Coote
Szereplők: Dylan Minette, Piercey Dalton, Patricia Bethune

Értékelés: 3/10

Megosztom:Share on Facebook9Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE