Elkészült A bébiszitter című horror folytatása, ami úgy tűnik, hogy méltó utódja az előző, fergeteges felvonásnak.

Bizonyára mindenki emlékszik arra a filmre vagy sorozatra, amit először látott a Netflix kínálatában, ami által rátalált a streamingóriásra. Sokaknak ez a Stranger Things vagy a Maugli, a dzsungel fia, nekem viszont a 2017-es The Babysitter. Egy olyan izgalmas ötlet volt, ami igazán felkeltette az érdeklődésem, még ha annyira nem is friss a koncepció, hiszen hasonló tematikájú volt a Trancsírák című horror-vígjáték. A bébiszitter azóta is az utóbbi évek legjobb vígjátéka, azontúl is rendkívül szerethető alkotás volt. Annak idején én kívántam, hogy legyen folytatása, de legutóbbi újranézés alkalmával inkább úgy gondoltam, hogy ez pont így volt jó, ahogy volt. Majd megjelent az előzetes, amit bár mindenki húzott szájjal ítélt, nekem feldobta a napom, ahogyan végül a film is.

2 évvel járunk a mészárlás után, mikor is Cole-nak nem hisz senki sem, sokkal inkább pszichiátriai esetnek tartják. Melanie, aki az első rész végén összejött Cole-al, elhívja a srácot hétvégére bulizni a tavakhoz, ahol aztán újabb tortúra veszi kezdetét. A szekta ugyanis lepaktált az ördöggel, így az éjszaka újból lehetőségük van a szertartásra.

Egy alapvetően slasher filmet folytatni supernatural történettel talán nem hangzik a legjobb ötletnek, viszont mégis ez adja a folytatásnak azt az egyedi hangulatot ami már-már az első film nagyszerűségéhez emeli fel.

Cole karaktere, ha lehet még lúzerebbnek tűnik a Killer Queenben, viszont ahogy halad a cselekmény Judah Lewis egyre több színészi tehetséget csillogtat meg, ami alapján simán elképzelhető hogy bőven fogunk még hallani róla az elkövetkezendő években, ahogy halad feljebb a ranglétrán. Jenna Ortega is fontos szerepet játszik a folytatásban, nagyon szerethető és összetett a karaktere. Igazán nagy változáson megy keresztül a film során, de ez mindenképpen pozitívum, hogy a forgatókönyvírók így kidolgozták a karaktereket. A legnagyobb kérdés viszont nyilvánvalóan az, hogy mi van Samara Weaving bébiszitter karakterével? Az előzetesben sem volt benne, így meglepődtünk volna, ha főszereplőként tündökölne a képernyőnkön. Meglepő módon, A bébiszitter – A kárhozottak királynője, úgy lett olyan jó, mint az első része, hogy kivették az egyik főszereplőjét. Eddig bármely ilyen próbálkozás öngyilkossággal volt egyenlő, de tulajdonképpen olyan jó forgatókönyvet írtak ennek a folytatásnak, hogy teljes mértékben működik nélküle is a show.

Egy vígjáték esetében mindenképp fontos tényező a humor. Mivel az első résznek kikezdhetetlen volt a poénvilága, nagy kérdés volt, hogy ezúttal milyen lesz. Mivel a humor az egy nagyon szubjektív dolog, ezért fogalmazok olyan óvatosan, hogy aki szerint az első rész vicces volt, az a második részen még sokkal többet fog nevetni. Ez persze köszönhető annak is, hogy veszélyesen kretén karaktereket állít fel, de ez mindenképpen pozitívum az abszurd humor kedvelőinek.

Ami viszont látványosan romlott az a CGI. A gyilkosságokból ugyan több van, de messze nem olyan hitelesek a törések, vágások, a vér, mint 3 évvel ezelőtt. Most egész egyszerűen picit B-filmes. Néha mintha direkt vinné túlzásba a film a B-filmekre való kikacsintást, ám meglepő módon ettől mégsem válik azzá. Illetve még mindenképpen a negatívumokhoz sorolnám, hogy bár képes bátor lépéseket tenni, néhol önismétlő, és szerintem az első 20 perc elég unalmassá sikeredett, de elengedhetetlen a film komplexitásához.

Összességében viszont a Netflix egyik legszórakoztatóbb filmje méltó folytatást kapott. Az első gyilkosság után pörgős, izgalmas agyzsibbasztás indul útjára, ami egyrészt badass, másrészt kretén. A szó legnemesebb értelmében. Viszont azt, hogy szerethető, ezúttal sem tudjuk elvitatni tőle. Végre újfent egy film a Netflixen, ami nem csak egy középszerű semmiség, hanem egy végtelenül szórakoztató tini horror. Szóval ha nem kockáztatjátok be a mozit a Mulánnal vagy a Tenettel, és otthon filmeznétek, megvan a tökéletes választás: A bébiszitter: A kárhozottak királynője.

Szerintem: 8.5