Az elcserélt gyermek egy jól sikerült filmalkotás, amely a 70-es, 80-as évek eléggé felhígult terméséből egy igazi mestermunka. Olyan produkció, amelyet méltán sorolhatok minden idők legjobbjai közé. Ráadásul megtépázott hazánk egyik tehetséges szülötte felelős a rendezésért.

John Russel egy autóbaleset során elveszti feleségét és kislányát. Több hónap gyász és önsanyargatás után, végre összeszedi magát és ismét munkához lát az egyik zeneművészeti egyetemen. Egy hatalmas, műemlék jellegű házat kap bérlakásként, amely már az első napjait is megkeseríti. Furcsa hangokat hall, az ajtók maguktól nyitódnak és záródnak. Egyik nap rálel egy rejtett padlásszobába, amelyben egy tolószékes kisgyerek élt. John nyomozni kezd, nem is sejtve, hogy a múlt szörnyűségeit még ma is megpróbálja valaki mindenáron titokban tartani.

A hangulatra nem lehet egy rossz szavam se, nagyon hátborzongató! A legijesztőbb filmek alatt a könnyem kicsordul, és Az elcserélt gyermek ilyen! A sablonosnak tűnő ijesztgetéseket (pl. lépcsőn leguruló labda, kinyíló ajtók) zseniálisan komponált zenével és lenyűgöző színészi játékkal teszik tökéletessé. A színészek hatalmasat alakítanak ezekben a jelenetekben, az arcukon valami leírhatatlan félelem jelenik meg.

Ez a remek teljesítmény egyébként már a szereplőválasztásnál borítékolható volt. A férfi főszerepben tündöklő George C. Scott három jelölés mellett nyert egy Oscar-díjat, és két Golden Globe is állt a szekrényén. Számtalan elismerése mellett Az elcserélt gyermekért is kapott két díjat. Claire szerepében Trish Van Devere szintén kiváló színésznő, őt is jelölték Golden Globe-ra is. Az egyik mellékszereplő, Melvyn Douglas két aranyszobrocska és egy Golden Globe-díj tulajdonosa volt.

Sajnos a 70-es, 80-as években komoly szemléletváltás következett be a horror rendezők körében. Egyre inkább fiatal színészeket, színésznőket alkalmaztak a jobb eladhatóság érdekében, nem törődve a minőséggel. Az elcserélt gyermekben csupa-csupa idősebb, kiforrott színész szerepel, és ez az egyik legnagyobb erőssége. Szerintem el kéne gondolkozni minden (főleg tengerentúli) rendezőnek, hogy ahelyett, hogy dögös picsákat meg szépfiúkat mutogatnak, inkább olyan színészeket alkalmazzanak, akik már tettek is le valamit az asztalra! Komoly minőségbeli javulást érhetnének el, ha nem a mellméret alapján válogatnának.

Russel Hunter története tökéletesen kidolgozott, látszik, hogy nem 1-2 hónap alatt csapták össze. Sajnos manapság az is ritka, hogy egy épkézláb sztorit kitaláljanak a filmhez (nemhogy egy ilyen színvonalút!). Az operatőri munka nagyon erős lett, főleg a ház belső tereiben. A legártatlanabb lépcsőházat vagy nappalit is rendkívül vészjóslóvá tette.

Pár szót ejtsünk a film rendezőjéről, Medák Péterről is. 1937-ben született Budapesten, majd ’56-ban lépett le a tengerentúlra. Nem Az elcserélt gyermek volt az egyetlen kiruccanása a horror műfajába, rendezett több részt az Alkonyzóna, A horror mesterei és a Mesék a kriptából c. sorozatokban. Illetve az ő nevéhez fűződik a Lény 2. része is, valamint egy részt elvállalt a Hannibal sorozatból is. A szinkronrendező is érdemel egy dicséretet, tökéletesen illik minden karakterhez a magyar hang. Olyan érzésem volt végig, mintha eredeti nyelven nézném.

Nagy kedvencem és egyben a horrorfilm gyártás igazi unikuma ez a produkció! A műfaj rajongóinak kötelező látni!

10/10