A Támadók a Marsról tulajdonképpen Dan O’Bannon filmnek is tekinthető, igaz egy picit rendhagyó, hiszen esetünkben nem egy eredeti forgatókönyvről beszélhetünk, hanem egy remake-ről.

1953-ban forgatták le Richard Blake története alapján az Invaders from Mars című produkciót, amely itthon a Hódítók a Marsról címet kapta. A filmet William Cameron Menzies álmodta vászonra és a kor szellemében többnyire a hidegháborút igyekezett szimbolizálni a stáb, hiszen az idegenek, a támadók lényegében a szovjeteket takarták.

’86-ban a téma ilyen szögből való megközelítése már korántsem volt indokolt, viszont Dan O’Bannon és Don Jakoby elkészítették a forgatókönyvet, Tobe Hooper pedig a rendezői feladatokat kapta. Jakobyról fontos információ lehet, hogy korábban már dolgozott együtt O’Bannonnal az Életerő és a Kékvillám című filmeken is, ezeken kívül pedig a Arachnophobia – Pókiszony és a Carpenter-féle Vámpírok is a nevéhez fűződik.

A történetünk főhőse David Gardner egy fiatal srác, aki oda van a csillagászatért és imádja az eget lesni. Egy este apjával is pont a padon fekve, a felleget bámulva múlatják az időt, hullócsillagokra vadásznak, majd anyu kérésére megindulnak a hálószobák felé. David azonban nem tud nyugodtan aludni, ugyanis érdekes fényjelenségekre lesz figyelmes és egy hatalmas űrhajót lát leszállni a házuk mögötti völgyben, de mire a szüleit is riasztja hűlt nyoma van az egésznek. A szülők így aztán talán nem meglepő módon jól szituált bolondgyerekként könyvelik el a srácot, akinek túl élénk a fantáziája.

Ennek ellenére apa azért reggel megnézni a völgyet, viszont a visszatérése után furán kezd viselkedni. Ha pedig ez nem volna elég a tarkóján is egy fura seb éktelenkedik. Később pedig mind többen és többen veszik fel a furaságokat és jelenik meg rajtuk a különös seb. David számára hamar világossá válik a helyzet, a földönkívüliek megérkeztek és igába akarják hajtani a várost egy kis testrablással megfűszerezve.

A képlet egyszerű és aki látott már ilyet az tudja, hogy vérrel nem igazán kell számolnunk és ez nem is baj, O’Bannonék talán megpróbáltak hűek maradni az eredeti filmhez. A vérengzés meg gusztustalankodás helyett inkább a feszültség fokozásra igyekeztek hangsúlyt fektetni, ezzel pedig a néző nyer is, hiszen ezen a téren jól működik minden.

Természetesen az idegeneket azért megmutatják nekünk, ők is egészen ötletes és rémisztőek. Főleg a vezetőjük, az agyforma lény, akiről a Tininindzsa teknőcök egyik gonosza is eszünkbe juthat.

A főszerepet Hunter Carson kapta, aki egész ügyes és cseppet sem idegesítő gyerekszínész. Vele kapcsolatban két érdekesség is van, egyrészt úgy volt, hogy A rém rendes családban ő játszhatja Bud Bundy-t, azonban a végén mégis csak David Faustino volt a szerencsésebb. Másrészt pedig a főszereplő nő Karen Black édesgyermeke, de ügyesek is együtt a vásznon.

A zene szintén remek, ezért Christopher Youngnak jár a pacsi, akinek egyébként a Hellraiser, A lény, az Átok, vagy a Sinister zenéjét is köszönhetjük – többek között, hiszen baromi sokáig tartana felsorolni mindent. A fényképezést Tobe Hooper Daniel Pearl-re bízta, akivel már A texasi láncfűrészes mészárláson is együtt dolgozott, míg a lények megjelenítéséért az a Stan Winston felelt, aki például az alieneket is megálmodta.

Egészen korrekt és jól sikerült darab ez, amitől az edzettebb rajongók nem fognak a karosszékbe izzadni, de jót szórakozhatnak, hiszen akár nosztalgiából is elő lehet venni. 6 pontot mindenképpen megérdemel.