Ha bébiszitter tűnik fel egy horrorfilmben, akkor az esetek túlnyomó többségében szegény lány az áldozati bárány szerepét tölti be. Ráadásul ezek a produkciók többségében egy kaptafára készülnek. Ezért is üde színfolt, a 2016-os horrorfilmes kínálatban Michael Thelin alkotása. Az Emelie ugyanis egy nem mindennapi bébiszitteres horror.

Itt az elején tenném hozzá gyorsan, hogy az Emelie készítői azért nem találták fel a spanyolviaszt, viszont filmjüket mégis sikerült egy érdekes kis köntösbe csomagolni .A végeredmény pedig ennek köszönhetően úgy érzem tényleg kilóg a sablonosabb horrorfilmek közül.

Persze az Emelie-nek is megvannak a maga kis hibái, távolról sem tökéletes, de még csak gyöngyszemnek sem lehet nevezni. Viszont az biztos, hogy érdemes vele tenni egy próbát.

A történet szerint anya és apa úgy döntenek, hogy elutaznak házassági évfordulót ünnepelni. Illik az ilyet egy jó kis koccintással és vacsorával koronázni, mindezt pedig távol a három gyerek zsivajától hangos házban. Persze a gyerekeket jobb nem egyedül hagyni, hiszen az ördög sosem alszik. A pár ezért felfogad egy bébiszittert, ám egy új lányt, miután a megszokott és már tökéletesen bevált Maggie inkább pasizni megy.

Anna elsőre egy cuki, hétköznapi lánynak tűnik, ám miután a szülők elvonulnak turbékolni Anna-ról is lehull a lepel.

A dolog ott kezdődik, hogy nem is így hívják és nem is feltétlen felvigyázni jött.

Az Emelie nagyszerűsége vagy érdekessége azt hiszem pont ebben a sztoriban rejlene, Ám az előzetes és a szinopszis is nagyjából lerántja a leplet erről a képről. A miértek ugyan megmaradnak kérdésként, de az alapsztori már nem tartogat túl sok meglepetést. Erre játszik rá a kezdés is, ahol rögvest az igazi helyettes bébiszitter elrablását látjuk. Sejthető, hogy szar van a palacsintában. Akár érdekes lett volna ezt egy későbbi időpontban felfedni a néző előtt. Igaz így sem rossz.

A komolyabb izgalmakra azonban elég sokat kell várni. Nem gondolnám unalmasnak az oda vezető utat. A gyerekek egész ügyes színészek, a néha bevágott családi idill sem feltétlen felesleges, a baj talán annyi, hogy így kevés idő marad arra, hogy ténylegesen történjen is valami.

Anna avagy Emelie karakterét persze óvatosan elkezdik felhúzni, az kérdés, hogy ahová kicsúcsosodik a karakter az érdekes vagy sem. Én kicsit sablonosnak éreztem a történet ezen részét, néhol talán logikailag sem volt teljesen rendben.

Ez viszont nem Sarah Bogler hibája, a címszereplőt alakító színésznő elég korrekt munkát végez és néha tényleg elég betegnek tűnik, amikor pedig kell a cuki csajt adja elő. A gyerekszínészek, mint említettem szintén nem lógnak ki a sorból. A legkisebb srác kapcsán pedig az volt az érzésem, hogy ő tényleg nem tudja, hogy itt bizony filmforgatás zajlik. Aranyos kölyök.

Durvulás szempontjából sok gore-ra nem kell számítani, bár azt hiszem az előzetes sem ígért efféle mókát, így ilyen téren nem csalódunk.

A kérdés talán az, hogy Emelie beteg játékai mennyire okoznak csalódást. Egyáltalán miért van ezekre szükség, hiszen a saját idejét húzza, logikailag nekem nem sikerült teljesen összeegyeztetnem a dolgokat.

Ettől függetlenül viszont úgy gondolom, hogy tényleg érdemes egy próbát tenni az Emelie-vel. Szépen összerakott és még ötletesnek is nevezhető darab. Nem mondom, hogy egy felejthetetlen thriller, de egy unalmas estén jó szolgálatot tehet.

6/10