Lorcac Finnegan rendező, néhány rövidfilm után 2016-ban bizonyíthatott. A Without Name című filmje egy horrorisztikus dráma volt, mely bár közel sem lett tökéletes alkotás, egy emlékezetes darabot készített a direktor. Több díjat is bezsebelt vele a szakember, így kíváncsian vártuk, melyik film lesz a következő, amit láthatunk tőle. A Jesse Eisenberg és Imogen Poots duóval berobogott a rendkívül megosztó Vivarium. – Kritika

Történetünk szerint a kertész Tom, és felesége, az óvónő Gemma teljesen átlagos életet élnek és új lakásba szeretnének költözni. Találnak is egy ingatlan irodát, ahol egy rettenet furcsa alak fogadja őket, és viszi el azonnal Younder kisvárosba, ahol új otthonukat ajánlja, – mint később kiderül, nem csak egy ajánlatról van szó. A városka amúgy egy rendkívül nyomasztó hely, bárányfelhős kertváros, melynek minden egyes lakása ugyanúgy néz ki. És innen nincs kiút. Hiába próbál ki autókázni a városkából a pár, semerre sem lehet visszajutni a civilizált életbe. Idővel kapnak egy kisbabát is, akit fel kell nevelniük, és nem túl meglepő, a gyerekkel sincs minden rendben: autista, és hetek alatt éveket nő.

Rengeteg eredeti koncepcióval készülő thrillert láthattunk, és még így sem a Vivarium a legeredetibb, azonban a sztori egyedinek hat, a kidolgozása is remekül sikerült, viszont mindig van egy DE!

Jesse Einsenberg és Imogen Poots párosa remekül működik. Ennek a mozinak szükséges is volt egy olyan húzó név, mint amilyen Einsenberg, akkor is, ha amúgy a sztori is eladja magát. Ennek ellenére, látszik a filmen, hogy igencsak alacsony költségvetést szántak rá. Az effektek, a díszletek, mind nagyon praktikusak, de például mikor Tom felmászik a tetőre, és onnan néz át a végtelen háztömb felett, szemet szúr, hogy ez egy gyenge green screen, egy amatőr YouTuber is megoldja manapság ezt. A filmben szerepet kapott még egy ingatlan ügynök, és egy kisfiú, akit nevelnek. Zseniális színészi játékot adnak elő, mindketten nagyon jól hozzák a vérfagyasztó elmebeteg figurát.

Minőségi családi házak. Örökké.

Maga a forgatókönyv működőképes, leköti a nézőt, mert az atmoszférája tényleg hidegrázós, és székhez ragasztja az embert. Mégis úgy érezzük, hogy ez a sztori, simán elfért volna egy Black Mirror epizódban. Főleg azért, mert nem tisztáz mindent, és metafórákra építették az alapszituációt, és persze a misztikumra.

Emlékeztek arra, mikor a ’80-as, ’90-es évek során, ha egy horror filmet néztél meg, sosem maradt benned kérdés? Sosem kellett átlátni neked a misztikumon és a filmekben – még ha amúgy gagyi módon is – de megmagyaráztak mindent. A 2010-es évek beköszöntével egyrészt nagyobb teret kaptak a supernatural horror filmek, és a chliffhangeres, áthallásokkal teli alkotások. Ezzel önmagában nincsen probléma, csak azzal, hogy ez olyan szinten divat lett, hogy a Vivariumban látottakat, akár hogy is meg lehetne magyarázni, nem teszik. Simán eltudtunk volna képzelni egy Ház az erdő mélyén vagy Truman Show-szerű csavart, viszont ehelyett egyetlen képkockával tették logikátlanná az addig folyó cselekményt. Természetesen érthető a Kakukk – metafora, és hogy mit akartak elmesélni horror köntösben – és szó se róla, sikerült nekik – de ennél egy cseppet több infót szerettünk volna.

Mindennek ellenére, a Vivarium egyáltalán nem lett rossz film. Sőt, horror rajongóknak kifejezetten ajánlott. Egy vérfagyasztó másfél óra, ijesztő – néhol sokkoló, de mindig lelombozó cselekménnyel rendelkezik. Azoknak, akik az olyan magyarázat nélkül stáblistára kapcsoló filmektől, mint a A platform, idegbajosok lesznek, semmiképpen sem ajánljuk. Mindenki más tehet vele egy próbát.

Játékidő: 97 perc

Rendező: Lorcac Finnegan

Forgatókönyvíró: Garret Shanley

Szereplők: Jesse Einsenberg, Imogen Poots

A Vivarium adatlapja.

Értékelés: 7/10

Vivarium Kritika