John Boyega a Star Wars filmek előtt többek között az Idegen arcok című sci-fiben is feltűnt. Ráadásul egy igazán említésre méltó alkotásról van szó. Olyannyira, hogy a 2011-es évben Stephen King a személyes kedvenceit felsoroló listán is feltüntette ezt a brit filmet. Nézzük, hogy mire is számíthatunk.

A történet pár srácról szól, akik szabadidejükben fiatalkorú bűnözök és annak minden bajával és bájával tengetik mindennapjaikat. Ám egy nap a megszokott gettó hétköznapok egy csapásra megváltoznak. Egy meteoritszerű képződmény csapódik a srácok melletti autóba, abból pedig egy barátságosnak cseppet sem nevezhető lény ólálkodik elő és rá is támad a fiúkra, majd elmenekül. Hőseink persze nem azok a fajta figurák, akikkel büntetlenül lehetne packázni, így a lény nyomába erednek. Az egyetlen bökkenő, hogy az első földönkívülit a társai is követik, akik méretben és erőben is nagyobbak és ők sem szeretik, ha packáznak velük.

A történet nagyjából ennyi, aztán kezdetét veszi a kaland, a menekülés és az üldözés, amely közben a készítők igyekeznek megdolgoztatni a rekeszizmainkat.

A szörnyek nem feltétlenül a jól kidolgozott rémségek kategóriájába tartoznak: UV fogak és tök sötétség jellemzi őket, amivel ennek ellenére semmi baj nincs. Nyilván igyekeztek költséghatékonyan megvalósítani őket, hiszen a stáb nem dúskált az anyagi javakban. A ház elejét viszont szó nem érheti. Az ocsmány és szörnyű CGI helyett inkább ezt a megoldást választották, amiért jár a pacsi!

Az Idegen arcok amúgy nem horror, inkább egyfajta sci-finek, így aztán túlságosan ijesztő jelenetet sem kapunk, mivel mint említettem többnyire humorral fűszereznek minden szituációt, ezek nagy része pedig remekül működik.

A szereplők többségével nincs baj, a fiatal színészek is korrektül helyt állnak, ami talán negatívumként említhető, hogy Nick Frost indokolatlanul kevés szerepet kapott. Ezt sajnálhatjuk egy kicsit, de lehet itt is egy picit a költségvetésen vérzett el a dolog. Frost karaktere amúgy kiváló humorforrás, így az ő felbukkanásai különösen mókásak.

A zenék elég eltaláltak és ettől, illetve a filmből áradó hangulattól a produkció eléggé hajaz a Misfits című sorozatra, tehát azt gondolom, akik azt csípték, azok az Idegen arcokat is komálni fogják.

Valamelyest mondanivalóval is bír a film, hiszen Londonban (meg mondjuk egész Angliában) valóban durva a fiatalkorú bűnözök – egyébként kiszólások is vannak ezzel kapcsolatban – más kérdés ez mennyire lett eltalált, viszont a lényeg, hogy nem lóg túlontúl ki.

A filmet Joe Cornish írta és rendezte, akinek annak idején ez volt az első nagy játékfilmje. Sőt azóta kiderült, hogy elvileg tervben van egy folytatás is, legalábbis többször beszéltek már erről John Boyegával az elmúlt években. Aztán persze a dologból még nem lett semmi. Pedig lehet benne potenciál.

Összességében kijelenthetjük, hogy nem meglepő, hogy Stephen King a személyes kedvencei között emlegeti az Idegen arcokat. Fiatal srácokról szól a történet, akik szörnyű kalandba keverednek. Ezt azért Kingtől is megszokhattuk, még ha az ő srácai egy picivel kevésbé komikusak is.

Ha bírod a könnyed sci-fiket és a kisebb költségvetés sem zavar, akkor mindenképpen tegyél próbát az Idegen arcokkal, ha esetleg eddig kihagytad ezt a filmet. Meglepne, ha megbánnád a megtekintést.

7/10