Vér és csokoládé – Kritika

Már az elején leszögezném, hogy ez az ajánló elsősorban a női olvasóknak/filmnézőknek szól. A film ugyanis csak távolról tekinthető horrornak, egy eléggé finoman kibontakozó, és inkább szép, mint brutális sztoriról van itt szó. Az én szívemhez nagyon közel áll. Megpróbálok nem nagyon elfogult lenni, mert természetesen vannak hibák is a pozitívumok mellett, bármennyire is szeretem a filmet, ezt el kell ismernem.

Főszereplőnk Vivian, egy fiatal vérfarkas, vagyis igazából az alakváltó sokkal jobb szó rá. Nem a hagyományos értelemben vett vérfarkasról beszélünk, hanem igazi átváltozásról, emberből farkassá. Hősnőnknek nagyon elege van a népe szabályaiból, hagyományaiból, próféciáiból. Na meg abból, hogy a vezér őt szemelte ki legújabb párjának. Amikor megismerkedik Aidan-nel, a fiatal íróval, rájön, hogy előbb-utóbb választania kell majd a családi titok őrzése és a szerelem között.

Hogy végül hogyan és mit választ, természetesen nem árulom el. A lényeg, hogy az odavezető út elég döcögős, tele nehéz döntésekkel. De végül Vivian rádöbben, hogy a saját sorsát neki kell irányítania, nem hagyhatja, hogy mindig mások döntsenek helyette. Így vagy úgy, de saját életét kell élnie.

Rendezőnk ez esetben egy német hölgy, Katja von Garnier, akinek valószínűleg ez a legszélesebb körben ismert filmje. Nem tudom, hogy az alkotók olvasták-e a regényt, amin a film alapul, bár valószínűleg legalább valaki a csapatból olvasta, különben nem születik meg a film. Nekem a könyvhöz még nem volt szerencsém, azonban sok helyen olvastam csalódott véleményeket azoktól, akik olvasták. Szerintük a filmnek a karakterek nevein kívül nem sok köze van a könyvhöz. Én kíváncsi lennék, hogy miért változtattak rajta ennyi mindent, de sajnos ez már nem fog kiderülni.

A szereposztásra nem lehet különösebb panasz, bár az is igaz, hogy húzónevek se igazán vannak. A főszerepet eredetileg Jennifer Love Hewitt-nak szánták, de én nagyon örülök, hogy végül Agnes Bruckner (Kísérleti gyilkosság, Kígyóharapás, Az erdő) kapta meg. Nagyon szimpatikus volt, én drukkoltam, hogy összejöjjenek neki a dolgok. Hugh Dancy-vel (A Sólyom végveszélyben, Artúr király) jó párost alkotnak. Bár szerintem Mr. Dancy akkoriban még csak a szárnyait bontogatta és készült valami nagyobb dobásra, ami mint később kiderült, a Hannibál sorozat, ott ugyanis egyenesen zseniális amit művel. Itt még csak egy szerény, tehetséges művész, aki (talán) a rossz lányba szeret bele. Nem mondom, hogy rossz, távol álljon tőlem, csak nagyon sokat fejlődött, megmutatta, hogy többet is tud.

Vér és csokoládé - Kritika

Olivier Martinez-ről (Életeken át, A hűtlen) csak annyit tudtam, hogy az ausztrál énekesnő, Kylie Minogue férje volt. Fogalmam sem volt róla, hogy színészkedik. Van benne valami mediterrán sárm, ami miatt tökéletes választás volt vezetőnek. Az akcentusa elég furcsa, hallatszik belőle a francia, amit ki nem állhatok, de neki most elnéztem.

Elég nagy hazugság lenne azt állítani, hogy a film 100% horror. Korántsem, túl finomkodó és szép ahhoz, hogy az legyen. Ez pozitív és negatív pont is egyben. Nagyon kevés véres jelenet van benne, az is visszafogott, és a hangulat sem olyan depresszív. Az atmoszféra sem olyan sötét, hogy egy igazán ütős horror legyen. Inkább a romantikus kategóriába sorolnám, és ha az átváltozásokat nézzük, sokkal inkább fantasy, mint horror. Egy egészen könnyed, már-már felemelő alkotásról van szó.

Jó pontként mindenképp elmondanám, hogy a film Romániában játszódik, és sok jelenet tényleg ott lett felvéve. Ezért mindenképp jár az elismerés, sokkal szebb, mintha az egészet egy stúdióban építik meg. Bár úgy gondolom, nem is nagyon lett volna pénz annyi effektre és a green screen-re, ami ehhez kellett volna. Továbbá a farkasok is igaziak, a CGI csak maga az átváltozás folyamata, a végeredmény már valós. Ez nem egy nagy hollywood-i szuperprodukció, így értékelhető, hogy minden tőlük telhetőt megtettek az alkotók. A zenei aláfestés szintén jól sikerült, az original score és a kölcsönvett dalok is. Nem kell tűzijátékra és angyali halleluja-kórusra számítani, de van benne valami kis elvontság, szerénység, szépség, amitől igenis élvezhető lesz.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a férfi nézők egyöntetűen nyálasnak titulálnák a filmet, és talán van is benne némi igazság. Nem ömlengős, nem esik túlzásokba, de mégis egy szerelmi történetről van szó. Ezért (is) inkább nő-társaimnak ajánlanám elsősorban, ha egy kicsit nyugodtabb, szebb, visszafogottabb, de mégis azonnal megszerethető filmre vágytok, adjatok neki egy esélyt. A hardcore horror-fanok, nemre való tekintet nélkül kerüljék el.

Tőlem kap egy 6/10-et, minden elfogultság nélkül.

Megosztom:Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0Email this to someone
CLOSE
CLOSE