Hosszú évekig M. Night Shyamalan volt a kedvenc rendezőm. Olyan remekműveket rendezett és írt, mint a Hatodik érzék, a Sebezhetetlen vagy a Jelek. Később, hogy finoman fogalmazzak, lejtőre került a karrierje, én egy sorozat keretében a legjobb filmjeivel szeretnék foglalkozni. Azokkal, amelyeknek stílusa beleilleszkedik az oldal profiljába.

M. Night Shyamalan 1970-ben született Philadelphiában. Eredeti neve Manoj Syhamalan. Hihetetlen, de már tíz évesen el kezdett rendezni, 16 éves korára már 45 rövidfilmet forgatott le. Két viszonylag ismeretlen filmje (Praying with Anger és Nyitott szemmel) után következett számára a nagy áttörés, amellyel bevonult a filmtörténelembe. Rz nem volt más, mint a Hatodik érzék, amelyről bátran kijelenthető, minden idők egyik legjobb thrillerje.

Egy anekdota szerint Shyamalan a második filmjén, a Wide Awake-n dolgozott, amikor egyik nap azt mondta a vágójának: „Tudod, a következő forgatókönyvem címe Hatodik érzék lesz, és Bruce Willis játssza majd a főszerepet.” Az elképedt vágó erre csak annyit tudott mondani: „Aha, na persze”. Maga a rendező így emlékezett vissza az ominózus esetre: „Éppen Los Angelesben voltam, amikor a feleségemmel kaptunk egy hívást, hogy a Hollywood Picturest érdekli a Hatodik érzék. Azonnal fel is hívtam a vágót, akivel a Wide Awake-ben dolgoztam együtt, és elújságoltam neki a nagy hírt. No meg azt, hogy sikerült szerződtetni Bruce Willis-t a szerepre. Ő persze jól emlékezett, milyen cinikusan válaszolt, amikor annak idejét említést tettem neki a tervemről. Így hát alig akarta elhinni, hogy mégis beütött a dolog.”

A forgatókönyvről, amelyet természetesen szintén Shyamalan készített, már a kezdetekben ódákat zengett mindenki, ami persze nem meglepő. A történet nem túl bonyolult: A mindössze hatéves Cole nyugtalan, kísérteteket lát, akik segítséget kérnek tőle. Segítséget csak Dr. Malcolm Crowe nyújthat neki. Ő gyermekpszichológus, egy tragédia után költöztek Philadelphiába feleségével. A fiú csak benne bízik, egyedül neki fedi fel titkát. A szellemek egyre követelőzőbbek, a férfi mégsem biztos, hogy segíteni tud a fiún.

A film egy korrektül felépített, zseniálisan fényképezett thriller. Ha az utolsó öt percet nem vesszük figyelembe, akkor ennyi is elég lenne egy jó mozihoz. Néhányszor megijedünk, néhányszor elborzongunk. Ám mondhatni: semmi olyan nem történik a filmben, amit korábban még ne láthattunk volna. A drámai alakítást lenyűgözően hozó Bruce Willis, és a mindig zseniális Haley Joel Osment mellett a fiú anyukáját alakító Toni Collette is maradandót nyújt a filmben. Utóbbi két színészt Oscarra is jelölték, igaz, egyik sem nyerte meg. Érdekesség, hogy a rendező minden filmjében személyesen is megjelenik. Ez amolyan védjegyévé vált. A Hatodik érzékben orvost alakít.

A ragyogóan megteremtett atmoszférán és a mesteri fényképezésen kívül meg kell említeni James Newton Howard zenéjét. A tulajdonképpen kevés szereplős mozinak tökéletes zenei aláfestést ad. A feszültebb részekhez pedig megfelelő nagyságú adrenalinbombát juttat el hozzánk. Érdemes megemlíteni, hogy a későbbiek folyamán M. Night Shyamalan minden esetben Howardot választja zeneszerzőjének. Olyan párost alkotnak, mint Steven Spielberg és John Williams, vagy Christopher Nolan és Hans Zimmer.

Az ember nézi a filmet, és azt gondolja magában: na ez egy tisztességes iparos munka, jó színészekkel.

És akkor eljön az utolsó öt perc. Egy olyan utolsó öt perc, amely után nem tudunk felkelni a székünkből, és ledermedve agyalunk. Lehetséges ez? Létezik ilyen? És elhatározzuk, hogy igen, ezt meg kell nézni még egyszer, mert ilyen egészen egyszerűen nincs. Konkrétan emlékszem, én azonnal megnéztem még egyszer, és akkor vettem észre azokat a kicsi jeleket, amelyekre senki sem figyel, mert minden más elvonja a figyelmét. Nem szeretek spoilerezni, most sem tenném. Minden egyes alkalommal, amikor látom, beleborzongok, hogy lehet egy film ennyire tökéletes. Ennyire sokkoló. Ilyenkor hálát adok, hogy ezt a filmélményt átélhettem.

Nem titok, hogy világszerte kiváló volt a fogadtatása a filmnek, és Shyamalan-t azonnal elképesztő népszerűség övezte. Ne feledjük, ekkor még nem volt 30 éves! A Hatodik érzék 1999-ben az egyik legnagyobb hatású film volt, ami nem kis dolog. Főleg ha azt nézzük, hogy a Harcosok klubja és a Mátrix is abban az évben mutatkozhatott be. Nagy szívfájdalmam, hogy a filmet hat Oscar-díjra jelölték, többek között a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, mégsem nyert meg egyet sem az aranyszobrocskák közül.

Fontos még megjegyezni, hogy a Hatodik érzék egy új fajta irányvonalat adott a thriller/horror műfajnak. Ezt követően nem egy olyan produkció készült, amelyben a kísértetek elsősorban nem ijesztgetnek, és a frászt hozzák ránk, hanem segítséget kérnek, illetve adnak. Aki nem látta, azonnal nézze meg, aki pedig látta, nézze újra. Egyszerűen megunhatatlan!

Szerintem: 10/10