Gretel & Hansel (2020)

A Grimm testvérek rémisztő momentumoktól sem mentes mesei a horror filmesek kedvelt témái közé tartoznak. 2020-ban pedig a Jancsi és Juliska avagy a Juliska és Jancsi sem kerülhette el a feldolgozást. A kérdés az, hogy miként sikerült ez alkalommal a sztori vászonra adaptálása. Add a kezed és járjunk utána.

A Jancsi és Juliska sztori tényleg sok feldolgozást kapott már – ismert és néhány kevésbé ismert értelmezése is van a sztorinak. Az egyik legutóbbi ilyen a 2013-as Boszorkányvadász sztori volt, amely igyekezett csavarni egyet a már csontig rágott kalandon. A Jeremy Renner és Gemma Arterton főszereplésével készült filmet a Náci zombikat dirigáló Tommy Wirkola rendezte és esetünkben már a felnőtt figurákat ismerhettük meg, akik az első boszorkány likvádálását követően népszerű boszorkányvadászok lettek. A végeredmény azonban azt hiszem csalódáskeltő lett. Hiába a véresebb képsorok és a túlzsúfolt CGI, meglehetősen felejthető darabot kaptunk.

Így aztán kíváncsian vártuk, hogy hét év elteltével mit sikerül kihozni a kalandból. A Juliska és Jancsi kapcsán azt mát láthattuk a kezdetektől, hogy ez alkalommal az eredeti sztorihoz meglehetősen hű feldolgozásra számíthattunk, ez pedig mindenképpen jó hír volt.

A két árva, akik az erdőben bolyongva rálelnek egy házikóra, ahol egy idős asszony befogadja őket, ám hamar kiderül, hogy a vénségnek meglehetősen gonosz szándékain vannak a jövevényekkel.

Oz Perkins feldolgozása egyfelől egészen remek. Kiváló képeket kapunk és az egész megközelítés meseszerű, tényleg igaz ez a fényképezésre és a színekre is. A Juliska és Jancsi így kiválóan teremti meg az alapot és a hangulatot. Természetesen a végeredmény azért nem annyira meseszerű, mint a jól ismert Grimm mese, a házikó nem mézeskalácsból és finomságokból van, odabent viszont bőven megvan a terülj-terülj asztalkám.

A hangulat mellett a fiatal színészek játékát sem érheti panasz. Sophia Lillis már az Az új feldolgozásában is bizonyított Beverly Marshként, érdemes rá odafigyelni és talán az I am Not Okay with This bukása sem akadályozza meg ebben, nem rajta múlott a dolog. Fontos is, hogy vigye a hátán a sztorit, hiszen főkarakterről van szó. A Jancsit alakító Samuel Leakey jelentősége már kevésbé hangsúlyos, bár korrekt megformálást kapunk tőle is. Juliska ellenfele pedig Alice Krige, a boszorkány, akit alaposan elmaszkíroztak és alapvetően ő is kiváló játékkal hívja fel magára a figyelmet. Tehát ezen a téren is megvagyunk.

A történetmesélés sem rossz, az említett mesét azért kiegészítik, egy picit más, mint, ahogy gyerekkorunkban hallottuk, de ezek jót tesznek az összhatásnak. A tempó nem túl rohamos, de egy ilyen meseszerű sztori esetében ez sem nevezhető zavarónak.

Ami viszont keserű szájízt adhat, az a történet vége. Kicsit összecsapottnak érződik az egész. A remekül megágyazott hangulat és atmoszféra valamelyest megmarad, de mégis az lehet az ember érzése, hogy vagy elfogyott a lóvé vagy az elfogyott az alkotói kedv, de igyekeztek gyorsan és a felvezetéshez képest összecsapottan pontot tenni a történet végére. Kár, mert egyébként kellemes mesét kapunk. Szajkózom itt a kifejezést, de fontos hangsúlyozni, hogy a Juliska és Jancsi valóban egy rémmese, annak klasszikus elemeivel, remek atmoszférával. Nem egy pörgős CGI orgia, mint a Jeremy Renne-féle film, ami nem is baj – továbbra is úgy érzem, hogy az kicsit kiábrándító volt. Most viszont egy a hangulatával ámulatba ejtő sztorit igyekeztek lerakni, ami félig-meddig működik is. Kár, hogy a vége kicsit banánhéjszerű lett és megtorpan, talán el is hasal a produkció.

Ennek ellenére, ha nem egy vérben tocsogó slashert keresel, vagy egy démonos filmet, ami percenként három jumpscare jelenettel igyekszik fosásra bírni, akkor a Juliska és Jancsi még jó választás is lehet.

7/10