A Mártírok volt az első francia horror, melyet láttam és ez volt az a film, amely megismertette velem azt a fogalmat, hogy „francia újhullám”. Pascal Laugier filmje a 2000 után készült horrorok csúcsa, így rendesen feladta a leckét minden más francia alkotásnak. Sosem gondoltam volna, hogy bármely más film a Mártírokat nemhogy túl tudja szárnyalni, de egyáltalán meg tudja közelíteni. Így aztán a rengeteg pozitív visszhang ellenére elég szkeptikusan ültem le nézni A betolakodót.

A lassan induló cselekmény miatt morgolódtam az első percekben, és hitegettem magam azzal, hogy biztos csalódást fog okozni. Ugyan mi vehetné fel a versenyt a Mártírokkal? Viszont a feszültség az eltelt idővel arányosan nőtt. Mígnem az utolsó fél órára ritkán látott brutalitású vérfürdővé fajult.

Sarah egyedül várja az ünnepeket. Férje négy hónapja meghalt egy autóbalesetben, ő pedig egyedül maradt méhében szendergő babájával. Szegény lány karácsonya sem telhet nyugodtan, egy nő tör be hozzá és csak egy dolgot akar: kivágni Sarah gyomrából a gyermeket.

A film felépítése tökéletes. Lassú indulás után folyamatosan egyre nagyobb és nagyobb sebességre kapcsol az irtózatosan kegyetlen befejezésig. (Befejezésen az utolsó 20-30 percet értem.) A feszültség az első éjszakai jelenettől kezdve folyamatosan érezhető. Már Sarah látomásai, lázálmai is érzékeltetik, hogy egyáltalán nem lesz békés a karácsony este. Hirtelen megjelenik a rejtélyes idegen, majd a házba lopakodik, miközben szegény kicsi Sarah az igazak álmát alussza. Ezzel pedig elkezdődik a lány számára az újabb, véget érni nem akaró rémálom. Természetesen ebbe a végzetes macska-egér játékba hívatlan vendégek is belekontárkodnak, fokozva az izgalmakat és a kiontott vér mennyiségét.

Apropó kiontott vér. Ebben a filmben tényleg patakokban folyik. Fél koponyát leszaggató fejlövéstől az amatőr gégemetszésig mindent kapunk, mi szem-szájnak ingere. A végén akad egy nem várt fordulatot is, mindennek megtudjuk az okát is. (Ezt majd a spoiler mögött kifejtem.)

Spoiler!!!

A befejezés zseniális lett. A tökéletes történetfelépítésnek köszönhetően egyáltalán nem számítunk arra, hogy titokzatos idegenünket hallottuk az első másodpercekben és elvesztette gyermekét a balesetben, ezért akarja Sarah-ét. Ez teljesen más megvilágításba helyezi az egész történetet. Az ismeretlent és Sarah-t is az anyai ösztönök hajtják, melyek erősebbek mindennél a világon. Ellenségek, de mindketten a gyermekért csinálják.

Szerencsére nem csak a fordulatot, de a leggyomorforgatóbb jeleneteket is a végére hagyták. Személyes kedvencem, mikor a nyomozó úgy gyomron vágja a lányt, hogy kiloccsan alóla a magzatvíz. De a halott, felkoncolt Sarah látványa és a lépcsőn megáradt folyóként hömpölygő vér is nagyon ott van.

A film büszkélkedik minden idők egyik legütősebb zárójelenetével is. Lenyűgöző, ahogy az idegen nő, összeégett arccal, igazi szörnyszülöttként gyengéden ringatja karjaiban a kisdedet. Nem tudom, lehet-e ennél jobban érzékeltetni az anyai szeretetet.

Spoiler vége!!!

A karaktereket mindkét nő remekül hozza. Az idegen, hidegfejű, intelligens, de bármire képes asszonyt és az önmagán uralkodni képtelen, dührohamokra hajlamos elmebeteget is tökéletesen alakítja. Míg Sarah egy tipikus áldozat, aki képtelen lenne harcolni a saját életéért, de születendő gyermekéért bármire képes. Ezek az anyai ösztönök sarkalják őt védekezésre és túlélésre. Ha nem lenne terhes, valószínűleg hamar összeroppanna.

A technikai kivitelezés a lehető legmagasabb színvonalat képviseli. Ezen belül is kiemelkedik a zene, amely minden jelenethez tökéletesen illeszkedik és a színezés. A nappali felvételek szürke árnyalatban úsznak, ezzel is érzékeltetve, milyen komorságot és ürességet érezhet egy frissen megözvegyült, várandós nő az ünnepek alatt. Az éjszakai jelenetekben vészjósló narancs dominál.

Ami még fontos lehet, hogy Julien Maury-nak és Alexandre Bustillo-nak is ez volt az első rendezése. Kimagasló tehetség mindkettő, ráadásul elsőre megcsinálták (véleményem szerint) minden idők egyik legjobb horrorját!

Nálam legalábbis Top3-ban van az Ördögűző és a Mártírok mellett. Abszolút megérdemelten kap tőlem 10 pontot. Kihagyhatatlan alkotás! Kötelező megnézni!

10/10